Kovács Henrietta Szerző
Vezetéknév
Kovács
Keresztnév
Henrietta
9 év 11 hozzászólás

      Alig egy-két kép dereng róla:félárvaként minden emlék csúf, kopott,az én hús-vér szül?m hamar eldobott. De a távolból jött valaki,akinek két gyengéd karja tán nincsen,hogy a messzeségb?l id?nként intsen s nem ölel át, csak ha képzelem;mégis az Apám [… Tovább]

9 év 11 hozzászólás

      Azt mondják a fanyarszív?, ?rjöng? próféták,hogyha büszke arccal, mint az Ég lánya, körbenézek,láthatom: a világon fakult szívek heverésznek. A kért Jöv? gúnyosan somolyogva megtréfáls ha várod ?t, mert azt hiszed még nem kaptál eleget,nevet majd, míg a [… Tovább]

10 év 13 hozzászólás

Egy el?z? élet emléke… Egy rózsaszirom.Igen tudom: régen történt bár,és hogy piros volt-e vagy sárganem emlékszem már,csak arra, ahogy a földre hullt,miként a múlt; hisz ez volt az ár:egy elveszett, fényl? rózsaszál. Egy szép hangfoszlány.De vajon hány hosszú éve volt,hogy [… Tovább]

10 év 17 hozzászólás

Csak ment fel a hegyre egyes-egymagába,kopott kövek mellett vitte ?t a lába,még nem voltak szárnyai, de bármerre lépett, arany lett a homok,sok kicsi jellel mutatták a nyomok,hogy követik álmai; egy-egy vihar néha addig rázta, tépte,hogy ázott rongyából kilógott a térdeés [… Tovább]

10 év 9 hozzászólás

Még soha nem láttad ?t úgy, mint én,elmélázva a csodák egyikén, büszke arcát az égnek szegezve,mintha valami titkot keresne, sehol egy árny, homály vagy szürke folts én úgy véltem: szebb talán sosem volt. Még soha nem hallottad szólni ?tmiután átlépte [… Tovább]

10 év 7 hozzászólás

Még nem is mentem el – így t?nik talán,csak mert rács-szemeim mögött remény dúl,de játék e lidércfény, álnok csalás,hisz nem itt vagyok, hanem egy Titkon túl;a test gyönge, ha börtön akar lenni,nyers hús – engem nem tarthat fogva ennyi. Elraboltak [… Tovább]

10 év 8 hozzászólás

Bár évek teltek el, lomha évek,s alig változott ez a régi táj,ma is visszahív a múlt emléke;jönni nyugtató, látni mégis fáj.Hisz a fák, az öreg álom-?rök– kik óvtak nem egy der?s éjjelen -,most nyögnek, ha néha nekik d?lök:panasz ez, túl [… Tovább]

10 év 4 hozzászólás

Volt valahol réges-régen egy ócska, kopottpad, ahol gyakran néztem a kései tájat,hogy az ?sz a levelekre aranyat lopott,amíg végigcsókolta pajkosan a fákat;vagy ahogy a szél h?vös kezével látatlanis kincsért turkált az avar r?t kupacában,és én minden kis szell?vel együtt kacagtam,ha [… Tovább]

10 év 2 hozzászólás

Ha lehullik fejemr?l a korona,mert holnaptól már új fürtökön ragyog,egy fiatal lány sápadó homlokatán jobb helye lesz, mint énmagam vagyok? A sors engem is csak onnan emelt fel,abból a porból, hol minden egyenl?,de visszadob most és kevesebb leszek;semmi lesz a [… Tovább]

10 év Nincs Komment

Két ajtó között tétován lépkedek:az út balról rózsákat hint elém,jobbról tüskés, vad bozót díszeleg;ezért mindig csak félve megyek én, mint egy árnyéktól riadt kisgyerek,vigyázva az út csúszós közepén.De már szédülök – végül eleseks tán jön a vég, mert mikor megbotlok,nem [… Tovább]

Kovács Henrietta Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.