– abszurd – különvágyakbasodródik ez a nap isés újra képzelhet? mindenfent még motoz valakide lent már az aprókmesszire gurultak (ilyenkor kiszámítható az utolsó mozdulat is) aztán egyhangúságfények–fákmeg papírvékony felh?kegymásutánja és nem érted mi az alecsillapíthatatlan áramlás ami egyre távolabbra hurcola [… Tovább]
Ha nem lenne virág a Földön, Nem érezném májusi esték bódító illatát, Hidegen vicsorognának rám Kórók, reményvesztett ágak, Sóváran állnának. Miközben rágja medd? száruk Kilátástalan, szürke jöv?, Mert elhagyta, becsapta Ki hitegette a langy májusi es?. [… Tovább]
Néhány évvel ezel?tt, ha valaki azt mondja nekem, hogy érzelmeink egy alternatív logikai renszert alkotnak, kinevettem volna. Talán még jobban, ha valaki azt mondja, hogy érezni meg kell tanulni. Pedig ez az írás err?l szól. M?fajilag képtelen vagyok behatárolni. [… Tovább]
Tavaly álmos szemekkel ültél itt, nem válaszolt kérdésekre meredten. Keserű mézed rendben csordogált… feszes fegyverem nedves kezedben. Szedted is gúnyád szaporán, ott feledtél, ott az út porán…
Már mindegy merre hová sodor a szél,csak el innen mert megfojt ez a város.De itt születtem, s még nekem mesél,ha zsong az éjjel és a bérházak falához lapul lomha árnyam, tán' itthon vagyok.Hogy vágyom ezt a szót amely eltakar,nem [… Tovább]
Valami hiányzik. talán a hajnali pára, melyet ablakomra leheltek a csillagok? a reggeli fény , mi sötétet tördel? Hallom, ahogy sírnak a fenyőtobozok. felriadok éjjel, s rám reszeli bánatát a hold tenyerembe bújok, szétomlik köröttem minden ami volt, [… Tovább]
