Vers

Először

Először megcsókolom a talpadat,aztán a tenyered,a homlokod ráncain gyöngyözőkeserveket.S amikor túlérek arcod oldozó közönyén,és tekinteted csipkebokor-máglyáján égek,akkor tudom öröklététa megsemmisülésnek.

Vers

Melléd dőlök

    Melléd dőlök, ahogy a fű dől a porhoz, s arcomhoz emelem hófehér kezed, könnyemmel mosom homlokod ráncát magamhoz ölelem tekinteted, ez maradt, ennyi jut nekem… hát melléd dőlök válladra hajtva fejem, és álmodom én fiam, hogy még itt [… Tovább]

Kisregény

Meggyötört emberek 1

    1.   Rajta kívül már senki sem várakozott a szülőszoba előtt. Idegesen az órájára tekintett. Ennyi idő telt el? — gondolta magában végig az elmúlt eseményeket. Eleve valami félelem feszítette, mivel a kórházak környékét, ha lehetett, messzire elkerülte. [… Tovább]

Kisregény

Krisztina — 4.

  — Viszont ma jött hozzá egy úr — intett fejével az előtérben lévő székek felé a nővér, oda, ahol többen várakoztak. Lassan indult az ősz hajú férfi felé. „Csakhogy itt van” gondolta. — Jó napot kívánok, Őri Imre, vagyok! [… Tovább]

Vers

Szomjúság

(Szüleimre emlékezve, aratás idején) Inni adtál a madárnak,pelyhes csibének cicának,vasárnap arany levessel etetted, mohó szemekkel tűzhelyed fölött ácsingó, éhes két kicsi pulyádat. Forrásvíz került apámnak,friss sarjú tyúknak, kacsának,túlérett gyümölcsből pálinka,szőlő nedvéből borocska,áldott emlékű kaszásokajkára nótát varázsolt. Kíváncsi fülünk a dalt [… Tovább]

Vers

Rád várok

Vándor vagyok, mint a nyár, szívem hozzád visszajár. Holdas éjen egyedül, csak a magány hegedül.   Fülembe a szél suttog, a lelkem, mint mély szurdok. Kínom lentről rám károg, s e rémzajban rád várok. 

Vers

Aratás

Már este előkészülőben voltak,a rozsszalmából kötelet sodortak,a szalma elébb jó ideig ázott,hogy ne törjék az erős mozdulások,a kasza fenve, markot les a sarló,és meztéllábról álmodik a tarló,lepihenőzve várták, nyugva bajjal,hogyan ébreszti szándékuk a hajnal,én este már a követőjét tudtam,úgy álmodtam, [… Tovább]