Merengés Gy?rben a Rába partján 30 fokban, félárnyékban.. Rozsdabarna hordalékot vonszol a folyó, míg az álmatag hullámok észrevétlen elsimulnak, a vízparti állott illat fülledt meghittsége felkavarja homokfövenyét álmaimnak … A f?zek zuhatag ágai innét hajf?zérnek tetszenek, miközben ül?helyemen [… Tovább]
Mert virágba öltözteted lelked, ha hozzád indulok… Hogy miért Te…? Mert fél életen át rám vártál,mert ha kértem, velem voltál,ha lettél volna bár velemoly szívesen, de nem kértem,még azt is megértetted, értem. Mert lemondasz, ha úgy jobb nekem.Mert megteszed, hogy [… Tovább]
Susogó, zöld lombok közül Mintha volna izgatottan Függöny mögül leselked? Kíváncsiskodó kis gyerek Piros fény? kerek bogyók Bólogatnak, incselkednek. Évek sorával ezel?tt Kisgyermekként nagyon vártam Dúsillatú május végét Amikor már a cseresznyék Sápadt fénnyel Szégyenl?sen felserdülve, Pironkodva el?bújtak Szépségüket [… Tovább]
A parancsnok * Épphogy hajnalodott, amikor Gilda az ablakhoz szólított minket. Alig lehetett látni valamit is a kinti kékre fagyott világból. Ráfújt az ablaküvegre, és miután a köténye sarkával letakarította a lekapart zúzmarát, mutogatni kezdett. — Nézzétek, farkasok. [… Tovább]
Kit sirat ez a nyár? Az embert, aki voltam? Ázik a zöld határ Bánatcseppek hullnak Kordul az ég gyomra Villámok mulatnak Gyarló kínjaimon, Emlékén a múltnak Vaksötét ez az éj Most merre induljak?
Fémeken él csak a hangom, sír ma a toll s ceruza, fémeken érik az arcod, fémeken ébred a nap Csendre vigyáznak az álmok, csend szüli, csend megeszi, csendben adom ki az átkot, vágyam a bú temeti
