Vers

Emlék-Tükör-Hóhér

   Az álmok a magasba törnek. Szétesett tükörként érnek földet. A szilánkok létünk élére állnak, És bús haláltáncot járnak.   A föld szenved élük alatt, El?ássák a századokat. Emlékek serege feltámad, Tükörképükkel táncolnak.   Jön az éj, a némán daloló, [… Tovább]

Vers

Engesztelő

  Hátátfordító napok jöttek, csenddel gyászoló éjszakák. Hidegen utasító kezek, meghitt gyűlöletbe forgatva. Szeretlek úgyis, ha bántasz, nem szabadulhatsz már… Benned sandítok remegve, didergek vágytól tüzesen. Őrjöng minden percem, hogy nélküled élem, s hogy minek. Csak engesztelhetnélek, boldogan tenném, elszavalnám [… Tovább]

Vers

Könnyű esti dal

    Elcsendesedik a rét kabátot terít a sötét bagoly huhog a magasban fázós kis levél lepottyan csillag táncol hold dalára sikló kúszik tó partjára dombok közé köd hajol s a lilaakác valahol erős támaszba karol. vadgesztenyefa hallgat nem szól [… Tovább]

Vers

AZÓTA

Nem akartam verset alkotni, csak szeretem a betűt és szeretném elmesélni azt, ami velem történik.   Arcod várakozásteljes mozdulatából látszott, elindult feléd az öröm. Azóta mindenbe beleálmodlak: poharamba tiszta víznek a szívembe forró nyárnak öntudatlan mozdulatban meleg, lágy simogatásnak.   [… Tovább]

Vers

Templom

Asszony-pelikán csöndje, Dereng? éjféli ima az, Mi megtart a fényharmat Szín? reggelen minket. Köztes mosolyunk csillan,A szó, mint a puha árny A fegyverhárító könny? és Gyengéd nyugalomban. Titkainkból  kifosztottak Maradtunk, s lettünk Szerelemben egymást Megtartó  templomok.

Vers

SILENCE OF THE LAMB

* SILENCE OF THE LAMB   A birkák csak álltak, hallgatták a csendet, eső csak poroszkált, senki sem feszengett. Némán, lehajtott fejjel, csak a földet nézték, majd égre emelt szemükkel az Istent félték. Apró lámpácska, mely ködfényt sír dühében föléjük [… Tovább]

Fordítás

PAUL CELAN: Egyedül vagyok

  Egyedül vagyok, a hamu-virágokat elemi feketeséggel teli vázába rakom. N?vérem szája, kimondasz egy szót, amely az ablak el?tt tovább él, és amit megálmondtam, zajtalanul felkúszik rám, a magasban.   Távoli óra virágai közt állok, félreteszek egy kis feny?gyantát egy [… Tovább]

Vers

Tél és elmúlás

  Tél és elmúlás     Ablakomból nézem a csendet, Az üvegre Jégvirág dermed, Némán ülünk egymás mellett. Ajkadra visszatért mosolyod, Tudom, soha el nem hagyod! Te is így emlékszel majd rám, Az ablakban ülve mosolygok, És kezemben, olvadó Jégvirág. [… Tovább]

Fordítás

PAUL CELAN: Fonál-napok

Fonál-napok a szürkésfekete pusztaság felett: egy fa- magas gondolat, amint fény-dallamba csap: vannak még dallamok az emberen túl is.       Fadensonnen   Fadensonnen über der grauschwarzen Ödnis. Ein baum- hoher Gedanke greift sich den Lichtton: es sind noch [… Tovább]

Vers

Felettem

  Balról szemérmetlen angyalokgöndörödnek egymásban, nagyonsokat látnak, és szégyen nélkülfigyelik a létezésben fodros dolgokat. Jobbról a hamvak várják sötétükben,hogy mi legyen végre.Élve, vagy nem élve, nem ez a lényeg! Látod? Felettem milyen szépenfeszül egymásnak Buddha, és Jézus,nem kell nekik semmi [… Tovább]

Vers

Mozdulatlanságodat

…     Mozdulatlanságodatmost nem értem.Úgy teszel,mintha semmi sem történt volna.Fekszel az ágy egyik oldalán,és vársz rám.Tegnap én vártam így rád.Fáztam,magamra húztam a takarót,nem is éreztem a melegségét,csak a szörny?dermeszt? magányt.Ha néha sokat kellett várnom,számoltam a repedéseket a falon.Mire eljutottam [… Tovább]