Vers

Angyalszárnyon

Ötös kórterem, ötös ágy…kemény, koppanó szavak.Fásult nővéri tekintet,börtönként záródó falak.Gumihuzat a matracon,lepedőmön négy csomó;párnámban régi sóhajok,cihája fehér, mint a hó.Éjjeliszekrény jobbomon,otthon-emlékek rejteke;bögrém szélén még ott a csók…benne teámnak fele.Ötös kórterem, ötös ágy…félelmet gyöngyöz homlokom;fohászom már az égig ér,repülök angyalszárnyakon.      Puhán [… Tovább]

Vers

Teher-tétel

Otto Dix festményéhez 1931       Várok… Tompa félsz a lelkem, nyolc hónap hold-álma feszít. Testem torzó s készületlen, mit ró rám a kilencedik? Ketten vagyok, hisz megestem, vénleányként… Negyven előtt. Arcomra – hullt szégyenemben, pofoztatnék pipacsmezőt! Mellem kinyúlt [… Tovább]

Vers

Mert Gyermekem

    “Így nem őrizte kincseit a gazdag”,mióta él e Föld és mindene,mint őrzök valakit én, szegény,ki világra hoztam egy tavasz-reggelenkicsiny gyermekem.Nem létezik annál szebb feladat,hogy figyelhetem, óvhatom léptétés nála nagyobb remény sem akad;se a sárgánsimogat-nap,vagy a váltóruhás-természet,de az otthon [… Tovább]

Vers

Elgurult

      Valamit mondani akartam keresgéltem az elgurult szavakat tapogatózva pókhálóba ragadt tenyerem nem hagyom többé hogy elguruljanak inkább kimondatlanul mindet lenyelem

Vers

Téveszme

mert úgy hiszed hogy úgy is jóha csendbe fojtva minden szóha nincs vihar nincs itt a végaz erekben még forr a vérpedig hideg és széthasadta nap az ér a pillanatnincs rá ima én sem vagyokIsten voltál ma elhagyott

Vers

Csaló nyár

Illusztráció: saját kép     Émelygős parfümillat szobámban, kezemben régi emléket gyűrök; beesteledett, kínzó magányban, szobám falára árnyként vetülök. Udvarom beleugrott a nyárba: rózsalugasok állványa mereng, hangyák sietnek kiszáradt fába, muskátlim levele vízért eseng. Aromás gyertya meggyújtva szenved, csak füstöt [… Tovább]