Viharos Szent Iván éj

(meghallgatom)

 

…nem tudom hány aranyló lombfény csillogott,

hány aranytó-tükör temette az alkonyba süppedő Napot,

balzsamos esőillatot kavart a szél, s az elhagyott

utcák titkait, amerre lompos lépte végigballagott.

 

Majd táncra perdült, tombolt hajnalig, nekifeszítve izmait,

széles jókedvvel, harsogó zenével mulattatott, mint akit

megbabonáz a Szent Iván- éji éjjel. Időnk zárt kapun át

szökött, rejtett térközök mögött percekre osztva mérte fel magát

 

üstökös-ívű fénybe, árnyék zugába, loboncos, talányos

éjféli máglyaláng ködébe zárva, míg ünnepelt a város.

Csak álltam ott idegen, zárt fényterű parány, kopott homok-

szem homokórányi létben, a réten egymagam álltam ott,

 

és felderült az ég, kövek résein ösvényt talált győztesen a rég

feledett hit, Stonehenge, napisten-legenda, őstitok, ma még

kultikus oltár, bálvány, Kezdet és a Vég…A felkelő Napot vártam ott,

-fénylényt, varázslót, főpapot- én, az ős-napisten-hitre kárhozott…

 

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Koosán Ildikó 946 írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.