Tokár Alexandra Szerző
Vezetéknév
Tokár
Keresztnév
Alexandra
12 év 3 komment

Véleményed változásának ütemére

Változott a sepr? mozgása

Amint a testedbe zuhant

Tudatod morzsáit igyekeztél

Összeterelni

 

 

Gyomor tájékon

Kellemes teltség érzettel

Csendesen vizualizáltad

Csontjaid látványát

Egy lakossági hulladékudvarban

13 év 3 komment

Reggel a kádban MERENGVE

mozdulni látszott valami

a víz koszos felszíne alatt,

megdöbbenve ismertem

fel, saját lábujjaimat.

 

Mikroszkópjai fölé

görnyedve, baktérium

tenyészeteit bámulja

egy agyonhajszolt ember,

fel se t?nik neki görcsbe

ránduló lábujja.

 

Megpördül körülötted a

Világ, pipiskedve bele

csókolsz a tenyerébe, s

nem veszed észre az

alattad elterül? Földet;

 

S elfelejted:

az egyetlen kapcsolatod

a valósággal, a mindenkor

hasznos, óvatos lábujjad,

ki csendben visz tova.

13 év 4 komment

Alkalmanként egy csésze

kávé mellett ücsörögve

 

Cigarettád füstjéb?l

szöv?d? fátyol alatt

 

Némaságba burkolózott

hangszálaink társaságában

 

Pislantásod hatalmas

robaja hasít elmémbe

 

Egy sötét gonosz zugba

mely nem hisz semmiben

 

Számba csusszanó nyelved

nedves érintése fagyos

13 év 3 komment

Nézlek téged

Ártatlan arcodra

Lassanként kiül?

Kaján mosolyod

Ahogy az öledben

Doromboló macska

Hasát simogatod

 

Látom a gerinced

Tarajos hullámain

Végig szörföl?

Izzadtságcseppet miként

A szemed sarkában

Reszket? könnycseppet

 

A borzas sz?rgolyó

Után ered

Tekinteted lényege

Az öledbe bújva

Látom az apró

Hegeket és a friss

Sebet combodon

 

Érdes nyelvemmel

Lenyalogattam a vért

Te beleborzongtál

Csodálattal néztél

Bátortalanul érintettél

Halkan suttogtad

Fülembe Titkodat

 

Cseppfolyóssá vált

Érzéseid gurultak

Le arcodon

Szád szögletében

Megrekedve mosolyogtál

 

13 év 2 komment

Újabb ördögök kísértenek

mintha nem lenne még elég,
néha elhagynak, hogy többen
térhessenek vissza keblemre

most vad dühükb?l kovácsolt
amorf lánccal gáncsolják ki
a rám tör? hatalmas leviatánt

 

újabb rohamra indulnak a
szobámban legyesked? elefántok
ellen, az én ?R DÖGeim

 

egy kígyómarta szempár
éget lyukat mellkasomra
az elszabadult leviatán
?rjöngve veti rám magát

 

sikításommal párhuzamosan
kiszakadok a test börtönéb?l
egy pillanatra az éterben
lebegve nézek vissza

 

valakinek a hallójáratában
rekedve, ?r dögeim
marcangolják benns?jét
majd feladva repkednek

 
mégis csak ÖRDÖGök 

csendesen összeolvadunk
metamorfózisunk után
már téged kísértenek ördögeim

13 év 1 Komment

ingemen fehér bor

mely elt?nik a

következ? mosáskor 

 

mélabú honolt

szivemben mikor

találkoztunk

 

örömömben leemeltem

egy porban fetreng?

üveget a polcról

 

te felrúgtad MERT

birtokba vette a

padot s ingem

 

illúzió volt örömöm

törékeny pillanat

 

a borral együtt

t?ntél el te is 

 

13 év 2 komment

Üres hátadat bámulom

Elhaló álmokba kapaszkodok

Pengeélen táncol jólétünk

 

Rabláncra f?zött csecsem?k

Sorra néznek be ablakunkon

?k nem láthatják a magány

Derengését illatos hajnalon

 

Párolgó életünk hiányosságain

Merengve parányi tüzet látsz

Ami csupán lelked fényl?

Tükröz?dése szememben

 

Üvegszilánkokon taposva

Haladunk céltalan el?re

S visszatekintve szemenköp

A jöv? lelkes gyermeke

13 év Nincs Komment

Most látlak el?ször…

 

– Kérded én mit látok?

Látok egy kislányt, hajában szalag, száján mosoly.

Szél simit hajába; játékosan elheveredik a földön.

 

– Kérded mit látok még?

Látok egy fiatal n?t, úgy hiszem a gyermek édesanyja, karjába emeli a kicsit.

Cseresznyevirág szirmok lebegnek az éterben; kimondatlan érzések, fájó emlékek lökdös?dnek.

– Kérded látok e még valakit?

Látok egy férfit, az édesapa talán.

A vörösre festett útburkolaton állva is csak veszekedni képes.

Egy sof?rrel kinek egyez? színüre mázolta lökhárítóját a vér; összever?dött tömeggel.

– Kérded hallok e valamit?

Hallok egy szirénát, ment?é vagy rend?ré tán, felt?nik mind kett?.

A férj hozzám beszél, segítsek lemosni kezér?l, szerinte a koszt.

 

Lám újra találkozunk…

 

– Újra kérded, én mit látok?

Látok egy n?t, gömbölyded pocakkal a jégen siklani.

Boldogan emeli ajkaihoz férje kezét, csókot lehel rá.

– Újra kérded mit látok még?

Látok egy léket hó alól kivillani; mellette eszméletlen n?t.

Testnedvekben fürdik a jég, közelebb hajol a férj.

– Újra kérded látok e még valakit?

Látok egy rég elfeledett eszmét, merev ujjakon egy gy?r?t.

Egy horgász megrettenve áll a jégen; a férfi ismét csak kiabál.

– Újra kérded hallok e valamit?

Hallok egy szirénát, nemsokára ment? és rend?r felsorakozik majd elöttem.

Csak a ment? jött; a férfi ismét segítségemet kéri.

 

Odafordulsz hozzám, tündökl? tekinteted az enyémbe fúrod.

 

Halkan suttogod, illúzió csupán mit látni véltem, következtetéseim tévesek.

A kislány ijedten zuhant földre; a sof?r látta ki a b?nös.

Az édesanya könynei záporoztak a kisdedre.

A férj saját démonaival veszekedett, engem is annak vélt, ezért kérte segítségem.

 

 

Legközelebb mire újra találkoztunk, a n? elfeledte bánatát, újra teherbe esett.

A horgász tudta, nem magától esett el.

A férj ismét találkozott démonaival, engem is ismer?snek talált.

 

Most, hogy mindezt elmondtad, látom szemem vak volt az igazságra.

 

A férfinak talán azóta se fedted fel a titkot, s azóta is lelkiismerete ellen küzd.

 

Csak most látom; te hajadban is szalag, ajkad bíbor, szemedben üvegszilánkok fénylenek; lelked megyfagyott.

 

Már tudom, Te voltál az els?.

13 év 6 komment

Legközelebb, ha

Kedved támad

Nyakadba kapni lábad

S elfutsz a világ el?l

Ne engem kérj

Vigyázzak rád

 

Legközelebb, ha

Tükörbe nézel

És csupán egy torz

Alakot látsz

Ne nekem mond

Félsz magadtól

 

Legközelebb, ha

Pókhálós avarban

Látod meleg ágyad

Álomba szenderülve

Ne t?lem kérj takarót

 

Legközelebb, ha

Gondolatban ?ket

Keresed, s csak

Engem találsz

Ne nevezz barátodnak

 

Legközelebb, ha

Hajnalban álmatlan

Fekszel, valóban

Egyedül maradsz

 

Én pedig boldog leszek

 

 

13 év 2 komment

Az ártatlanság álcája mögött

Meleg hátadba temetem arcom

 

Szárnyak repítenek

Karjaiba zár a hajnal

Tündérek játszanak  csalfa

Játékot agyammal 

 

Puhán hozzád bújok

Szíved végtelen táncát

hallgatom, tüd?d morajlását

 

Közben eljátszok a gondolattal

Hisz oly valósnak t?nt

 

F?t a kíváncsiság

Tudnom kell 

 

Önnön avagy más

ölelésébe csúszni

is oly otthonos?

 

Kedves, másik felem

tuthatnád, a te, féktelen

érzéseid hajtanak

 

Tekintetünk összeér

szemedben csak a vágy

csillan, tompán

zuhansz vissza

 

Nem menekülhettél

A vágy csapdájában

Ott vagyok én is

 

Most együtt nevetünk

Ártatlanul, többé  nem

Álmokban kergetjük a gyönyört 

Tokár Alexandra Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.