Bonifert Ádám: MÉG TART AZ ÚT
(meghallgatom)
Az időnek mindig célja van,
míg robog velünk át az életen,
mi megtörténik, sosem céltalan,
mint kagyló, igazgyöngyöket terem,
s míg le nem szállunk egy állomáson,
a holnap felé haladunk,
megérint remény, álom,
s az öröm, hogy még mindig itt vagyunk.
Még tart az út, még hívnak messzi fények
csillagkaput tár ki a végtelen,
belső tüzek a lélekben még égnek,
elmerengünk sorson, életen,
az álmodás még távolabbra röptet,
vágy s remény száll égi utakon,
hisszük, a sors még talán megsegíthet,
hogy átöleljen békés nyugalom.
Legyen e dal egy csendes köszönés,
mert ami van, az maga a mindenség,
van egy kincsünk még,
mely értünk, s bennünk ég,
és ez a kincs – a létezés.
Még tart az út, még semminek nincs vége,
mi elmúlt bár, bennünk megmarad,
pár csillagot még felrakunk az égre
a holnapokba rejtünk nyarakat,
és eldúdoljuk derűs, víg mosollyal,
e dallamot, mely már a mi dalunk,
és megköszönjük minden múló nappal,
hogy tart az út, s még mindig itt vagyunk,
s amíg lehet, itt maradunk.
Még tart az út, még mindig itt vagyunk,
még tart az út,
még tart az út,
még tart az út,
még tart az út,
az ÚT…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Adminguru
