Limerik 7.
Van egy n?, faluja Aliga Kedvenc járm?ve a taliga Kecskét fog eléje Kend?t köt szemére S nem látja, ha van is galiba.
LILA LIBA
Ki látott már ilyen csudát??…. Volt egy liba. Tolla lila. Ebből lett a Nagy galiba! Ki látott már Ilyen csodát? Lila tollú, Buta libát? Ez a liba, Bármily lila, Járogatott A suliba. Járogatott, Nem tanult. Év végére Megbutult! Máskor [… Tovább]
Nekem ragyog
Mily szerencsés vagyok, hogy a veled ébredés nekem ragyog, bennem most már a szókosár, (megválogattam) amit hoztál olyan de olyan jó szívvel, amilyen igazul csak te tudsz tárulkozni. én nem tudnám az elkötözött világomat kibogozni, nem sikerült, és ezért [… Tovább]
Kivégzés
ÁÃ???lmatlanul, zaklatottan feküdtem a viharos zajok lepte éjben Sírva könyörögtem a sötét éjszakának, hogy borítsa rám titokzatos, puha szárnyait és ringasson elââ?¬Â¦ de nem jött. Álmatlanul, zaklatottan feküdtem a viharos zajok lepte éjben Sírva könyörögtem a sötét éjszakának, hogy borítsa [… Tovább]
Forrás
Forrásba nyúlsz. Kéken hullámzik a tested. A szemed elveszettnek hitt rímeket illeszt egybe. Fölém hajolsz. Néma hangokat lehelsz biankó versekbe. A lehetséges szavak számát megduplázod. /Felvillanó hajszálaid: kitöltetlen infrafény-álmok./ Szövegek merülnek, hömpölyögnek. Egy folyam sodor. Verseknek, érintéseknek adod magad. A meder, [… Tovább]
Miniat?r
Ilyen vagyok én
Ilyen vagyok én, ügyes vagyok én, nem vagyok én kicsi, nagyfiú vagyok én. Az iskola nagyon jó, ügyes gyereknek való, az ügyesek szeretik, a buták elkerülik. Doba, [… Tovább]
mindig, éjjel-nappal
1. mindig dór oszlopok árnyai az éjszakák, fényes ablakok köztük a nappalok. tétován követem az elmúltak nyomát, a tárgytalan id?be veszetten ballagok, hallgatom a kövek közé ékel?dött csendet figyelem a törékeny, csipkefinom rendet, ahogy belülr?l támasztja a világ meg-megújuló, [… Tovább]
Ilyen vagyok én
Ilyen vagyok én, Vidám vagyok én, Tanîtómat kedvelem, Iskolámat szeretem. Ilyen vagyok én, Kicsi vagyok még, Vannak t?lem nagyobbak, Akik biztos gyorsabbak.
Tavaszodik
Szatmári Szénia verse Tavaszodik, jaj de jó, Kinyilnak a virágok, Csiripelnek a madarak, Vidáman kisüt a nap.
Akiket a XX. század ittfelejtett – 2/2
PITYUKA – második rész * Alig nyeltük le az ebédet, Pityuka vizet inni sem hagyott. — Na gyerünk, egy-kettő, vetkezz, hogy megmasszírozzalak! — Hála az égnek komolyan tetszik neki a „munka”, amit kitaláltam. Hogy ne unatkozzunk, faggatom: — S [… Tovább]
Akiket a XX. század ittfelejtett – 2/1
PITYUKA – első rész * PITYUKA Huszonkilencben, március 15-én Piroska névre keresztelték az örmény kereskedő apa és a székely tanítónő házaspár harmadik gyermekét. De nemét meghazudtolóan annyira pajkos és csintalan volt, olyan vakmerően betyáros, hogy csak Pityuként rekcumozta mindenki, az [… Tovább]