Vers

Napbaöltözötten

  S miután visszatérünk,  susog a mozdulat, a lélegzet lassan helyreáll,  a lélek (?) még ott marad. Éget a lég, forr az idő, minden gondolat lágyan zizzenő. Halvány fények nőnek körénk, a jelen közénk oson,  útra kel egy  könnycsepp a selymes [… Tovább]

Novella

A harmadik

… a tükörből láttam, ahogy rázza az öklét…   A riasztó megszólalt K. Kamill zsebében. — Még az ebédemet sem tudom nyugodtan megenni! — mérgelődött. A kijelzőn megjelent a hívószám. Kamill visszahívta. — Mi a baj? Hol vagy? — A [… Tovább]

Novella

Pedig valamikor…

— mese felnőtteknek —       A zöld cipőfűzőt lassan lengette a szél a ruhaszárító kötélen. Egy zümmögő méhecske már másodszor repülte körbe a mellette levő nagy sárga színűt — virágnak hitte. Belefáradt a repülésbe és leereszkedett a cipőfűző [… Tovább]

Vers

Éjszakai vezetés… (Változat)

“…az az én lejtőm, és az én veszedelmem, hogy szemem a magasságba zuhan, kezem pedig a mélységbe szeretne kapaszkodni…” “Ekkor a szív szédül ágas akaratától” (Nietzsche: Im-igyen szóla Zarathustra. 195. oldal) Felhők zuhannak szélvédőnkre Ablaktörlőink Kétségbeesetten küszködnek Homályban Vissza nem [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Anya, ne menj ki az erkélyre!

Feleségemmel, Leilával már nyolc éve voltunk házasok, mire Dofi megfogant. Már mindketten lemondunk róla, legalább is szerintem, hogy egyszer közös gyerekünk legyen, de a Mindenható megsegített minket. Leilát az egyetemen ismertem meg, ahol én óraadó tanárként kerestem kenyerem, ő meg [… Tovább]

Vers

Fertályidő

Futotta borra, szóra, nőre,ha többre nem, fertályidőre,a világ végéig szaladtam,hol ott volt minden egy darabban,a fényt úgy ittam, mint a rétek,és zöld betűket írt az ének,meg akkorára nőtt az égbolt,hogy minden óriási kék volt,s a széllel egybe kerekedveaz idő is [… Tovább]