Nagy L Éva - Panteon
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
L Éva
Biográfia
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával
6 év ezelőtt 18s Hozzászólások

– a kép forrása az internet –

 

 

medrébe tapadt szavak
fürdetlen álmok
könnycseppek megülnek
vénülő fákon                      
 
halálárny látomása
nyirkos hideg nap
köd szitál a tájra
a szél arcomba harap
 
megrepedt ágon
egy varjú károg
rekedtes hangja
töri meg a csendet 

 

halott léptekkel
araszoló tél
lelkem még didereg
de előbújik a fény

6 év ezelőtt 13s Hozzászólások

 

 

Egyszer künn az erdőn jártam,                 

gondold csak el, hogy mit láttam:                   

óriási piros gombát,

nyújtogatta fehér nyakát.

 

Nyílt gombánknak nagy kalapja,

kicsi ajtó volt ám rajta.

A gombában egy anyóka,

félrebillent őszes kontya.

 

Kötögetett az anyóka,

mellette egy pici róka.

Villámgyorsan járt a keze,

róka kézben volt egy kefe.

 

A kefével suviszkolta

cipőjét, mert bepiszkolta.

Így éltek ők nyáron, télen,

gombalakban, künn a réten.     

 

Amíg én ott nézelődtem,

bagoly repült el felettem.

Forgatta nagy, kerek szemét,

nem látott még ily eseményt.

 

Majd ha künn jársz tarka réten,

eszedbe jut, mit meséltem.

Keresd meg a piros gombát,

 ott nyújtja ő karcsú nyakát.

 

 

6 év ezelőtt 13s Hozzászólások

 

 

Vége van a hideg télnek,

barkát bont a fűzfaág.

Virágpompás tarka rétek,

vissza  jött a fecskepár.

 

Istálló-gerendán fészkük

tapasztgatják egyre már.

El-elnézem szorgos röptük.

Tojást kelt a fecskepár.

 

A kis fecskék nyújtogatják

sárgapelyhes nyakukat.

Villás szárnyú füstifecskék,

hoznak nekik bogarat.

 

Tavasztündér madárkái

ez a kedves fecskepár,

házunknak is ékessége,

itt a tavasz végre  már.

 

 

6 év ezelőtt 2s Hozzászólások

 

 

 

Kutyákról szól most  a mesém.

Hallgad meg hát, kis Emesém!

Nagyi mesél képes könyvből,

uszkárról, a kutyahölgyről.

 

Uszkár Csöpi csinos kutya,

nyakán piros a masnija.

Szőre fényes, feje kerek,

a ház előtt kint tekereg.

 

Épp arra járt Uszkár Oszkár,

póráz végén, úgy szaladgál,

jól megnézi csinos Csöpit,

udvarolgat  neki kicsit.

 

Barátkoznak és csaholnak

kutya módra nyalakodnak.

Addig -addig huncutkodtak,

a pórázba  gabalyodtak.

6 év ezelőtt 8s Hozzászólások

 

 

 

Tücsök Berci zenész, prímás,

az ő kedve igen nótás.

Nyári éjnek vén betyárja,

tücsökbanda főprímása.

Ám a nyárnak vége szakadt,

Tücsök Berci sírva fakadt.

Hogyne sírna, keseregne,

sapka került a fülekre.

A vonóját szegre rakja,

ám üres az éléskamra.

Aki nyáron zenél, mulat,

az télire éhen marad.

 

 

6 év ezelőtt 11s Hozzászólások

 

 

 

ereimből ömlik a nyári fájdalom
tajtékot vernek a hullámok
lézengő utcák fölött porol a szél
keselyű arcú remény
kapaszkodik gondjaim kocsijába
fekete sugárnyalábok
nyilallnak a Napból
a lábaim alá fészkelő homályba
még didereg bennem a gyermek
szűkölnék mint a kivert eb
de csak ülök…
bámulom kezeimet
az értelem tébolyában
emlékeim feleselnek

 

 

6 év ezelőtt 10s Hozzászólások

 

 

 

 

lidérclovagok jöttek értem

éjsötétben…

lábam karom bilincsbe verve

lángot dobtak ősz fejemre

torkomba akáctöviseket 
nyomtak

megtapostak…

szemgolyóm két tócsa

sáros tükre az égnek

te aki tudod sorsomat

 

szabadíts meg 

6 év ezelőtt 13s Hozzászólások

 

 

lassan hasad a hajnal

vajon merre jársz

féltelek

a hőség futkos  szobám falán

gond kuporodik mellém az ágyra

féltelek

alkohol illata szál felém…

érzem követ dobálnak feléd

féltelek

kerget  téged az éjben

a drogok barátja

az alkohol rabja

cselszövők királya…

féltelek

szívembe költözött

a vad látomások

árja…

féltelek

 

 

 

6 év ezelőtt 8s Hozzászólások

 

 

 botorkál a csend

 halvány  fényű téren

leplét maga köré fonja

mint szűzleány az arcát

csendben eltakarja…

történések sora töri

át a csendet…

emberek sírnak

hull a köny

mint bogas üszkös ágak

 csöpögő esőcseppje…

hisz ázott – fázott

görnyedezve…

korgó gyomrú éhezők

várnak

megváltó csodát…

össze kulcsolt kézzel

hívják  a messiást…

 menyi ember boldog

táncol  kacag szeret

nem gondol múltra jövőre

 hagyja hogy a  kusza

elherdált idő

átlépjen felette…

boldogság csillan

 ha gyermekáldás

jön reménnyel

  világra…

bár lehet hogy széjjel foszlik

sorsszeszéjjel

időnek átkán…

 fáj a lélek ha bánat

vigyorog

fennkölten  daccal…

 halál érkezik

gonosz csúf vigyorral…

hold fénysugarai

szövik éjnek fonalát…

reánk mérve

a Teremtő akaratát

 

 

 

6 év ezelőtt 19s Hozzászólások

 

 

 

 

 

december van
ablakom párás üvegén látom

oson az ősz…

bősz szelek hajába fonja 

az üszkösödő ágak között

megtapadó ökörnyálak

 ezüstös szálait…. 

 a bágyadt nap

félálomba, ring 

az almafák gerincén…
a  rozsdás levelek
a föld hidegén hintázva

siratják a dús keblű nyarat….
mint hajnali fagy selyme
a kertek üvegszőnyegén
csodát váró szemünk fénye csillan…
arra ébredünk

 

hogy lázas arcunkra hull
puha bársonya a gyönyörködő télnek

 

 

k.

Nagy L Éva - Panteon még nem rendelkezik barátokkal.
Túlvilágon továbbélő szerzőink...