Vaskó Ági : Angyalszárnyon

Ötös kórterem, ötös ágy…
kemény, koppanó szavak.
Fásult nővéri tekintet,
börtönként záródó falak.
Gumihuzat a matracon,
lepedőmön négy csomó;
párnámban régi sóhajok,
cihája fehér, mint a hó.
Éjjeliszekrény jobbomon,
otthon-emlékek rejteke;
bögrém szélén még ott a csók…
benne teámnak fele.
Ötös kórterem, ötös ágy…
félelmet gyöngyöz homlokom;
fohászom már az égig ér,
repülök angyalszárnyakon.
     
Puhán ölel a néma csend,
fényes érintés szívemen;
oxigén gyöngyért esdekel
sajgó halántéklebeny.
Idő és tér megszűnik,       
lelkem felhők közt lebeg;             
agykérgem már gondtalan,
hívnak – szó nélkül megyek.
A szeretet fénye átölel,
ringat lágy égizene,
majd visszaútra mutat,
a Jóisten keze.
Ötös kórterem, ötös ágy…
testemben kínzó fájdalom,
szabad lelkem bezárva már;
új élet súlya vállamon.

Legutóbbi módosítás: 2015.02.22. @ 17:49 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.