Tűzsziporka Koosán Ildikó szentjánosbogárka fénye ámít,csillagnak képzeli magát, világít,bár nem adott rá engedélyt hatóságsejtheti, ősi jog a láthatóság; semmiből pattan, s estére kelveértelmet kap, repül magára lelve,egyéniség lesz, rész a világból,tűzsziporka; tán [… Tovább]
Öröktől fogva felszakad a nagy egek zokogása. Hallgatjuk. Mind csendben táplált emlékek fiai ők; reménnyel rojtos, kenyérbél puhaságú és elfolyt magzatvízben újjászületők. Felissza most a lélek, elrugaszkodnak táncos szélben erdők és mezők. Beletúr a föld hajába, de tenyértelensége ismerős. Jéghegyek [… Tovább]
Az új tollam kémleled? Tetszik? Kívánja szemed? Ha kéred kölcsön adom, de cserébe akarom, hogy ülj mellém, és fejed ölem leplére tegyed. Két szemhéjad álmosan, mint a lomha vízhozam takarja be az eget, és engem is itt, veled. Némán súgd, [… Tovább]
Válaszút Hilda gondoskodó természete nem hagyta a huszonhat éves Karolát a semmittevés kábulatába menekülni. Jóval mise előtt gyónásra hivatkozva sietett el otthonról, de ezúttal esze ágában sem volt a bűnbánat. Annál inkább egy jócselekedet, amit szintén a plébános úr [… Tovább]
Volt anyámnak egy öntöttvas edénye,a csikótűzhely nyűtte-szítta kékre,bár Isten bizony, irgalmatlan vén volt,a platnin úgy ült, mint egy darab égbolt,és ha a szükség tisztára sikálta,a friss húst sülte ízlelős puhára,de félretolva, fáradt estelente,a krumpli héj is elidőzött benne,s mert akkoron [… Tovább]
