– szüleimnek – gyermekkorom játszóterén lengenek a hinták emlékek ülnek bennük valami itt ragadt örök ami mindig velem tart hazafelé úton belülr?l kinyitom az ajtót tavasz van és nyár bátyámmal focilabdát passzolgatunk s már a kapuban érezzük a palacsinta hívogató [… Tovább]
ránk kacsint az ?sz es?köpenye alatt fázós emlékek fázós emlékek volt-nyárra koccintanak vérszín? borral vérszín? borral önts tele múltad kelyhét eljön a tavasz eljön a tavasz ahogy minden tél után felenged szívünk
örök nincs fehér ruhás kísértés felszikrázó parázs temetetlen halott távoli harangzúgás ibolyaillat véremben doboló ?si dallamok kitörölhetetlen van sötét rejtelem fel nem olvadó jég szúró fájdalom karnyújtásnyi álom es? után a lég szomorú mosoly mereng? arcomon
csillagot gy?jt a halál visszhangtalan igazad barlangba zárt hang macskaköveken tükröz?d? álmaid árnyad nyeli el sikolyok szaggatják az éjszaka leplét összebújt házak közt pestisként terjed a sötét magához húz bekebelez fölnézel még utoljára szemed sarkán jeltelen jelen remeg lecsókolom [… Tovább]
ó éjszaka a vér szava párás párzás borbarátság titkok otthona szerelmes vagyok a világba fény és árny közös magánya hímporos szemhéjamra rávetül táncolj velem egyedül forró combom vágyadhoz simul nem hitted hited porba hull hogy újjászületve járja Pestet mámorosan [… Tovább]
éjhidegben forró ölelés anyjához visszatalált gyermek mosolya ajándék teli csupor magányos öreg kezében hosszú aszály után égi áldás zápora megnyíló ajtó nem várt megbocsátás kipattant bimbók születés szerelem kék madár suhan át szárnya rebbent árnyat egy szelet mennyország [… Tovább]
csontig hatol az éj sötét sötétebb hideg felöklendez magából súlyos meteorszerelmeket konfetti-csillagport szór szemedbe ne lásd hogy a hold kétszeresére dagad elbuktat hirtelen eléd ugró vissza nem vonható szavad csontig hatol az éj hamis fények játszanak veled bezárul a [… Tovább]
surrogó kerekek csiklandozzák a betont ablaktörl?vel beszélget az éj a fények cinkosan összeérnek pupilládban a végtelen véget ér némák a házak mint üres kripták ketrecbe zárt léptek toporognak lehajol a tulipán s csukott szájjal csókot ad porladó macskahalottnak [… Tovább]
fehér foltok a rovátkák közt súlytalan nehezék átmeneti öröklétben túl sok a túl kevés szavazz igennel nemmel a csodára szentesítsd önhatalmúlag iktasd be április tizenvalahanyadikára ünnepeld meg ha rád virrad fehér foltok a rovátkák között súlyosan könny? [… Tovább]
záróvonalak felfestett megkopó szabályában hajléktalanok semmibe révedt szeme mögött élvezetb?l leölt állatok vérbe fagyott teste mellett éhen halt gyermekek csontjai között kereslek Uram húsvét vasárnapján házadba tartok kérdéssel szívemben hol lehetsz feltámadtál értünk de megérdemeltük b?nös tettet még több [… Tovább]
