Nap: 2015.02.14.

Illusztráció: Eifert János, Anyám keze       Ültünk az estben, mély, sűrű csendbenbúcsúzott éppen lopva a nyár.Szelíden kutató szemmel nézetthosszan az égre, s vissza rám anyám. Kezét szorosan ölébe zárta,és átmelegített a gondolat:megpihent végre, végre, a drága…!Micsoda ritka, boldog pillanat…! De [… Tovább]

  Összeszedted, majd eldobtad. – Minek is neked annyi kavics… Pedig ott voltam én is, észre sem vetted. Melléd ültem egy életnyi pillanatra. hiába, hiába… Szemedbe néztem, de csak színtelen világot láttam. Árbóc nélküli, törött hajókat. Kikötőt. Zátonyt. Csendet. Kiszáradt [… Tovább]

  Jöttömben sort álltak a koszostarka fényfürdőző házak, sárpettyes autók másztak a körforgalom felé mint óriás fémbogarak, lustán és vakon, elsietve mellettük, hogy ne egyedül menjek, tükröződni kezdtem a sok télmocskos ablakon. Lélegzetem fúlt, bokámba csimpaszkodott a félelem, hogy valaki [… Tovább]

    …mert fáztam a télben hát embernek hittem magam az álmaimat átkaroltam s minden hópihét ujjam hegyére illesztve vesztem el a kegyetlen jeges-télbe’. …mert jártam a nyárba’ és viharral táncoltam a szelet kértem ma hagyjon magamra ágak közt ébredve [… Tovább]

      ereimből ömlik a nyári fájdalom tajtékot vernek a hullámok lézengő utcák fölött porol a szél keselyű arcú remény kapaszkodik gondjaim kocsijába fekete sugárnyalábok nyilallnak a Napból a lábaim alá fészkelő homályba még didereg bennem a gyermek szűkölnék [… Tovább]

    Ma is magam,…és senki más…magányom vigyorgó uzsorás.Száraz virággá facsar,rozsdáll’ a szirmom–  avar takar. Ma is magam,…és senki más…kertek alatt vermet ás,a lélekbénító félelem,hiába lüktet vérerem, körém hízik a mély verem.S fejem verem a nyirkos falba,miért  vagyok ilyen balga!Miért [… Tovább]