Vers

Élet-töredékek

XV.     Elhagyva   Amily gyorsan érkezett, oly gyorsan Itt hagyott, de nyoma itt van, ha el is t?nt! S mit itt hagyott, veszend?be nem rohan, Mert itt ?rzik féltett soraim, jegyzetül!   (Ócska közhelyek, s csontrágott viták), Nem, [… Tovább]

Vers

Ahol az íriszek nyílnak

Ahol az íriszek nyílnak,ott lakom Én,indigó-selymeNekem bont kelyhet,s táncol rajta a fény.   Ahol óceán partot mos,ott lakom Én,s fehér gyöngyöket,kagyló-szelencbenNekem ?riz a mély.   Ahol szárnnyal kél a Hajnal,ott lakom Én,s ringó pirkadathalvány alakbanharmatot hord Felém.   Ahol mások [… Tovább]

Egyéb

Arcképcsarnok VIII.

VIII. A két eladó   Mögötte terül el az út egyharmada, Kezében bágyadtan két fénykép rotál. Elméje fénye saját árnyára tár: Fekete, csontkezű, csonthangú garmada.   Mint fenéktükrön, ha olyan mély a kút, Az ég levetette színezüst csuháját, S a [… Tovább]

Vers

Néz?pontok II.

túl rövid az élet láp vagy futóhomok ködbe vesz? utak alatt néha félek eltévedek s nem lelem meg önmagamat   imákat mormolok áldást és átkot halottaim sírjára virágot ültetek kívánom az éjjel teleholdas csókját érinteni b?röd jéghideg kezed   * [… Tovább]

Elbeszélés

NAGYERDŐ

    Történt egyszer, még a "jóságos" Habsburg iga alatt, hogy Simonyi óbester és egész bandériuma a debreceni határban táborozott. Simonyi igencsak kedvelte h? harcosait, akik sokat morogtak az ellátmány miatt. Azért zúgolódtak a jó katonák mert az óbesternek a [… Tovább]

Vers

Personal sentiments

Nézlek téged Ártatlan arcodra Lassanként kiül? Kaján mosolyod Ahogy az öledben Doromboló macska Hasát simogatod   Látom a gerinced Tarajos hullámain Végig szörföl? Izzadtságcseppet miként A szemed sarkában Reszket? könnycseppet   A borzas sz?rgolyó Után ered Tekinteted lényege Az öledbe [… Tovább]

Vers

Tavaszi álom rám talált

…s hozzám szállt… csendes álmot küldtél felém színeset, tarkát melyben megtaláltalak…   Te vagy a csillagfény mely beragyog a lelkem ablakán   Te vagy egy kis virág melyet féltve ápolok egész éjszakán   Te vagy egy kis madár kit feltve [… Tovább]

Vers

Sarokban térdel

Szemem el?l simítják a napot puha, fekete szárnyak, az árnyak lábujjhegyen járnak, osonnak, sorban háttal a világnak a jó papok, és n?vérek, ?k mind kedvesek, de már a vasajtón túl olvadnak a homályba.   A holdfénykirállyal az alagsorban, felborított székekb?l [… Tovább]