Ötös kórterem, ötös ágy…kemény, koppanó szavak.Fásult nővéri tekintet,börtönként záródó falak.Gumihuzat a matracon,lepedőmön négy csomó;párnámban régi sóhajok,cihája fehér, mint a hó.Éjjeliszekrény jobbomon,otthon-emlékek rejteke;bögrém szélén még ott a csók…benne teámnak fele.Ötös kórterem, ötös ágy…félelmet gyöngyöz homlokom;fohászom már az égig ér,repülök angyalszárnyakon. Puhán [… Tovább]
Otto Dix festményéhez 1931 Várok… Tompa félsz a lelkem, nyolc hónap hold-álma feszít. Testem torzó s készületlen, mit ró rám a kilencedik? Ketten vagyok, hisz megestem, vénleányként… Negyven előtt. Arcomra – hullt szégyenemben, pofoztatnék pipacsmezőt! Mellem kinyúlt [… Tovább]
“Így nem őrizte kincseit a gazdag”,mióta él e Föld és mindene,mint őrzök valakit én, szegény,ki világra hoztam egy tavasz-reggelenkicsiny gyermekem.Nem létezik annál szebb feladat,hogy figyelhetem, óvhatom léptétés nála nagyobb remény sem akad;se a sárgánsimogat-nap,vagy a váltóruhás-természet,de az otthon [… Tovább]
Valamit mondani akartam keresgéltem az elgurult szavakat tapogatózva pókhálóba ragadt tenyerem nem hagyom többé hogy elguruljanak inkább kimondatlanul mindet lenyelem
A driádok ( Ősi Nyelven Aen Woedbeanna , vagy a Rangersek szerint hátborzongató feleségek) a Brokilon erdő lakói és védelmezői. Jól ismertek kiváló íjász képességükről ( 200 lábról is könnyen megölnek egy embert), emellett a fák, erdők és zene iránti [… Tovább]
mert úgy hiszed hogy úgy is jóha csendbe fojtva minden szóha nincs vihar nincs itt a végaz erekben még forr a vérpedig hideg és széthasadta nap az ér a pillanatnincs rá ima én sem vagyokIsten voltál ma elhagyott
