George Tumpeck : Volt

saját fotó – YouTube változat: Kováts Péter

Hallgasd meg!

 

 

Felnőttünk ott, hol felnőttek mások.

Voltunk mi csórók, hűtlen vagányok.

Jártunk a mennyben, a pokolban lent,

nem lett közülünk senki sem szent.

Néha futottunk, majd álltunk a sarkon,

vagy néztük a vizet lent a Duna-parton.

Álmokat kergettünk, szabadok voltuk,

néha éheztünk s korgott a gyomrunk.

Gyakran aludtunk a parkban a padon,

télen hidegben, de akkor is szabadon.

Próbált megtörni minket a rendszer,

sosem próbálta csendes szeretettel.

Voltak örömök, és volt elég bánat,

volt, aki szidta az édesanyánkat.

Volt, aki dobált sárral és kővel,

Sokáig ütöttük csupasz ököllel.

Majd jöttek a lányok szépen sorban,

mentek is lassan, némelyik gyorsan.

Volt, aki maradt, és némelyik sírt,

s volt köztünk, kinek mi ástunk sírt.

Az idő múlik, és gyűlnek az évek,

felejtsük a rosszat, becsüljük a szépet.

Egy dolog hiányzik, sokaknál elveszett,

Úgy hívták egykor: csibész becsület.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem