Nagy L Éva - Panteon
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
L Éva
Biográfia
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával
5 év 18 komment

– a kép forrása az internet –

 

 

medrébe tapadt szavak
fürdetlen álmok
könnycseppek megülnek
vénülő fákon                      
 
halálárny látomása
nyirkos hideg nap
köd szitál a tájra
a szél arcomba harap
 
megrepedt ágon
egy varjú károg
rekedtes hangja
töri meg a csendet 

 

halott léptekkel
araszoló tél
lelkem még didereg
de előbújik a fény

5 év 13 komment

 

 

Egyszer künn az erdőn jártam,                 

gondold csak el, hogy mit láttam:                   

óriási piros gombát,

nyújtogatta fehér nyakát.

 

Nyílt gombánknak nagy kalapja,

kicsi ajtó volt ám rajta.

A gombában egy anyóka,

félrebillent őszes kontya.

 

Kötögetett az anyóka,

mellette egy pici róka.

Villámgyorsan járt a keze,

róka kézben volt egy kefe.

 

A kefével suviszkolta

cipőjét, mert bepiszkolta.

Így éltek ők nyáron, télen,

gombalakban, künn a réten.     

 

Amíg én ott nézelődtem,

bagoly repült el felettem.

Forgatta nagy, kerek szemét,

nem látott még ily eseményt.

 

Majd ha künn jársz tarka réten,

eszedbe jut, mit meséltem.

Keresd meg a piros gombát,

 ott nyújtja ő karcsú nyakát.

 

 

5 év 13 komment

 

 

Vége van a hideg télnek,

barkát bont a fűzfaág.

Virágpompás tarka rétek,

vissza  jött a fecskepár.

 

Istálló-gerendán fészkük

tapasztgatják egyre már.

El-elnézem szorgos röptük.

Tojást kelt a fecskepár.

 

A kis fecskék nyújtogatják

sárgapelyhes nyakukat.

Villás szárnyú füstifecskék,

hoznak nekik bogarat.

 

Tavasztündér madárkái

ez a kedves fecskepár,

házunknak is ékessége,

itt a tavasz végre  már.

 

 

5 év 2 komment

 

 

 

Kutyákról szól most  a mesém.

Hallgad meg hát, kis Emesém!

Nagyi mesél képes könyvből,

uszkárról, a kutyahölgyről.

 

Uszkár Csöpi csinos kutya,

nyakán piros a masnija.

Szőre fényes, feje kerek,

a ház előtt kint tekereg.

 

Épp arra járt Uszkár Oszkár,

póráz végén, úgy szaladgál,

jól megnézi csinos Csöpit,

udvarolgat  neki kicsit.

 

Barátkoznak és csaholnak

kutya módra nyalakodnak.

Addig -addig huncutkodtak,

a pórázba  gabalyodtak.

5 év 8 komment

 

 

 

Tücsök Berci zenész, prímás,

az ő kedve igen nótás.

Nyári éjnek vén betyárja,

tücsökbanda főprímása.

Ám a nyárnak vége szakadt,

Tücsök Berci sírva fakadt.

Hogyne sírna, keseregne,

sapka került a fülekre.

A vonóját szegre rakja,

ám üres az éléskamra.

Aki nyáron zenél, mulat,

az télire éhen marad.

 

 

5 év 11 komment

 

 

 

ereimből ömlik a nyári fájdalom
tajtékot vernek a hullámok
lézengő utcák fölött porol a szél
keselyű arcú remény
kapaszkodik gondjaim kocsijába
fekete sugárnyalábok
nyilallnak a Napból
a lábaim alá fészkelő homályba
még didereg bennem a gyermek
szűkölnék mint a kivert eb
de csak ülök…
bámulom kezeimet
az értelem tébolyában
emlékeim feleselnek

 

 

5 év 10 komment

 

 

 

 

lidérclovagok jöttek értem

éjsötétben…

lábam karom bilincsbe verve

lángot dobtak ősz fejemre

torkomba akáctöviseket 
nyomtak

megtapostak…

szemgolyóm két tócsa

sáros tükre az égnek

te aki tudod sorsomat

 

szabadíts meg 

5 év 13 komment

 

 

lassan hasad a hajnal

vajon merre jársz

féltelek

a hőség futkos  szobám falán

gond kuporodik mellém az ágyra

féltelek

alkohol illata szál felém…

érzem követ dobálnak feléd

féltelek

kerget  téged az éjben

a drogok barátja

az alkohol rabja

cselszövők királya…

féltelek

szívembe költözött

a vad látomások

árja…

féltelek

 

 

 

6 év 8 komment

 

 

 botorkál a csend

 halvány  fényű téren

leplét maga köré fonja

mint szűzleány az arcát

csendben eltakarja…

történések sora töri

át a csendet…

emberek sírnak

hull a köny

mint bogas üszkös ágak

 csöpögő esőcseppje…

hisz ázott – fázott

görnyedezve…

korgó gyomrú éhezők

várnak

megváltó csodát…

össze kulcsolt kézzel

hívják  a messiást…

 menyi ember boldog

táncol  kacag szeret

nem gondol múltra jövőre

 hagyja hogy a  kusza

elherdált idő

átlépjen felette…

boldogság csillan

 ha gyermekáldás

jön reménnyel

  világra…

bár lehet hogy széjjel foszlik

sorsszeszéjjel

időnek átkán…

 fáj a lélek ha bánat

vigyorog

fennkölten  daccal…

 halál érkezik

gonosz csúf vigyorral…

hold fénysugarai

szövik éjnek fonalát…

reánk mérve

a Teremtő akaratát

 

 

 

6 év 19 komment

 

 

 

 

 

december van
ablakom párás üvegén látom

oson az ősz…

bősz szelek hajába fonja 

az üszkösödő ágak között

megtapadó ökörnyálak

 ezüstös szálait…. 

 a bágyadt nap

félálomba, ring 

az almafák gerincén…
a  rozsdás levelek
a föld hidegén hintázva

siratják a dús keblű nyarat….
mint hajnali fagy selyme
a kertek üvegszőnyegén
csodát váró szemünk fénye csillan…
arra ébredünk

 

hogy lázas arcunkra hull
puha bársonya a gyönyörködő télnek

 

 

k.

Nagy L Éva - Panteon még nincsenek barátai.
Túlvilágon továbbélő szerzőink...