Nap: 2008.06.03.

Sétálás közben, ha figyel az ember, rengeteg dolog jut eszébe… az alábbi verseket a fiaimnak írtam, akkorra, mikor nagyobbak lesznek. Ez két vers egy sorozatból.   Rácsai Róbert: Séták fiaimmal 2.   *   Katsumoto Nagyúr tudta:kevés igazabb létezik;szemedre festi [… Tovább]

…     magas jegenyéksmaragzöld leveleiegymáshoz simultakhalkan dúdoltaktáncolták arégmúltid?k mazúrkáját poros út elfogyottmár csak a Holdragyogottúgy vonzottnem láttalakde éreztemnem vagymessze már ott vártál arégi rácsos kiss kapunálkézenfogvaelértük azálmainkkastélyát magamra vettemrégen ottfelejtetbársonyosbáli ruhátegymásbaolvadvamindentelfeledvetáncoltukéletünkutolsómazúrkáját

Meg?riztél, és a csillagokba szórtál, míg szemedben tündérként éltem ámulón, s ha voltam csalán is, el mégsem tiportál… kérlek, húzd be a vészféket az ?rhajón

álmom szegetten harmatos cseresznyésben seregély hadak

Egy gyufaszál felgyújtja az erdőt. A fákat hiába siratjuk, csupán giz-gaz volt alattuk…   Éreztél már belső földrengést – Amikor áporodottá válik a csönd? Reszket benned teremtett lényed Érzed? Léket kapott lelkiismereted.   Elázik vágyad a viharban – Keserű harangszó [… Tovább]

A nap egyformán ragyog szemétdombon, vagy templomon!   Sietek Hozzád… Naponta kérlek – noszogass!!! hogy eljussak házadba Uram!   Mert gyönyörködöm Az énekek csodáiban kioldott gondolataidban.   Sietek Hozzád! Naponta kérlek, hogy bíztass!!! Vágyom házadba menni Uram.   Szavak csodáit – [… Tovább]

Egy halott gitáros emlékére. Hosszú még ez az út Az irányt nem mutatja semmi Nem látom hova fut Egyedül kell rajta végig menni   Agyamban zakatol Dübörög a basszus, a régi nóta Megbújt itt valahol Nem hagy nyugodni hajnal óta [… Tovább]

Nézd, ott egy bolond.  Mily’ nyomokat ró a vén tölgyünk szikkadt húsába? Szerelmes dallamát, vagy haldokló pipacsok átokfényét? Vágytól duzzadó párja százszor elunt rigmusát?  Lehet sóhaját, álma gyökerét, csak a tegnapi kedves ízét. A szajha mozdulatát, míg koncával vígan tovalebben. [… Tovább]

…bízva reménykedem, hogy meghallhatnád mélyr?l feltör? halk hangját egy gyarló léleknek…   Uram, nem vagyok méltóés talán soha nem is leszek,bár úgy szeretnék, ésbízva reménykedem,hogy meghallhatnádmélyr?l feltör? halk, egyszer? hangjátegy gyarló léleknek,s kívánhatnám bár,hogy hajlékomba jöjj…én enélkül is hiszlek,elég az [… Tovább]

* Kedvem borús volt s kibotorkáltam a temetőbe emlékezni: Mi volt szép, s jó hajdanán? A rideg sírok látványától nem jutott eszembe semmi, Csak egy kép: édes, jó apám. Ült velem szemben asztalra könyökölve, s mosolygott Pont úgy, mint annak [… Tovább]