Emlék-Tükör-Hóhér
Az álmok a magasba törnek. Szétesett tükörként érnek földet. A szilánkok létünk élére állnak, És bús haláltáncot járnak. A föld szenved élük alatt, El?ássák a századokat. Emlékek serege feltámad, Tükörképükkel táncolnak. Jön az éj, a némán daloló, [… Tovább]
Kiadónak Tisztelettel
Kiadónak Tisztelettel limerick Van egy hajlék-tornya hét léket kapott művemért (más mérték- ejtették) nincs harag,- sajnálták de nem hajolok hétrét
Engesztelő
Hátátfordító napok jöttek, csenddel gyászoló éjszakák. Hidegen utasító kezek, meghitt gyűlöletbe forgatva. Szeretlek úgyis, ha bántasz, nem szabadulhatsz már… Benned sandítok remegve, didergek vágytól tüzesen. Őrjöng minden percem, hogy nélküled élem, s hogy minek. Csak engesztelhetnélek, boldogan tenném, elszavalnám [… Tovább]
Könnyű esti dal
Elcsendesedik a rét kabátot terít a sötét bagoly huhog a magasban fázós kis levél lepottyan csillag táncol hold dalára sikló kúszik tó partjára dombok közé köd hajol s a lilaakác valahol erős támaszba karol. vadgesztenyefa hallgat nem szól [… Tovább]
AZÓTA
Nem akartam verset alkotni, csak szeretem a betűt és szeretném elmesélni azt, ami velem történik. Arcod várakozásteljes mozdulatából látszott, elindult feléd az öröm. Azóta mindenbe beleálmodlak: poharamba tiszta víznek a szívembe forró nyárnak öntudatlan mozdulatban meleg, lágy simogatásnak. [… Tovább]
Templom
Asszony-pelikán csöndje, Dereng? éjféli ima az, Mi megtart a fényharmat Szín? reggelen minket. Köztes mosolyunk csillan,A szó, mint a puha árny A fegyverhárító könny? és Gyengéd nyugalomban. Titkainkból kifosztottak Maradtunk, s lettünk Szerelemben egymást Megtartó templomok.
SILENCE OF THE LAMB
* SILENCE OF THE LAMB A birkák csak álltak, hallgatták a csendet, eső csak poroszkált, senki sem feszengett. Némán, lehajtott fejjel, csak a földet nézték, majd égre emelt szemükkel az Istent félték. Apró lámpácska, mely ködfényt sír dühében föléjük [… Tovább]
PAUL CELAN: Egyedül vagyok
Egyedül vagyok, a hamu-virágokat elemi feketeséggel teli vázába rakom. N?vérem szája, kimondasz egy szót, amely az ablak el?tt tovább él, és amit megálmondtam, zajtalanul felkúszik rám, a magasban. Távoli óra virágai közt állok, félreteszek egy kis feny?gyantát egy [… Tovább]
Tél és elmúlás
Tél és elmúlás Ablakomból nézem a csendet, Az üvegre Jégvirág dermed, Némán ülünk egymás mellett. Ajkadra visszatért mosolyod, Tudom, soha el nem hagyod! Te is így emlékszel majd rám, Az ablakban ülve mosolygok, És kezemben, olvadó Jégvirág. [… Tovább]
PAUL CELAN: Fonál-napok
Fonál-napok a szürkésfekete pusztaság felett: egy fa- magas gondolat, amint fény-dallamba csap: vannak még dallamok az emberen túl is. Fadensonnen Fadensonnen über der grauschwarzen Ödnis. Ein baum- hoher Gedanke greift sich den Lichtton: es sind noch [… Tovább]
Felettem
Balról szemérmetlen angyalokgöndörödnek egymásban, nagyonsokat látnak, és szégyen nélkülfigyelik a létezésben fodros dolgokat. Jobbról a hamvak várják sötétükben,hogy mi legyen végre.Élve, vagy nem élve, nem ez a lényeg! Látod? Felettem milyen szépenfeszül egymásnak Buddha, és Jézus,nem kell nekik semmi [… Tovább]
Mozdulatlanságodat
… Mozdulatlanságodatmost nem értem.Úgy teszel,mintha semmi sem történt volna.Fekszel az ágy egyik oldalán,és vársz rám.Tegnap én vártam így rád.Fáztam,magamra húztam a takarót,nem is éreztem a melegségét,csak a szörny?dermeszt? magányt.Ha néha sokat kellett várnom,számoltam a repedéseket a falon.Mire eljutottam [… Tovább]