Mondd, mit látsz a szememben? Talán bánatot, gyötrelmet? Érzéseim kézzelfoghatója, könnyek – érzéseim kézzelfoghatóak zúdulnak alá, minden gátat törve… –én ezt a két gondolati részt megcserélném… az „út” miatt – minden gátat összetörve, könnyek zúdulnak alá ( persze feltételezem itt [… Tovább]
Ezernyi kérdés egész életünk, és minden nap rá egy-egy felelet. Cipeljük a fénybe kúszó égig a vállainkra felvett keresztet ritka kincsként, míg vérben szült szavakgyötrőn vajúdnak csukott szánkbans ránk zuhannak, mint a felismerés csillagfény jele az éjszakában. Nem vagyunk próféták, lámpagyújtó új istenek, nincsen ellenszerünk, hogy [… Tovább]
Minek kell a presztízs? Ha az IQ már száztíz. Érzelmek, mégis hol? Csak a nagyagy gátol? Pedig én még hiszek, S a sírodra majd viszek, Cserepes virágot, Persze, ha nem bánod. S drágám, ha bánod is Már teljesen mindegy is. [… Tovább]
Honom immáron végképpösszeszorított térkép,nyelvében sérthetetlen,csatára vértezetlen,bejárom százszor mégisBakonyát, Vértesét is,rónáit, erdős zöldjét,parlagát, szántott földjét,vigyázom, őrzöm, féltem,a pórusait érzem,s ha más esélye nincsen,irgalmazza az isten,és óvja minden ellenökölbe zárt szerelmem.
