Ott ringatózott izzó hófehéren,
a cserépköcsög óvó hűvösében,
a fölét jó előre már leszedték,
de két kezemtől megringott az egység,
fölizgatott a remegő fehérség,
s csak kerekültem körbe, mint az éhség,
de bőven jutott a kerek egészből,
a kútból fölhuzzintott hidegéből,
a karaj kenyér hozzá-falatából,
a telhetetlen bélű nagykanálból,
nem áldottam a rám könyöklő sorsot,
csak boldog voltam, mérhetetlen boldog,
és mint akit még az Isten se bántott,
egy szusszal faltam föl a nagyvilágot.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.23. @ 07:59 :: Böröczki Mihály - Mityka
