Gősi Vali : Tündérmese a falumról

(Mirának)

 

Azt hittem akkor én,

hogy egyetlen világ  ez

a lankás völgy ölén,

dombok tenyerén bújó,

fenyvesek-ölelte táj,

s e mélyzöld, büszke fák

csípős gyantaillatát szívja

velem az egész világ – ami

nekem csupán

az a néhány kicsi ház volt,

ott a dombok oldalán,

ahol a cserfes kis patak

előlem szaladt talán,

vagy anyja – a folyó – után

viháncolt pajkosan,

míg dalolva csobogott.

Azt hittem akkor én,

hogy esténként majd mindig visszatér,

csak éhes most szegény:

folyó-anyjához fut, és tőle enni kér.

Sokáig vártam mindig ott,

ahol a csörgő kis patakkal

sok pajkos tündér is

együtt kacagott.

Csodáltam, ahogy lobogott

sötét, fénylő hajuk a víz alatt,

ahol kergetőztek velük a kis halak,

és a csillogó, arany homok

tisztára mosta táncos talpukat.

A tündérek, és a patak dala

keltette hajnalonta

a völgyben szendergő kis falut.

S a házak is tündérpaloták voltak ott,

fölöttük nádtető aranylott,

előttük mesebeli, hívó kis padok.

A szobák sem voltak nagyok,

s bár némelyiken a festék

kissé megkopott,

mindnek apró, hófehér fala

mosolygó manók

és tündérek bálterme volt, ahol

víg táncot ropott a sok bolond-vidám

tündér- és árny-manó,

éjféltől néha reggelig

– de ők csak éjszakánként éltek itt.

Nappal erdők, mezők,

s bokrok kincseit kutatta mind,

és esténként megállt az idő velük

mindig kicsit

– bár akkor talán még idő sem létezett,

– minek? Felesleges,

hiszen a tündér-emberek

varázs-szavára mindig este lett,

s dalukra megszülettek újra

a napfényes, tiszta reggelek

– akkor még így hittem ezt,

ahogy az összes, ott élő

tündér-kisgyerek.

 

Azóta – ha a falumban ébredek –

sokkal csendesebbek a reggelek.

Halkabban kondul a lélekharang,

és csendben, lassan halad a kis patak

folyó-anyjához – már nem szalad –

s amikor odaér,

– nem éhes ő, csak szomjas –

némán inni kér,

ott az erdők rejtekén

bújó domb alatt,

ahol – ma is hiszem –

manók és tündérek alszanak örök álmot

a suttogó,

vén fenyők alatt.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 286 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/