Vers

eredő

    belélegezlek szívemig érsz bőröm alatt érintésed tiszta forrás megterítek csenddel belekóstolok az éj sűrűjébe íze illata ismerős lebegünk álmodunk egyszerre hirtelen kezeid közt vigyázod nevem arcom tóba ejtem hangom te utána ugrasz felkavarodnak a holnapok befejezetlen harmóniákba fodrozódnak [… Tovább]

Vers

Most…

        Most, hogy magammal viszlek immár Mindenhova, több vagy magamban, mint én, Ficánkolsz bennem ide-oda, Magadhoz kötsz, mint vizet a hidrogén; Hisz illatoddal táplálkozom Ahogy virágot beolt, kötöz a zápor, Eltérít szemed, fényed, világod, Ápol, szendereg rajtam [… Tovább]

Egyéb

Gondolatok egy Kőtárból II.

Pre Historicus elmélkedések     „A Színek a Fény tettei…”                                 (Rudolf Steiner)       Kékséget ha nézek: úgy tűnik, süppedek… Zoo-három függönye hogy’ tart boltív-eget? S árnyékban heverve mért piros a Hajnal? Tavaszra tárt szívem mért zsong madárdallal? [… Tovább]

Vers

Most…

Most, hogy magammal viszlek immár Mindenhova, s több vagy magamban, mint én, – nem kell az „s” Ficánkolsz bennem ide s tova, – nem kell az „s” S magadhoz kötsz, mint vizet a hidrogén;– nem kell az „s” S, hogy [… Tovább]

Vers

Elvesztetted

  Elveszetten, társtalanul, mikor a sok kép feltolul múltadból; nagyon fáj az egyedüllét, s ahogy vágyod forró ölét, hozzád szól.   Kedves hangja lágyan ringat, suttogva a szép szavakat rád hajol; újra érzed, karja ölel, s felriadva bánat tölt el: [… Tovább]

Esszé

EGY VASKOS, FEKETE FÜZETBE

Nevek, nevek, nevek… Jorge Luis Borges egyik novellájának címadó hőse: Funes, az emlékező, aki mindenre emlékezett, amit csak életében megpillantott, felvetette, hogy a világon minden dolognak külön nevet kellene adni. Nem értette, hogy a három óra tizennégy perckor (oldalnézetből) látott [… Tovább]

Vers

Hitvány vetélő

törzsasztalnál haldoklik  A Holnap és kávé illat sző rá halotti leplet jacquard kelme idegen s a zsinórhúzó fiú fenn a toronyban mondókáját morzsolja monoton  századok suhannak monoton  mintázza alant a piazzát átmintázza  ezt és amazt is a folyó túloldalán szent [… Tovább]

Vers

A holdmadár röpte

Amikor álmatlanok az éjszakák,s nyoszolyákon gyűrött lepedőtsimít az idő, odakint dús faágrejtekéből holdmadár bújik elő. Várja a fényt, az ezüst ragyogást,mely a hold szeméből csörgedez,s földet érve lassan eléri tollát,amit e vágy újra, s újra megsebez. Miközben énekel száz könnyethullajt, átkos szerelem [… Tovább]

Vers

Üzenet

Illusztráció: saját kép halál szédeleg kertem közelében jégkristályt lehel aranylevelekre megcsonkított fák füstje ring a szélben rémsikolyuknak visszhangja fülemben ágaik alatt lombszőnyegük érik letűnt világuk rothadó bűzében moha lepte kérgen lepke vergődik üzenetképe a közelgő végnek  

Vers

Kadmon

    Üres pillanatok találnak rám, ritkán, olyankor mindig bambulok. Ti, kiknek ebből több jutott, e lélekmosóban csillogni hagyjátok az univerzum utcai lámpáit, pár csillagpislogás közé elfér egy emberélet, s mire időnkbe visszaértek, erős huzatként vitte ki jelzőit szótlansága a [… Tovább]

Novella

Harag

  A nyugtalan éjszaka után az asszony korán elindult otthonról. Felkapta kendőjét, fejére kötötte, s már ment is. A kis falu utcájában több üres ház előtt is elhaladt. Szomorú látványt nyújtottak az élettelen falak, függöny nélküli ablakok, árva udvarok. A [… Tovább]

Vers

Emlék után

    Esténként szelíd kandúr dorombolta régi házban, a kályha előtt,fonott kosárban fahasábokőrködtek apámmal a tűz fölött. Kiszáradt földben halott virágok:szomjas magányban nyíltak el,árvult magvaik anyámra várvaálmodnak becéző kezeivel. Álmomban én is lopva szálloka lassan kihűlő emlék után,anyámat, apámat nem [… Tovább]

Aforizma

Törvény

    A bizalom furcsa előleg. Miközben eljátszod, titokban reméled, hogy a karma törvénye  rád nem vonatkozik, hogy isten parazsa lelkedig  nem hatol. De önmagad elől nem menekülhetsz, mert a vérkörödbe bekerülő méreg halálosabb, mint az összes törvényszék által hozott [… Tovább]

Vers

Aludttej

Ott ringatózott izzó hófehéren, a cserépköcsög óvó hűvösében, a fölét jó előre már leszedték, de két kezemtől megringott az egység, fölizgatott a remegő fehérség, s csak kerekültem körbe, mint az éhség, de bőven jutott a kerek egészből, a kútból fölhuzzintott [… Tovább]