vegyes

A világítótorony

mert foszlanak a jelzőszalagok s az éjbe  mártott figyelők                 kék uszályok szatén őrei a bezárt gondolatnak                 agyamban turkáltok és szétpattannak a kopott gerincek is az elszivárgó szavak                 mint buzgárok a sorok alatt                 oly szelídek s az a  rengeteg fény a [… Tovább]

Vers

Szó-csempék

2013 december Egy magányból írtam ki magam,hol erény volt a szűkség,de füstös andalgó sorsomatsokáig nyomta módos hűség.Mást látunk már, mást értünk,mégis egyre forr a rezgés,és hullámain lopva lovagola késői érett, érintő féltés. Most érzésekkel érint a nap,perzselő vágyat huzigál,zizegve fülemre [… Tovább]

Vers

Nagyapánk verse

    Kárpátok ormai, oltára hazámnak, Kettétört határkő, állnak a végvárak, Kezemben kard és toll, szívemben a bánat, Bármerre indulok, megcsonkult gyalázat.   Nagyapánk itt nőtt fel, nem ment el sehova, Hazáját szerette, mégis az elhagyta, Nem kérdezték tőle, hol [… Tovább]

Vers

Köszöntő NHI Születésnapjára

Merénylet! Nem tudom milyen lehet félniAz elmúlt évek sarából kikelniGondolatokat ébreszt fel bennemYorick s az ő koponyája Hatalmas csendszigetek közöttOdvas emlékeket táplálReményem reménytelenülVásik az idő záporoznakÁldások és köthetetlen szavakTalán még megtalálhatomHatalmát mosolyát kincseit Inteni kellene a karmesternekLelógatni a lábunkat az [… Tovább]

Vers

A Kórlapon

Radnai Istvánnak   csigaházak nyirkos utak menténlestrapált emlékképek közöttfényárban úsznak az álmokcsalóka örömök és vándorok szitál az Idő a szív kifolyik medrébe zárjaa keserű ébredést a vidámnevetéseket és minden ócskaörömét a hétköznapoknak csak az esték puha csendjétcsak a lépések ütemes [… Tovább]

Vers

Rőt erőd

Mirtse Zsuzsához   Arcod hajsátorát halandó csodálja –  Rőt erőt ki festett gyapjas koronádba, Fürtöket mért füröszt rozsdaszín árnyalat, Mily Isten szőhet ily vénuszi szálakat?   Két szemed vezúvi, nyílt tüzű idokráz, E fénnyel Athéné Sapphókat glóriáz, Szerelem – mennyei [… Tovább]

Vers

kiáltok

    feszülnek izmaim de mégis mint a fákon és a hervadt orgonákon átsüt rajtam a szél éjszakáim rászáradtak önmagamra sebeim kitakarva s a könnyeim peregnek mint az átok és kiáltok de jó annak kit az ég megáldott  

Vers

háttal a rianásnak

    szétrepednek a hajnali tisztánlátás alatti párnácskákléptek ostromolják az éjjel tükörjegétfáznak a számkivetéssé szikárult álmoka prím számok halmaza csupa felgombolyodott ködpáravívódó vergődés. holdkaréjt zabáló kitárt szárnyú madarak..Hitchcock ? .. nem. Ibsen. Nóra. …- nőszirom? – elvetélt miatyánkok a járdaszeglethez feszülő [… Tovább]

Vers

Hűség

lépted andalgó, füttyös, vad vonzás   Ma megremegett a hajnal, várta a Napot, cserébe csendes, bölcs hűséget kapott.   Ma megremegett az este, szemébe kedv osont,  bolondos hangszer,  víg, áramló vagyon.   Ma megremegett az ablak, csillant a kedves kép, [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 11

11.   A fagyizó sokat nem változott. Tibor mikor meglátta a belépő Margitot majd elejtette a poharat, amit éppen tele akart tölteni. — Csak nem Margit vagy? — kérdezett rá csodálkozva. — Miért? Nagyon megcsúnyultam? Mondd meg bátran, nem fogok [… Tovább]

Egyéb

Kék holdsugár

vmit egész röviden, szobameleget, megnyugvást, szeretetet előkotorni a parázs közül, kék holdsugár ahogy a bohóc mellén megül: vasaltam, arcom kifestve, fotók, hívatlanságunk ellenére is ím ma üdvözülsz