Tóth Katalin : Altató

 

csillagot gy?jt a halál

visszhangtalan igazad

barlangba zárt hang

macskaköveken tükröz?d?

álmaid árnyad nyeli el

sikolyok szaggatják

az éjszaka leplét

összebújt házak közt

pestisként terjed a sötét

magához húz bekebelez

fölnézel még utoljára

szemed sarkán

jeltelen jelen remeg

lecsókolom s hagyom

hogy elillanjon a fájdalom

az élet csak fénytörés

kedvesem jó éjt

Legutóbb szerkesztette - Tóth Katalin
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.