George Tumpeck : Morfondír

 

(meghallgatom)

 

Idegösszeroppanás szélén állok,

magányomban sok a torz gondolat.

Torz képek és a száguldó semmi,

koldus kezéből kihulló falat.

 

Zavarodott elmém követni nehéz,

én üldözni kezdtem saját magam,

majd félrelöktem mindent az útból,

közelemben csak árnyékom maradt.

 

Így már csak ketten rohantunk,

mint háborgó folyó a vízesés felé,

a szivárvány kapuja csalóka játék,

hidat rajzolt a lábaim elé.

 

Csak egy lépés, utolsó mozdulat,

s egyik énem már a habok között,

a szivárvány is kacagva néz rá,

hisz ő ott van mindenek fölött.

 

Itt már csak én segíthetek,

de kárörvendve figyelem magam

s úgy vetem testem a habok közé,

a parton állva csak lelkem maradt,

 

Halk csobbanás, a dermesztő csend,

majd énemmel újra egyé olvadok,

a szivárvány sem kacag már rajtam,

s rohanok haza, mielőtt megfagyok.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem