Nap: 2008.06.06.

  Egymást kerget? kontrasztok héberül beszél a szél – a száradó ruhák nem értik   /kísértetek feltárhatatlan Bábele/ a dekadencia nemzetközi mosdó-kiköt?jében mégis, most is ott horgonyoz a rég elköltözött, absztrakt hajó   a látvány körül  fekete-fehérben hullámzik a tegnap [… Tovább]

  T?zhelybe zárt személyiségek –   az emberiség ma is f?be-fába öntött mesterséges zöld idillben     süti meg önmagát.

  szemében korok hamuvá égett feljegyzései /öltönye drótháló egy személyiség körül/ ujjaiban életrajzok remegnek s?rítve   filozófus-agyak cip?je fekete b?rébe zárva nyakkend?je kéken fojt meg egy elveszett fiatalságból itt ragadt érzéseket   hangszálaiból fel a fényre kárhozott költ?k hangja tör 

  Nézd a kicsi cseresznyefát! Érett terhe földre húzza. Meghajlítja gyenge ágát. Volt id?, hogy fagy kínozta, Jéggel, hóval ága telve Ónos es? ropogtatta. Amikor már nem is várta, Nem remélte, hogy túléli, Akkor borult ? virágba. Büszkén áll, de [… Tovább]

üres búzakalász fenn hordja fejét, lenézve föld felé alázattal hajoló társát, ki magot érlel csöndben, szerényen, nem törődve azzal, a másik hogyan táncol a fényben, önelégülten… mert tele búzakalász alázattal hajol a földre míg üres búzakalász fenn hordja fejét.

Idéző   “Letéptem ezt a  hangaszálat” e sor hány  szerelmet idéz!    Tükör által    még járt a motor  lehajtotta a tükröt  most vette észre…    Rozsdafarkú    csőrében fűszál  kész az alapozás  már magabiztos    Metamorfózis    Lehetnénk talán [… Tovább]

…volt egy karácsonyom, amib?l kiveszett a meghittség… …írok egy történetet, és a pap szájába komoly üzenettel bíró szöveget akartam adni a happy endhez. Remélem, sikerült. … ez a vers számomra is sokat jelent. Túl sokan felejtik el, mit vállaltak, mikor [… Tovább]

* Kényszerképzet   A fehér papírlap üvöltve szól rám: – Margót akarok és azonnal írj rám! Legyek fontos és vesszővel ékes, pecsétem legyen piros vagy véres!   Riadt kezembe tollamat fogva írom a betűket szépen, sorban. – Mondjak is valamit! [… Tovább]

Nem fájdítom a szívemet Ma sem mondhatok egyebet Gyönyörűbb sorokat sose láttam Földbe gyökerezett a lábam Ott a dombhajlaton Csokonai és Vajda közt félúton   Úgy ölelték egymást a szavak Hely nekem sehol sem maradt Széles e világon Gondoltam lelkemből [… Tovább]

Ha már nincs értelme, a percek is lázadnak… Ha már nincs értelme,a percek is lázadnak,mosolyhoz sincs kedvea túl fáradt arcnak.Esdekl? pillantáskér hiába irgalmat,s tétova kézfogásleveg?ben marad…félúton megáll,mert rádöbben a lélek,hogy már a kér? szó isbezárt szívhez téved…itt már nem játszika [… Tovább]

memento ködbe veszett városokért- kopjafa vers testünket szétszaggatta álnok szeszély mélyen pislákol dacos remény fájdalmam feljajdul ha könnyet fakaszt az enyészet ködbe vész büszke bérc múlt hínáros lápjában él minden emlék gyökerem kápolnáját lépteim makacsul tapossák visszatérnek szenvedni e földre [… Tovább]

…       hajnali halk kopogásharmatos Napfényvarázscsendes nyújtózás lebben? függönyökmaszatos ablakoksüpped? lábnyomok lehelet az ablakon… …itt jártál tudom…  

  Fekete-fehérben kattogó térben három vodka után szinte testtelenül szorítja a sz?nyeget – Szemhéja páncéllemezei mögött csak számkóddal nyitható agy-helyiségekben képzel a színeit levetk?zött magába zárult térbe újra színeket

  Két halál után zöld-sárga holdfényburokban korábbi önmaga körvonalain kívül végnyugalomban hever –     A tegnap rácsai közül észrevétlenül némán emelik át valami másba testét t?z-érintés? fantomkezek

  Áll négy közönyös térszelet között   /az ablaküveg a halvány lámpa az állványról lelógó félhalott növény-csontváz talán még érti is a némaság nyelvén megfogalmazott állításokat/   szemében banális könnyek kételkedés törött tegnapok zöld köde   a tér zártsága megszólal [… Tovább]