– a kép forrása az internet – medrébe tapadt szavak fürdetlen álmok könnycseppek megülnek vénülő fákon halálárny látomása nyirkos hideg nap köd szitál a tájra a szél arcomba harap megrepedt ágon egy varjú károg rekedtes hangja töri [… Tovább]
Egyszer künn az erdőn jártam, gondold csak el, hogy mit láttam: óriási piros gombát, nyújtogatta fehér nyakát. Nyílt gombánknak nagy [… Tovább]
Vége van a hideg télnek, barkát bont a fűzfaág. Virágpompás tarka rétek, vissza jött a fecskepár. Istálló-gerendán fészkük tapasztgatják egyre már. El-elnézem szorgos röptük. Tojást kelt a fecskepár. A kis fecskék nyújtogatják sárgapelyhes nyakukat. Villás szárnyú [… Tovább]
Kutyákról szól most a mesém. Hallgad meg hát, kis Emesém! Nagyi mesél képes könyvből, uszkárról, a kutyahölgyről. Uszkár Csöpi csinos kutya, nyakán piros a masnija. Szőre fényes, feje kerek, a ház előtt kint tekereg. Épp [… Tovább]
Tücsök Berci zenész, prímás, az ő kedve igen nótás. Nyári éjnek vén betyárja, tücsökbanda főprímása. Ám a nyárnak vége szakadt, Tücsök Berci sírva fakadt. Hogyne sírna, keseregne, sapka került a fülekre. A vonóját szegre rakja, ám üres [… Tovább]
ereimből ömlik a nyári fájdalom tajtékot vernek a hullámok lézengő utcák fölött porol a szél keselyű arcú remény kapaszkodik gondjaim kocsijába fekete sugárnyalábok nyilallnak a Napból a lábaim alá fészkelő homályba még didereg bennem a gyermek szűkölnék [… Tovább]
lidérclovagok jöttek értem éjsötétben… lábam karom bilincsbe verve lángot dobtak ősz fejemre torkomba akáctöviseket nyomtak megtapostak… szemgolyóm két tócsa sáros tükre az égnek te aki tudod sorsomat szabadíts meg
lassan hasad a hajnal vajon merre jársz féltelek a hőség futkos szobám falán gond kuporodik mellém az ágyra féltelek alkohol illata szál felém… érzem követ dobálnak feléd féltelek kerget téged az éjben a drogok barátja az alkohol rabja [… Tovább]
botorkál a csend halvány fényű téren leplét maga köré fonja mint szűzleány az arcát csendben eltakarja… történések sora töri át a csendet… emberek sírnak hull a köny mint bogas üszkös ágak csöpögő esőcseppje… hisz ázott – fázott görnyedezve… [… Tovább]
december van ablakom párás üvegén látom oson az ősz… bősz szelek hajába fonja az üszkösödő ágak között megtapadó ökörnyálak ezüstös szálait…. a bágyadt nap félálomba, ring az almafák gerincén… a rozsdás levelek a föld hidegén [… Tovább]
