Kőmüves Klára : – kis tavasz –

Nyomtatás

Mint folyton visszatérő vándorok,
úgy járnak felénk az évszakok, és          
én csak csendben, szótlan bámulom,
ahogyan a tavasz átsiklik hozzánk
az égi nagykapun –
aztán napsugárnyaláb-csúszdával
földre hoppan, akár egy huncut
kisgyerek, hogy az egyre teltebb
nappalokkal előcsalogassák mind
a zöldeket.
Addig fogócskáznak önfeledten,
mígnem kacagásuk csodájára jár      
minden egyes fűszál, falevél és rügy;
Elvégre a jókedv mégis csak közügy.

Aztán leül egy padra, végigtapsol
tucatnyi, embereknek kedves ünnepet,      
leellenőrzi a kert szárítókötelén
nyújtózkodó szellővasalta, illatos         
ruhát, és végül számolásba kezd;      
visszatért-e fészkébe az összes,       
összel maradni rest madár.
Naphosszat gyerekzsivajnak örvend,
kitárja házak minden ablakát, és dolga     
végeztével az árokparton ülve várja,
hogy megcsókolja végre már a nyár.