ereimből ömlik a nyári fájdalom
tajtékot vernek a hullámok
lézengő utcák fölött porol a szél
keselyű arcú remény
kapaszkodik gondjaim kocsijába
fekete sugárnyalábok
nyilallnak a Napból
a lábaim alá fészkelő homályba
még didereg bennem a gyermek
szűkölnék mint a kivert eb
de csak ülök…
bámulom kezeimet
az értelem tébolyában
emlékeim feleselnek
Legutóbbi módosítás: 2015.02.14. @ 14:53 :: Nagy L Éva
