Alig egy-két kép dereng róla: félárvaként minden emlék csúf, kopott, az én hús-vér szülőm hamar eldobott. De a távolból jött valaki, akinek két gyengéd karja tán nincsen, hogy a messzeségből időnként intsen s nem ölel át, csak ha képzelem; [… Tovább]
Azt mondják a fanyarszívű, őrjöngő próféták, hogyha büszke arccal, mint az Ég lánya, körbenézek, láthatom: a világon fakult szívek heverésznek. A kért Jövő gúnyosan somolyogva megtréfál s ha várod őt, mert azt hiszed még nem kaptál eleget, [… Tovább]
Egy előző élet emléke… Egy rózsaszirom. Igen tudom: régen történt bár, és hogy piros volt-e vagy sárga nem emlékszem már, csak arra, ahogy a földre hullt, miként a múlt; hisz ez volt az ár: egy elveszett, fénylő rózsaszál. Egy szép [… Tovább]
Csak ment fel a hegyre egyes-egymagába,kopott kövek mellett vitte ?t a lába,még nem voltak szárnyai, de bármerre lépett, arany lett a homok,sok kicsi jellel mutatták a nyomok,hogy követik álmai; egy-egy vihar néha addig rázta, tépte,hogy ázott rongyából kilógott a térdeés [… Tovább]
Még soha nem láttad ?t úgy, mint én,elmélázva a csodák egyikén, büszke arcát az égnek szegezve,mintha valami titkot keresne, sehol egy árny, homály vagy szürke folts én úgy véltem: szebb talán sosem volt. Még soha nem hallottad szólni ?tmiután átlépte [… Tovább]
Még nem is mentem el – így t?nik talán,csak mert rács-szemeim mögött remény dúl,de játék e lidércfény, álnok csalás,hisz nem itt vagyok, hanem egy Titkon túl;a test gyönge, ha börtön akar lenni,nyers hús – engem nem tarthat fogva ennyi. Elraboltak [… Tovább]
Bár évek teltek el, lomha évek,s alig változott ez a régi táj,ma is visszahív a múlt emléke;jönni nyugtató, látni mégis fáj.Hisz a fák, az öreg álom-?rök– kik óvtak nem egy der?s éjjelen -,most nyögnek, ha néha nekik d?lök:panasz ez, túl [… Tovább]
Volt valahol réges-régen egy ócska, kopottpad, ahol gyakran néztem a kései tájat,hogy az ?sz a levelekre aranyat lopott,amíg végigcsókolta pajkosan a fákat;vagy ahogy a szél h?vös kezével látatlanis kincsért turkált az avar r?t kupacában,és én minden kis szell?vel együtt kacagtam,ha [… Tovább]
Ha lehullik fejemr?l a korona,mert holnaptól már új fürtökön ragyog,egy fiatal lány sápadó homlokatán jobb helye lesz, mint énmagam vagyok? A sors engem is csak onnan emelt fel,abból a porból, hol minden egyenl?,de visszadob most és kevesebb leszek;semmi lesz a [… Tovább]
Két ajtó között tétován lépkedek:az út balról rózsákat hint elém,jobbról tüskés, vad bozót díszeleg;ezért mindig csak félve megyek én, mint egy árnyéktól riadt kisgyerek,vigyázva az út csúszós közepén.De már szédülök – végül eleseks tán jön a vég, mert mikor megbotlok,nem [… Tovább]
