Tóth Katalin Szerző
Vezetéknév
Tóth
Keresztnév
Katalin
12 év 4 komment

– szüleimnek –

gyermekkorom játszóterén

lengenek a hinták

emlékek ülnek bennük

valami itt ragadt örök

ami mindig velem tart

hazafelé úton

belülr?l kinyitom az ajtót

tavasz van és nyár

bátyámmal focilabdát passzolgatunk

s már a kapuban érezzük

a palacsinta hívogató illatát

szüleim szeretete ragyog

fejük köré glóriát rajzol képzeletem

talán valóban ott van

ahogy minden tisztességes ember

aurája hordozza magában

a szentség megnyilvánulását

mely jelzi honnan jöttünk

és miért vagyunk itt

néha nem tudom

nem tudom

csak azt hogy hiányzik valami

ami pillanatokra enyém

már nem férek bele a hintába

saját mókuskerekemet

gyerekes akarással hajtom

egyre er?sebben

egyre konokabbul

lehet hogy játszani kéne

mint régen

eljátszani a feln?ttet

aki tudja az üres hintát

a szél lengeti

s a nyikorgás nem

az összeszorult szívb?l jön

legyintek

és kislányosan a hajamba t?zök

egy szál ibolyát

12 év Nincs Komment

 

ránk kacsint az ?sz

es?köpenye alatt

fázós emlékek

 

fázós emlékek

volt-nyárra koccintanak

vérszín? borral

 

vérszín? borral

önts tele múltad kelyhét

eljön a tavasz

 

eljön a tavasz

ahogy minden tél után

felenged szívünk

 

 

12 év 2 komment
Ő

 

örök nincs

fehér ruhás kísértés

felszikrázó parázs

temetetlen halott

távoli harangzúgás

ibolyaillat

véremben doboló

?si dallamok

 

kitörölhetetlen van

sötét rejtelem

fel nem olvadó jég

szúró fájdalom

karnyújtásnyi álom

es? után a lég

szomorú mosoly

mereng? arcomon

12 év 6 komment

 

csillagot gy?jt a halál

visszhangtalan igazad

barlangba zárt hang

macskaköveken tükröz?d?

álmaid árnyad nyeli el

sikolyok szaggatják

az éjszaka leplét

összebújt házak közt

pestisként terjed a sötét

magához húz bekebelez

fölnézel még utoljára

szemed sarkán

jeltelen jelen remeg

lecsókolom s hagyom

hogy elillanjon a fájdalom

az élet csak fénytörés

kedvesem jó éjt

13 év 7 komment

 

ó éjszaka

a vér szava

párás párzás

borbarátság

titkok otthona

szerelmes vagyok

a világba

fény és árny

közös magánya

hímporos szemhéjamra

rávetül

táncolj velem

egyedül

forró combom

vágyadhoz simul

nem hitted

hited porba hull

hogy újjászületve

járja Pestet

mámorosan keresse

azt a testet

mely megváltóként

b?nbe vitte

meghívott

fél csóknyi abszintre

s eldobott

mint üres cigisdobozt

párodhoz a sorba

vissza fuss

vízköp?k

éhes vigyora alatt járj

nyugalmat

másnál ne találj

ujjam köröz

azon a hajszálon

átok ül

az ártatlanságon

szaladj újabb

kapcsolatba

hálómban szíved

jobbik darabja

lassan sötétedik

ha hajnalod várod

pincékbe csal

h?séges homályod

talán ott vagyok

vagy nem is voltam

t?zben vízben

szálló porban

hangom csalogat

iszapba mészbe

fekete álomból

hófehérbe

ó éjszaka

a vér szaga

nem találsz

többé haza

13 év 5 komment

 

éjhidegben forró ölelés

anyjához visszatalált

gyermek mosolya

ajándék teli csupor

magányos öreg kezében

hosszú aszály után

égi áldás zápora

 

megnyíló ajtó

nem várt megbocsátás

kipattant bimbók

születés szerelem

kék madár suhan át

szárnya rebbent árnyat

egy szelet mennyország

fény a szemeden

13 év 8 komment

 

csontig hatol az éj

sötét sötétebb hideg

felöklendez magából

súlyos meteorszerelmeket

konfetti-csillagport szór szemedbe

ne lásd hogy a hold kétszeresére dagad

elbuktat hirtelen eléd ugró vissza nem vonható szavad

csontig hatol az éj

hamis fények játszanak veled

bezárul a város szélesre tátott szája

jó éjszakát – mást nem üzenhetek

13 év 8 komment

 

surrogó kerekek

csiklandozzák a betont

ablaktörl?vel beszélget az éj

a fények cinkosan összeérnek

pupilládban a végtelen véget ér

 

némák a házak mint üres kripták

ketrecbe zárt léptek toporognak

lehajol a tulipán s csukott szájjal

csókot ad porladó macskahalottnak

 

felcsuklik egy emlék a keresztútnál

zokogás rázza a fákat

varjak bólogatnak megannyi miniat?r kesely?

miért vagy itt rád máshol várnak

 

csikorgó kerekek

szaggatják az aszfalt testét

egymásba kapaszkodnak a fények

kiszálltál hogy lásd a világ végét

tovább kell menni zúg a véred

 

13 év Nincs Komment

 

fehér foltok

a rovátkák közt

súlytalan nehezék

átmeneti öröklétben

túl sok

a túl kevés

 

szavazz igennel nemmel

a csodára

szentesítsd önhatalmúlag

iktasd be

április tizenvalahanyadikára

ünnepeld meg ha rád virrad

 

fehér foltok

a rovátkák között

súlyosan könny? kimondani

örök átmenetiségben

túl kevés a sok

s a fekete lyukakat te töltöd ki

 

13 év 2 komment

 

záróvonalak felfestett megkopó szabályában

hajléktalanok semmibe révedt szeme mögött

élvezetb?l leölt állatok vérbe fagyott teste mellett

éhen halt gyermekek csontjai között

kereslek Uram

húsvét vasárnapján házadba tartok

kérdéssel szívemben

hol lehetsz

feltámadtál értünk de megérdemeltük

b?nös tettet még több b?n követ

büntetsz vagy csak mi magunkat

látod-e poklunk lángjait

hallod-e hozzád szálló imánkat

hisz' tudod levágnánk angyalod szárnyait

 

énekszó megérkeztem megpihenek kicsit

szüleim mosolya mindent beragyog

elhallgatnak az észérvekkel ostromló démonok

ott vagy ahol a szeretet lakik

 

Tóth Katalin Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.