Vers

Napbaöltözötten

  S miután visszatérünk,  susog a mozdulat, a lélegzet lassan helyreáll,  a lélek (?) még ott marad. Éget a lég, forr az idő, minden gondolat lágyan zizzenő. Halvány fények nőnek körénk, a jelen közénk oson,  útra kel egy  könnycsepp a selymes [… Tovább]

Novella

A harmadik

… a tükörből láttam, ahogy rázza az öklét…   A riasztó megszólalt K. Kamill zsebében. — Még az ebédemet sem tudom nyugodtan megenni! — mérgelődött. A kijelzőn megjelent a hívószám. Kamill visszahívta. — Mi a baj? Hol vagy? — A [… Tovább]

Novella

Pedig valamikor…

— mese felnőtteknek —       A zöld cipőfűzőt lassan lengette a szél a ruhaszárító kötélen. Egy zümmögő méhecske már másodszor repülte körbe a mellette levő nagy sárga színűt — virágnak hitte. Belefáradt a repülésbe és leereszkedett a cipőfűző [… Tovább]

Vers

Éjszakai vezetés… (Változat)

“…az az én lejtőm, és az én veszedelmem, hogy szemem a magasságba zuhan, kezem pedig a mélységbe szeretne kapaszkodni…” “Ekkor a szív szédül ágas akaratától” (Nietzsche: Im-igyen szóla Zarathustra. 195. oldal) Felhők zuhannak szélvédőnkre Ablaktörlőink Kétségbeesetten küszködnek Homályban Vissza nem [… Tovább]

Vers

Fertályidő

Futotta borra, szóra, nőre,ha többre nem, fertályidőre,a világ végéig szaladtam,hol ott volt minden egy darabban,a fényt úgy ittam, mint a rétek,és zöld betűket írt az ének,meg akkorára nőtt az égbolt,hogy minden óriási kék volt,s a széllel egybe kerekedveaz idő is [… Tovább]