Templomom falain kívül,
Van-e szívemben irgalom?
Vagy csak mikor Isten jelen,
Két kezem akkor kulcsolom.
Túl a falon hervad minden,
Ökölbe szorítjuk hitünk,
A szeretet csak művirág,
Rosszindulat a fegyverünk.
Be sem ismerjük magunknak,
Sokan skizofrének vagyunk,
Képmutatón imádkozunk,
Indulattal káromkodunk.
Önmagunk lesz ellenségünk,
Becsapjuk saját szívünk,
Az igét hallani kevés,
Megtartói kéne legyünk.
Ítéletre vár mindenki,
Hazudunk magunknak-másnak,
És a feltámadást várva,
Hódolunk a nagyvilágnak.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.29. @ 18:34 :: Thököly Vajk