Vers

Először

Először megcsókolom a talpadat,aztán a tenyered,a homlokod ráncain gyöngyözőkeserveket.S amikor túlérek arcod oldozó közönyén,és tekinteted csipkebokor-máglyáján égek,akkor tudom öröklététa megsemmisülésnek.

Vers

Melléd dőlök

    Melléd dőlök, ahogy a fű dől a porhoz, s arcomhoz emelem hófehér kezed, könnyemmel mosom homlokod ráncát magamhoz ölelem tekinteted, ez maradt, ennyi jut nekem… hát melléd dőlök válladra hajtva fejem, és álmodom én fiam, hogy még itt [… Tovább]

Kisregény

Meggyötört emberek 1

    1.   Rajta kívül már senki sem várakozott a szülőszoba előtt. Idegesen az órájára tekintett. Ennyi idő telt el? — gondolta magában végig az elmúlt eseményeket. Eleve valami félelem feszítette, mivel a kórházak környékét, ha lehetett, messzire elkerülte. [… Tovább]

Kisregény

Krisztina — 4.

  — Viszont ma jött hozzá egy úr — intett fejével az előtérben lévő székek felé a nővér, oda, ahol többen várakoztak. Lassan indult az ősz hajú férfi felé. „Csakhogy itt van” gondolta. — Jó napot kívánok, Őri Imre, vagyok! [… Tovább]

Vers

Szomjúság

(Szüleimre emlékezve, aratás idején) Inni adtál a madárnak,pelyhes csibének cicának,vasárnap arany levessel etetted, mohó szemekkel tűzhelyed fölött ácsingó, éhes két kicsi pulyádat. Forrásvíz került apámnak,friss sarjú tyúknak, kacsának,túlérett gyümölcsből pálinka,szőlő nedvéből borocska,áldott emlékű kaszásokajkára nótát varázsolt. Kíváncsi fülünk a dalt [… Tovább]

Vers

Rád várok

Vándor vagyok, mint a nyár, szívem hozzád visszajár. Holdas éjen egyedül, csak a magány hegedül.   Fülembe a szél suttog, a lelkem, mint mély szurdok. Kínom lentről rám károg, s e rémzajban rád várok. 

Vers

Aratás

Már este előkészülőben voltak,a rozsszalmából kötelet sodortak,a szalma elébb jó ideig ázott,hogy ne törjék az erős mozdulások,a kasza fenve, markot les a sarló,és meztéllábról álmodik a tarló,lepihenőzve várták, nyugva bajjal,hogyan ébreszti szándékuk a hajnal,én este már a követőjét tudtam,úgy álmodtam, [… Tovább]

Vers

Fényedben

Az utolsó türelmes tél marad az egyetlen törvényünk,amikor fedetlen fehérséggel szelídülnekelénk a jéghegyek kristálykönnyei,s egymás megmásíthatatlan,végtelen fényében fürdünk,míg a mindenség meggyötört homlokán égneka gyöngyfelhős tavasz kifeszített szárnyai.

Vers

Skizofrénia

Templomom falain kívül, Van-e szívemben irgalom? Vagy csak mikor Isten jelen, Két kezem akkor kulcsolom.   Túl a falon hervad minden, Ökölbe szorítjuk hitünk, A szeretet csak művirág, Rosszindulat a fegyverünk.   Be sem ismerjük magunknak, Sokan skizofrének vagyunk, Képmutatón [… Tovább]

Vers

Álomkép-tankák

Álomkép – tankák        Koosán Ildikó     Holdfény világit, sötét fátylát bogozza lomhán az éjnek, lelked rései rejtik rég várt üdvözülésem.     Tavacska hátán barackvirágavar ring, rózsaszín hullám, ajkaid nyitogatja pergő csókjaim sodra.     Madárcsicsergés, korán [… Tovább]

Vers

Itália

 Itália                  Koosán Ildikó     Olasz hont is Isten teremtette egyszer, mikor játszani volt kedve, csizmaformán nyeste ki a földjét, gömbalakból elhagyta a görbét;   tengert kívánt és szigetvilágot, hegyet aztán, épp amire vágyott tűzokádót, még ha nem [… Tovább]

Vers

Lihogó

Az illusztráció Győrfi András festménye     mert kialudtak akkor a fények s lehulltak a hibiszkusz virágok a kábult manézs héjában mint sápadt fényszilánkok  sorra elalélnak   és látom a virrasztó légtornászt  fesztelen csontokkal a háló felett feszül sápadt arca [… Tovább]

Novella

Bekerítették

  Imola és Imilala fapados járattal vágtak neki a nagyvilágnak. Elegük lett a kolbász nélküli, sonkátlan életből, ahol kellemetlen, úgynevezett munkatevékenységért adtak csupán egy kevés füstöltre valót. Házuk udvarán is faragott sonkautánzat fa díszelgett csupán, bár Imilala befújta hűsítő sprével, [… Tovább]

Vers

Elrendelés

Kép: internet     Marcangol a szó, lélektelen a csend.Rezzenetlen arcok,kőszívű emberek. Békétlen idők.Elveszett áhítat,elvesztett gyermekek… Szemünkből menekül a könny… Az Úr legyen veletek… Megbűnhődünk mindenért. Elkezdődött már… Jó lenne végre megtanulni ezt az elrendelést! …és add meg nekünk az [… Tovább]

Kisregény

A titok (hetedik rész)

Előzmény: Laci bemegy Rékához a kórházba. Az egyik nővér elmeséli, a lány orvosát — Lénát — is megerőszakolták évekkel korábban… Lénából előtörnek az emlékek és nekimegy a Rékát kihallgató rendőrnőnek. Réka önmagát vádolja, elküldi a férfit, szégyelli magát előtte. Laci [… Tovább]

Vers

Kékszerelem

Megtelik a világ színes madárdallal, széles jókedvében csivitel a hajnal, minden rezzenetlen, fű, fa bokor hallgat, utánozhatatlan röpte van a dalnak, gyönyörű ívére ráfeszül az ember, s tele lesz az égbolt kéklő szerelemmel.

Vers

Menekültek

  Este leültem a Tisza-partra,a folyó lustán ballagott,a fejemben zsongó kóbormondatokról, mit sem tudhattak a balgán álmodó habok.A hold karéján ott sötétletta parti fűz árnya,talán az Úr kikönyökölhetett.Cigarettát sodortam,s a tájra csend, nyugalomköltözött. Kuvik sem szólt,az éji lepke fényre vágyott,nem [… Tovább]

Vers

Környezetünk

 Környezetünk           Koosán Ildikó   Esik Sok is kevés is kell is nem is pusztít az ár elmossa a vetést a házat végre  lázad a Föld is a véget nem érő kizsákmányolás ellen   Hőség kiéget kívül [… Tovább]

Vers

Freud után

Mottó: Barát és öröm is lehetne a nevével fémjelzett nemiség, mint legerősebb kapocs. Lépcsőjén Istenhez érünk, vagy elég egy szerelmeskedés a kiűzetéshez?   A zuhanás előtt, fent a csillagok között, testemmel megálmodni testtelenséged…  Fehér betűivel eltölt bennünket a csend. Kormos [… Tovább]

Vers

Kérdések, kételyek

  Elvonulni a viharok elől -tudom- egyszerűbb lenne,de vihar-e az, ami készülbenne, s benned.S tudod-e, milyen lehet az, ha mindent elpusztít,vagy te elpusztítasz.   Önfeledt-e az a mosoly,mikor a nap rád süt,vagy árnyat borít rádszikrázó csillagokonéjbe fordult vággyal.Megbocsát-e aki békül,vagy kezet nyújt [… Tovább]

Vers

Napbaöltözötten

  S miután visszatérünk,  susog a mozdulat, a lélegzet lassan helyreáll,  a lélek (?) még ott marad. Éget a lég, forr az idő, minden gondolat lágyan zizzenő. Halvány fények nőnek körénk, a jelen közénk oson,  útra kel egy  könnycsepp a selymes [… Tovább]

Novella

A harmadik

… a tükörből láttam, ahogy rázza az öklét…   A riasztó megszólalt K. Kamill zsebében. — Még az ebédemet sem tudom nyugodtan megenni! — mérgelődött. A kijelzőn megjelent a hívószám. Kamill visszahívta. — Mi a baj? Hol vagy? — A [… Tovább]

Novella

Pedig valamikor…

— mese felnőtteknek —       A zöld cipőfűzőt lassan lengette a szél a ruhaszárító kötélen. Egy zümmögő méhecske már másodszor repülte körbe a mellette levő nagy sárga színűt — virágnak hitte. Belefáradt a repülésbe és leereszkedett a cipőfűző [… Tovább]