Vers

Fényedben

Az utolsó türelmes tél marad az egyetlen törvényünk,amikor fedetlen fehérséggel szelídülnekelénk a jéghegyek kristálykönnyei,s egymás megmásíthatatlan,végtelen fényében fürdünk,míg a mindenség meggyötört homlokán égneka gyöngyfelhős tavasz kifeszített szárnyai.

Vers

Skizofrénia

Templomom falain kívül, Van-e szívemben irgalom? Vagy csak mikor Isten jelen, Két kezem akkor kulcsolom.   Túl a falon hervad minden, Ökölbe szorítjuk hitünk, A szeretet csak művirág, Rosszindulat a fegyverünk.   Be sem ismerjük magunknak, Sokan skizofrének vagyunk, Képmutatón [… Tovább]

Vers

Álomkép-tankák

Álomkép – tankák        Koosán Ildikó     Holdfény világit, sötét fátylát bogozza lomhán az éjnek, lelked rései rejtik rég várt üdvözülésem.     Tavacska hátán barackvirágavar ring, rózsaszín hullám, ajkaid nyitogatja pergő csókjaim sodra.     Madárcsicsergés, korán [… Tovább]

Vers

Itália

 Itália                  Koosán Ildikó     Olasz hont is Isten teremtette egyszer, mikor játszani volt kedve, csizmaformán nyeste ki a földjét, gömbalakból elhagyta a görbét;   tengert kívánt és szigetvilágot, hegyet aztán, épp amire vágyott tűzokádót, még ha nem [… Tovább]

Vers

Lihogó

Az illusztráció Győrfi András festménye     mert kialudtak akkor a fények s lehulltak a hibiszkusz virágok a kábult manézs héjában mint sápadt fényszilánkok  sorra elalélnak   és látom a virrasztó légtornászt  fesztelen csontokkal a háló felett feszül sápadt arca [… Tovább]

Novella

Bekerítették

  Imola és Imilala fapados járattal vágtak neki a nagyvilágnak. Elegük lett a kolbász nélküli, sonkátlan életből, ahol kellemetlen, úgynevezett munkatevékenységért adtak csupán egy kevés füstöltre valót. Házuk udvarán is faragott sonkautánzat fa díszelgett csupán, bár Imilala befújta hűsítő sprével, [… Tovább]