Úgy nézni egymásra, világot teremtve,
levágott virágszálak között elmerengve
énekelve múltas romjaink felett,
úgy kéne ünnepelni téged, engemet.
Úgy, mint a reggelt, mint a szűz időt,
mint a szennyétől megtisztult szeretőt.
Úgy kéne ölelni belénk az életet,
mint anya a méhében fogant gyermeket.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.18. @ 18:00 :: Csonka János