Fehér Csaba : Földön, égen

 

 

Úgy bodorodnak a felhők, szöknek a végtelen égbe,
sárgul a kék, belereszket körben a rét meg a boglya,
messze a hegy szekeréről nyögve csikorg a saroglya,
sistereg, omlik a zápor, mossa az őszt feketébbre.

 

Pont az az illata most is, bár dala mégsem a régi,
hajladozó, puha vesszők kincseit őrzi a hordó,
elfeledett, tovatűnő szép nyarak, és a nyikorgó,
korhadozó öreg ajtó mind csak a múltat idézi.

 

Egyre rohannak az árnyak, futnak a rőtpiros égen,
és ha cikázik a villám, nincs menedék, hova térjen
mind, aki fél, aki vár. Nézd, tombol a szél, de mi élünk!

 

Közben a sors nekilódul, vissza se int a kezével,
csillog a néma szivárvány szemben a ház ereszével,
s ott a magasban az Isten óvja, vigyázza a léptünk.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.