Haiku

Elolvasta:
390

Napfény és eső
szerelméből szivárvány
szökik az égre.

Elolvasta:
82

Üveg

Belehelt ablak
vagy. Titokzatos? Inkább
csupán homályos.

Mese

Kacsalábú vár.
Egy Hétfejű. Sás között
királyfi-béka.

Rejtekhely

Szétfeszítem a
virágot, melyben lakom.
Ollócsattanás.

Lehetőség

Lehettem volna
darázs, de ember lettem.
Fullánkom a szó.

Tavasz

Érkező fecskék
operálni kezdik a
téldaganatot.

Ősz

Pókhálón dérgyöngy,
alatta őzagancsra
akasztva a köd.

Aluljáró

Huzat köszörű
szikrázik. Élesednek
sorsok kései.

Felfedező

Térképek fehér
foltjai szállingóznak.
Szánkó vagy hajó.

Kosár

Barkátlan fűzág
kosárrá-kényszerítve
hiába jajgat.

Őr

Udvart vigyázó
akác zubbonyán gerle
fészek-rendjele.

Büntetés

Éjfélsarokban
csillagokon térdepel
a holnapi nap

Csíny

Mint egy rossz gyerek,
ez a tavasz kertünkre
tulipánt pingál.

Éjszaka

Belevéste már
az árnyékokat a csönd.
Sírkő lett a táj.

Árnyék

Hiába sietsz,
az árnyék mindenképpen
sorsodra omlik.

Zene

Megpróbáltam egy
húron pendülni veled,
de hamisan szólt.

Hajnal

Piros keszeghas
égbolt.Ficánkoló kedd.
Fűszálon gyöngysor.

Aszály

Nem csobbanó kút.
Tükörképét kereső
riadt almafa.

Sors

Félig-kész hidak
alatt sóhajtás-folyók.
Sodródó sorsok.

Vers

Minden vers sebet
ejt benned, hogy másokat
meggyógyíthasson.

Elolvasta:
720
(Amikor sok 17 szótag…)

Kagylóéj-csillag.

Mindenség gyöngyszeme:

hazám.

Lepke árnyékban

monitor. Billentyűkön 

ujjak.

Időtlenségbe

hulló pillanatok.

Zuhanójelen.

Egy emlék

hányszor gondolható

újra?

Múzsám újabban 

klaviatúrával jár

táncot.

Fülemben csend,

szavakban szárnyak —

egyként szeretnek.

Elolvasta:
718

Síkban fekvő test

Domború körvonala

Konvexet alkot.

Bezárul a kör

De közepére vetül,

A Reménysugár.

Emberi tömeg

Konformista halmaza

Az egész része.

Üres a lélek,

Űrtartalmat nem mérnek

A csalódáskor.

Szerelmi tétel:

A háromszög két véggel

Labilis éder.

Ökölnyi a szív

De az elmúlás küszöbén

Grammnyi a lélek.

Végtelen sorszám.

Egymásnak háttal, bambán.

Várva a juhászt.

Elolvasta:
77

Farkasok között
Fekete bárány vagyok.
Éhes a család.

Közös kenyérből
Morzsát szórnak le elém.
Ne nézz madárnak!

Fáradt örökség,
Mellkasunkon szunnyadna.
Csak én mesélek.

Vidám testvérek
Mosolyt varrtak a számra.
Bomlik a cérna.

Lelkem pólyába,
Testvérek ringatják el.
Rémálmok várnak.

Szikes torkomban
Elnyomott szavak nőnek.
A múlt locsolja.

Elolvasta:
68

Minek félnetek,

úgyis tudjuk a végét,

addig nem lehet.

*

eget faragnék,

felhőt, esőt cseppenként,

máris kiderült.

*

átrendeződés.

vajon nézi valaki?

s az változatlan?

*

fények csúcsain,

ég nyakán madár nyakék

dísz: elröpülés.

*

festőecsetem

oly nagy ívekre képes

de mindig mártom.

*

belégzés, tartom,

oly jó megszabadulni,

kilégzés végül.

Elolvasta:
72

ringatja a dér
a dermedő fűszálat
takaróra vár
*
kérges tenyérben
sarjad az élet magja
repedés nem fáj
*
tétova csókod
ízlelem ébred a vágy
megszűnt a világ
*
rostokol a perc
büszkeség porban hever
arcon torz mosoly
*
halkuló hangok
sarokban csend vergődik
hiányod síkit
*
sötét tegnapok
botladoznak a mába
merre van kiút
*

Elolvasta:
54

talpra magyarként

szabadság joga enyém

ne rabold vissza

ne akard hogy én

rabszolgasorsban nyaljam

kezed kutyaként

* 

erőt adj s hitet

elfeledni Istenem

harcok zenéjét

Elolvasta:
69

1.

Tavasz illata
csábít táncra darvakat.
Köd ül a lápon.

2.

Az est nászt ígér.
Ledér légyottra hívja
a varangyokat.

3.

Virágok esdő
imáját megkönnyezte
egy kósza felhő.

4.

Ízzó alkonyi
fény kreált málnaszínű 
giccset a tájból.

5.

Alkony vérével
festett felhő-álarcból
kandikál a hold.

Elolvasta:
59

Megolvasztottad

lelkem. Most gyopárt nevel

jégvirág helyett.

Fotó: Szalay Fruzina – Havasi gyopár

Elolvasta:
57

messze már mi volt

közel s kezed vesztettem

hisz nem érem el

lelked a távol

mit belát öreg szemem

mocsárból feléd

Ké: web

Elolvasta:
67

kezed most pihen

kezemben gyűjtve erőt

mondani igent

kezed ha indul

testemen zongorázni

küldsz-e dallamot

kezedet vágyom

s dalom már kész ha maradsz

dúdolni velem

Elolvasta:
83

Rutin
 
Rutinból nézel
vagy látod is értelmét
még, mi köztünk van?

 
Szavak nélkül
 
Közelebb ültem,
hogy te is meghallhassad
csendes magányom.

Elolvasta:
73

„Taréj”

hegyek taréja

csipkézi az égboltot

napcsodálkozás

tavasz közelít

lecsúszik a hó paplan

háztaréj villan

hullámtaréjok

harsogva vitatkoznak

kié is a part

felhők taréja

eget ostromló lovak

csatakos háta

felhők taréja

tó vizébe zuhanva

koptatja élét

utat –rikkantja

rőt tarajos peckesen

kot kot a válasz

kedves tarajos

látogasd oldalunkat

kot kot kot pont tyúk

tudja magáról

jól áll neki a taréj

peng a sarkantyú

hegykúp a vízen

csipkés taréjjal ékes

úgy tükröződik

tarajok hátán

kifeszülve kilépni

a végtelenbe

tarajos felhők

mohón falják a napot

mi marad nekünk

a lagúnába

méltósággal  beúszik

egy arany taréj

taréjos habbal

elbájol és csábítgat

mérgezett pohár

a nap taréja

sikkantva végigcsúszik

tavunk kék jegén

hunyorog a nap

rőt taréj rikoltozik

újra reggel van

bőszen hoz létre

taréjos szavaival

szédítő örvényt

száguldó taréj

szétválasztja az udvart

végérvényesen

bokrok taréja

víztükör csillámában

éggel összeér

hullámtaréjok

kaszabolják az eget

felhők rebbennek

ordító hullám

taréjokra robban szét

éles sziklákon

tetők taréja

kihívóan felesel

a kelő nappal

Elolvasta:
72
Illusztráció: saját kép; anyaga: vászon-akril; mérete: 40 x 40 cm

Öregedés

vakító szépség

mosolytalan világban

ráncos ébredés

Múzsa

költő szerelme

múló ábrándos álom

elfújta a szél

Augusztus

hulló csillagok

íriszemben villanók

tetézik a nyár

Újrakezdés

hogy éljen lelkem

porrá zúztam magamat

hamuvá lettem

Elolvasta:
51

Jazz

Húr peng, érc recseg,

dob dobban, klarinét sír,

ritmus énekel.

Magyarként

Parányi népem

nagyságán át semminek

érzem magamat.

Kicsiben

Cseppben a tenger.

Így látod egy tettedben

egész életed!

Gyerekjáték

Mosoly önti el

arcodat, ha gyermeket

játszani látsz.

Pillanat

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

Intés

János bogarat

meg ne ölj! Mert Isten fénye

alszik ki vele.

Álmodtam

Az est árnya a

csend lebbent szobámba és

lágyan betakart.

A sötét piktor

Az est korommal

fest. Holdsugárral fényt ad

a lényegesnek.

Majd

Létem – mint évek –

percekké, porrá, magam

emlékké válok.

Játék

Pattog a labda

apró kéz ami kapja:

gyermekem játszik.

Szomjúság

Éget a hőség.

Csillanó víz a vágyam,

harmatos pohár!

Lepketánc

Élted csak röpke

lepke röpte! Élj hát, mert

lehull a hímpor!

Harangszó

Hangja széllel száll.

Kíséri születésed,

És temetésed

Emlék

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

Fáradok

Fáradok. Messze

Még a megváltó halál.

Meddig kell bírnom?

Természetes

Éltem éltedbe

Fonódik: természetes,

Mint a légvétel.

…és vége!

Minden gyerekem

Helyét, párját találta.

Rám nincs már szükség!

Édesapám képéhez

Kopott fotódba

Bújtan rejted jövőm

Csak múltból nézel

Lányaim…

Lányaim látva,

Bajaim elfeledem,

Gondom nevetem.

Hála

Köszönöm, Uram,

Hogy ajándékom ez a

Három csodás lány!

Sínek

Sínpár alattam

Lányaimtól visz haza.

Már fáj hiányuk!

Sínek II.

Zakatol, pattog,

Repít a vonat. Minek?

Újabb magányba?

Karácsonyom

Nekem most három

Leányt hozott a szent éj.

Köszönöm, Uram!

Elolvasta:
62
Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Tükörmozaik

HAIKU FEJEDELMEK

Japán haiku:

Basó, Buson és Issa.

Szemem beissza.

VÉSNÖK

Itt és most vagyok.

Örökre kőbe vésem

a pillanatot.

ÜRÖM

Sajtóhibákkal

jelent meg első versem.

Örömbe üröm.

VÉRES ESŐ

Véres esővel

szántotta föl lelkünket

a vörös iszap.

VÍZESÉS

Csermely csobbanás:

sziklákon feljajduló,

lecsurgó remény.

TAVASZ

Ujjong a madár

míg énekel: nyitnikék!

sír, gyászol a tél.

Ül a lékhorgász,

s alatta bánatában

megreped a jég.

KIKELET

Táncol a levél

a várandós virággal,

hajladoz a rét.

Pattan a bimbó,

fészkeket ringat az ág.

Hangtalan csodák.

ZENE

Szemedbe vesztem.

Egy futam a zongorán

karodban talál…

ZÁRÓRA

Szerelmi remény

testtel enyészve lankad,

ha vénül az arc.

IRIGY

Őszapó mordul:

mért nem lehettem én is

rőt rozsdafarkú?

KÉSŐ

Száraz ág fölött
virágszirom hull, köröz.
Jaj! – reccsen a gally.

FÜZIKE

Szomorú fűzfán

sisegő zöld füzike

csendben ellibben.

Elolvasta:
62

Költő mondja

három verssorban

starttól célig-teljesség,

gondolatfutam

Festő mondja

fehér vásznon a

kép festés előtti, még

színek képzete

Elolvasta:
68

vihar

villám cikázik, 

de a mennydörgés elől 

elhajlik az ág 

téli dal

dermed a világ 

tó tükrébe beletört 

a nap sugara 

hajnal

lehulló levél 

pihen deres hajamon 

elmúlt ez az éj 

Elolvasta:
76

Egymásért

Ködömben óvlak, 
elrejtelek. Mosolyod 
napjával éltetsz.

Kezek

Ujjaink át és 
átfonják egymást. Acél
lánc nem erősebb!

Puha fény

Gyertyám világa
csorog arcodon. Látod?
A fényt könnyezed.

Távol

Messzeségből gyúrt 
tested ködbe vész. Lelked
hiánya sajog.

Szerelmem ereje

Hegyet hordok el,
hogy újra lássam szemed
egy villanását.

Szeretlek

Csoda nem történt,
csak szeretlek, ugyanúgy,
ahogyan tegnap.

Titkos vágy

Lesem: mikor jössz?
Így jogtalan szerelmem
teljesül ma is.

Csókba hullva

Már eső hullott,
hideg. Ajkad forró volt,
megszűnt a világ.

A vén varjú

Kihűlő, ódon
tollamat pihétekkel
melengetem fel.

Féltelek

Féltelek! Beteg
szívemen fájdalomként
hasít az érzés.

Mosoly-emlék

Szemed mosolyát
tekintetembe zárva
örökké őrzöm!

Lányaimnak

Tükörben látod:
mosolyom szemetekbe
loptam örökre.

Láz

Ereimben vér
süvít, láz éget. Kezed
hűsére vágyom!

Rajtakapottan

Ajkam ajkadra
hajolt s a Hold lesett
a szemérmetlen.

Titkolt vágy

Az ég széléről
huncut csillag int, kacsint,
kalandra csábít.

Kétes éjszaka

Az éj lop tervet
fejembe, szertelent, és
– lehet – kinevet.

Álarc

Vidámság, humor,
vicc fedi lelkem, ráncát.
Ne lásd, ami fáj!

Hiányzol

A vak homályba
sírom nevedet! Kelek, 
fekszem, nélküled.

Emesémnek

Tollam fekete
gyöngyöket sír a papírra.
Hiányod fáj így!

Vis vitalis

Mosolyod éltet,
erőt ad. Vajon kitart,
míg újra látlak?

Szöszmösz!

Szívem kihagyó
ritmusában írom le 
a szót: Szeretlek!

Boszorkányszemek (Boglárkámnak)

Mint két kék tóba,
hullok szemed mélyébe.
csodás szédülés!

Ajándék

Mi jót tehettem,
hogy oly szépet kaptam az
Úrtól, mint te vagy?

Szemem világa

Vakká legyek, ha
éltem úgy kívánja, de
te vezess akkor!

Jönnek!

Ajtót lelket tár
ki a szeretet, mikor
gyermeked várod.

Lepketánc

Élted csak röpke
lepke röpte! Élj hát, mert
lehull a hímpor!

Elmúlás

A kor pora a
Perc. Idő szele játszik 
Vele. Repíti!

Feltámad

Mikor szeretet
Nyílik emberi szívben
Jézus feltámad.

Vagyok

Vagyok, mint tölgy az
Erdőben – én, a magam 
Természetében.

Rab

Vadmadarat ha
Kalitkába zársz, néma
Tollcsomó csupán!

Nemzedékek

Gyermekem sorsa
homlokom ránca. Ahogy
apámé voltam én.

Élet

Kezemből hűlt toll
kerengve hull a földre.
Éltem is ennyi!

Neked

Érted lélegzem,
szívem dobbanása vagy.
Csak veled élek.

Elolvasta:
81

VADLUDAK

zajos vadludak

ékelődnek konokul

recseg az égbolt

VADLÚD VONULÁS

vadlúd zsivajból

ma kihallatszott egy szó:

újratervezés

Elolvasta:
68

gyász

göröngyös földek

gazdátlan fecskefészek

téli temető

remény

tükröződő arc

fényes pókhálószálon

fekete a tó

kétség

jégen bolyongó

millió néma madár

megcsonkolt szárnyak

idő

múltkarcolatok

egy gyerek holdlabdával

kiszáradt a kút

Elolvasta:
58

VADLUDAK

zajos vadludak

ékelődnek konokul

recseg az égbolt

VADLÚD VONULÁS

vadlúd zsivajból

ma kihallatszott egy szó:

újratervezés

Elolvasta:
619

vízbe hajítok

egy tavalyi kavicsot

keltsen hullámot

*

láthatod magad

tenyered víztükrében

csak rajtad múlik

*

a part a látvány

ami tükröződik: több

az maga a kép

*

kis erdei tó

víztükre falevelek

lágy szemfödele

*

szilaj hullámok

feszegetik láncukat

a víztükörben

épp csak egy tócsa

de tükrében megvillan

az egész világ

*

a víztükörben

kifeszített hullámok

rugója csillog

*

halászsas csap le

szilánkjaira törik

a kék víztükör

víztükröt nézed

fák hegyek nyúlnak feléd

nem vagy egyedül

*

haragos fűzfa

rázza fejét a szélben

eltört a tükör

*

víztükör rebben

tétován mozdul kezed

a tört kép után

*

hegyek karéja

kutatja a képmását

fagyott víztükrön

*

állok a parton

elszédít a víztükör

vonz is taszít is

*

némely víztükröt

feltekerve elvinnék

mint egy szőnyeget

*

csónakban horgász

partig simul nyugalma

a víztükrön át

*

csendes víztükröt

csobbant szét váratlanul

egy izgága hal

*

víztükör csillan

dús lombok sűrűjében

gyorsítom léptem

*

vízbehajló fák

gyengéd ölelésében

víztükör csillog

*

elég egy szellő

és a víztükör máris

cserepekre hull

*

hegy mögül a fény

tekinteted rám vetül

mint a víztükör

*

csábít elbájol

víztükörrel kápráztat

féltve enged el

*

víztükör színét

keresem palettámon

reménytelenül

*

egy csillag fénye

tapintja a víztükröt

befagyott-e már

*

fagyott víztükör

féltékenyen elrejti

az ősz színeit

*

szürke víztükör

már robbanásig feszült

még nem fúj a szél

*

kis buborékok

törnek át a víztükrön

üzen a forrás

*

lecsap a szél

hullámok viszik a hírt

a széttört képről

*

folyton változik

örvénylik majd kisimul

szemed víztükre

*

madarat csábít

felhőnek hátat mutat

csalfa víztükör

*

kutyám int: kacsák

csak hát ez a víztükör

ez mit keres itt

*

halk csobbanással

marasztal a víztükör

mikor indulnék

Elolvasta:
69

Béka

eltiport béka

egy elmaradt csók miatt

rorschach teszt csupán

MRI

csőbe préselve

könnyű a haikuírás

itt a bizonyság

Elolvasta:
71

Égig érő fák

koronáján csillagok –

az éj nyugta mély.

***

Közénk állt a csend –

leheletétől lelkünk

jégcsappá fagyott.

***

Fény és árnyék közt

rejtőzik az igazság,

a hunyó te vagy!

***

Értem halálát,

hisz értettem, hogy mi volt

éltének célja.

Elolvasta:
75

Fák

zöldre vált az éj
magasra n?nek benne
és szentek a fák

Ars poetica

zászlóm nem tépi
semmiféle szélvihar
magamba nézek

Elolvasta:
52

Szemembe néztél,
magadat láttad bennem,
becsuktam szemem.
 
Szemedbe néztem,
magamat láttam benned,
becsuktad szemed.

Elolvasta:
70

Kór

Kórban a bánat
arctalan fényképkeret.
Most élek igazán.

* * *

látszom

kitakarsz rendesen
látszik mindenem belül
-nem védem magam-

* * *

Remény

Aki látott már
felszálló ködtakarót
nem fél remélni.

* * *

Múló

Csendben eltelnek
aztán földbe temetnek
a múló évek.

* * *

Kislány

Libben? szoknya,
ártatlan rózsa bája.
Kék szemek fátyla.

* * *

?sz

Levelek hullnak,
ágakra harmat tapad.
?szi szél ölel.

* * *

Baki

Tévútra léptem.
Kisimított életem:
brutális baki.

* * *

Elolvasta:
49

BIZARR HAIKUK

Béka

eltiport béka

egy elmaradt csók miatt

rorschach teszt csupán

MRI

cs?be préselve

könny? a haikuírás

itt a bizonyság

Elolvasta:
62
A kedvenc műfajom…

Őserő

Halak úsznak el

Tegnap tetőzött a víz

Holt-verseny folyik

*

Tabu

Tilalomfákon

némán csüngő tekintet

Elherdált élet

*

Előjáték

Pajkos ujjakkal

kacérkodó ökörnyál

Mandulavirág

*

Rettenthetetlen

Gyermekkacagás

Kardom harcedzett élét

Kicsorbította

*

Kontinuitás

Érkező fecske

 Hullott párja otthonát

Újjáépíti

*

Alpinista

Hegygerinc jegén

Megfáradt tekintete

A csúcsra fagyott

Elolvasta:
63

haikuk kavicsokra

homok homok k?

k? kavics kavics szikla

szikla hegy hegy volt

aki sírt az volt

nem tudja hol a könnye

száraz a kavics

kérdezel? hajítsz

micsoda röppályákon

és mennyi kavics

érdes volt régen

már kezem lett reszel?s

sima kavicsom

nappal egy k?ben

éjjel millió kavics

szív csodálkozik

hullás az anyja

megtartás apja nézi

cserélnek olykor

amikor már nem

k? mert hol is a szemed

ott van sírodon

madár begyében

ha nem lenne élet sem

ameddig zúz csak

sorrendek végén

honnét hová kovak?

meggyúl az egész

démoszthenésznek

szóról k?sivatagnak

csendr?l k? mit tud

csúzlizás üveg

kavics öröm találat

megtörés szilánk

belekarcoltam

százezer éve soha

nem volt rajt ilyen

zsebembe tettem

hegyek folyók szelíden

megformált fiát

folyamágyból kelt

tudni szeretné sorsát

mire használják

testvérem voltál

szépnek er?snek látlak

majd porrá zúznak

kisgyerek csattog

két kezében kavicsok

felsír az ujja

van temet? hol

holtak fölött száraz k?

virág nincs szál sem

célba dobálunk

el sose téveszthetjük

mert nincs is célunk

a titkos kavics

rejti legf?bb titkomat

hol van az a k?

Duna-szél (haibun)

Asszonyom képtelen a kenyeret megemészteni, más után kell nézzünk, talán a rízsliszt meg a kukorica kisegít; a fránya gluténnal végzünk, nevezzék bár életnek, amit másutt úgy akarnak. Én meg a borral vagyok hasonképp, gyenge magyar, mert ha vallani kell – bizony inkább kikerülöm, s jobban mint Pet?fi, annak a kurtakocsmásnak a fia, aki magas kedvében sírva fakadt.

Vizespalackkal, kenyérrel, megyünk a Dunához; nem érdem, nincs olyan messze, télvége van, megszomjúhoztunk látására.

Drótszamarunkat letámasztjuk, néhány sanda varjú reánk bámul, mit keres itt az asztaluknál kétlábú, kett?, akit nem szárny, és nem is emel, csak kíváncsiság.

Hány rétegben szól a part az égig, fut a víz bordákban a lábig, férgek közt kotorász bakancsom, nekik a morzsákat, kacsáknak messzebbre kenyeret vízbe hajítok: egyétek és vigyétek, ezzel már nem élünk; bár illata, s a sercli gyermekségünk kikezdte – rég volt, mára emészthetetlen, de ti közelebb vagytok a gyermekhez, éhesek.

Enni nem ettünk, szomjas sem vagyunk, fogom a palackot, s vizet a vízbe, magasról csorgatok; mennyivel könnyebb lesz majd a zsákom, ha visszamegyek, majdnem oda, ahonnét jöttem, még emlékezem; és követ keresünk, ha már a nagy víznél, gyermeki csupasz és sima követ; meggörnyedünk és lessük a vizet, akárha végét céloznánk meg – s kacsáztatunk. Némelyik kavics jobban tudja, kitér, hittük, eldobni ez is többet ér – de nincsen rekord, végülis egyre megy: el?bb süllyed, vagy cifrázza – hajító öröme – aztán akárha húznák: lefele, lefele, lefele.

a víznél hajíts

kacsáztass legmesszebbre

úgyis elsüllyed

kristálynehezék–

nyakamban pihen a k?

el ne röpüljek

apró kavicsok

lépéseim végs?-nagy

alig-hegyéhez

kavicsot mondtál?

nincsen éle az égnek

de alja nehéz

ugyanaz a k?,

az egykori kavics az,

mit most sem bírok

becsomagoltam:

fejemet törte-kavics –

bár nem akarta

kavics: gyerekkincs –

fiúkéz alig vet el,

s gazdája föln?tt

áthajlok hozzád 
fehér kavics s mint ostyát 
nyelvemre veszlek

Elolvasta:
67
Kép a netről

XXVI.

Balga kívánság

Földfelkeltét lesni meg

Hold túloldalán

 *

XXVIII.

Vitorlám dagad

a tomboló napszélben

rám tör a magány

Elolvasta:
55

tépel?d? ág

üveg-karja átnyúlik

ablak-homlokon

___________________________________________________

Kedves Anna!

Basó szerint attól egy 5 7 5 attól haiku, hogy visszhangot kelt az olvasóban: továbbrezeg benne, amikor “kicsomagolja” a pillanatba s?rített látványt. A legjobb haikuk átlépik az id?t, és akár többszáz év és több földrésznyi távolság ellenére is beszédesek:

Fenséges a csend!
Sziklákat átitató
tücsökcirpelés.

(Macuo Basó)

Ez az 5 7 5 – öd  sajnos nem keltett f?oldalas visszhangot bennünk.

Elolvasta:
58

ha beszél a kép

természet suhogással

ablakban vagyok

irányom körbe

remekmű cérnaszálon

nyál szelídülne

ha a pók öreg

legyek kivirágzanak

hálója rét lesz

Elolvasta:
58
Énekel a szél

Jött az este

sötét lett az ég

alkonyból n? ki a hold

csillag mendegél

Mélység

lázító szemek

álmodó ölelések

befonó kezek

Elmúlás

lelkem átadom

halál jön lovagolva

lopakodó vég

Hangtalan

énekel a szél

fontos lényeget mesél

de nem halljuk meg

Elolvasta:
71
*

Gyermekkezedben

rejtett gyöngyről lesz, aki

elmondja: csak kő

Elolvasta:
53

Nézz a szemembe!

Visszhangozzák: ahány hang,

annyi csönd bennem.

Tagadom a tényt:

vagyok, aki árnyékhoz

segíti a fényt.

Szegény a világ.

Tárt karral, kifordított

zsebbel a népek.

Verstörténelem:

ritmusok, rímek törték,

dúlták e tájat.

Elolvasta:
65
Sima változat

Megfagyott parton, csodálva a napot,
reped hangtalan a táj.
Az ég tengerébe szemtelen felúszik
egy szépre behangolt árny.
Változó el?remutatást érint a csend,
az id? sem megy tovább.
Színtelen festék díszíti könyörg? szemeid,
s vonalaik ágyasát.

Haiku változat

Megfagyott parton,
reped hangtalan a táj,
csodálója: Nap.

Ég tengerébe
felkúszik szemtelen egy
szépre hangolt árny.

Változást érint
a csend, az id? marad,
hova megy tovább?

Színtelen festék
díszíti ázott pillád,
bújik ágyasa.

Elolvasta:
55

Elhúzott a busz.

Én maradtam. De hogy hogy

ti benne láttok?

Temetünk. A holt

nem tudja. Nekünk így is

nehezebb élni.

A hajnal fénye

szíven szúrt, de velem hal

az éjszaka is!

Drága szüleim,

tihozzátok igyekszem,

át az életen.

Folyón vadkacsák.

Rohan el?ttem a víz,

felém a halál.

Elolvasta:
58

Szeme szomorú,

bánat ül az arcán is –

érzi itt hagyod

Csalódott macskák

nem nyíló ajtód el?tt –

reggeli elmúlt

Szánkázó papír

röpül a padlónkon át:

macskával élünk

Három macskafej

húsos tál felett feszül:

szkanderezés lesz

Elolvasta:
67
*

ŐSZI VARÁZS

Pörögve forgó

sárguló levelek közt

szellőlány táncol.

FÉLELEM

Kövek közt ringó

jégfehér kagyló mélyén

reszketek némán.

KÉRDÉS

Azt hiszed könnyű

a legkisebb törpének

törpék közt élni?

KÖD

Reszkető fátylam

éjjel a fákra simul

didereg a Hold.

ÁLOM

Hajamban apró

bíborszínű virágok

lobbannak lángra.

Elolvasta:
55

Pompás virágok,
vérvörös szirmú rózsák,
tövist markolok

Fehér liliom
édes álmokkal ölel,
örökre altat

Quasimodó szép,
toronyban lóg kötélen,
harangszón hintáz

Elolvasta:
63

száncsengős emlék

a kontúrok fakulnak

de a hang tisztul

mennyi hópehely

egy meggyúrt hógolyóban

átlényegültek

kutya és gazda

lábnyomai a hóban

ritmus, párhuzam

megfagyott madár

feketéll, lágyan rázza

a hitetlen szél

Elolvasta:
66

páratlan magány
zeneszó-valahonnan
én meditálnék

Elolvasta:
69

Zöld ujjak hegyén
magasba tör? gyertyák –
gesztenyevirág

Orgonavirág:

felf?zött lila kelyhek –

mála gyöngysora

Barackfa álmát

tavasznak pitvarában

új Hold vigyázza

Fák sikítanak,

karjaik kapaszkodnak

színtelenségbe

Kertem csendjében
némaságra ítélt k?
utcazajt hallgat

Dolgok lényege,
fontossága csak t?n?
id? függvénye

Csilingelve fut
az élet, a vége mégis
csak harangkongás

Halál párunkkal.
az els? lélegzettel
már jegyben járunk

Élni és halni
nyíló, hulló virágként –
nem kell ennél szebb!

Kínok gyötörte
testem meglovagolja
hangulatomat

Lelkemnek konca

felett kesely?k hada –

keringve lecsap.

Magunk épített

gát nehezen szakad át.

De aztán szaladj!

Hátadon hordott

gondolatod leteper.

Élni állva kell!

Fenét keverek,

mit tökölök, nyekergek.

Vízre! – Hagy vigyen!

Utam csak egy van;

szívvel kell azt megélnem.

Lehet, vére hull. 

Kettétört világ

egésszé gömbölyödött.

Nézd – kaleidoszkóp!

Játszott az ég, de

köddé vált észrevétlen

– majdnem elértem!

Virágszirom hullt

tóra, fodra ringatja –

édes teherként.

T?z- Hold virága

nyílt fekete horizonton –

és átjárt a fény.

Elolvasta:
64

Feltámad

Mikor szeretet

Nyílik emberi szívben

Jézus feltámad.

Elolvasta:
67
*

bezárt ajtókon

kopogtató emberek,

kívül rekedtek

szólni nem merők,

az előre köszönők,

létet temetők

éjszakát várók

bár soha nem álmodók,

ájultan alvók

 télben reszketők,

holnaptól megijedők,

… már nem kérdezők

szabadon szólók,

ezért éhen pusztulók,

TI akartátok

fillért számolók

és soha nem jóllakók,

ezt akartátok?

Így akartátok?

Elolvasta:
64
átírtam

Vörös alkony már

az égbolt keskeny szája.

Utcánk vérszegény.

*

Két kézben a kéz,

lélekmélyről néz a szem,

hol bomol az ész?

*

Benned rezzenek,

és te is bennem rezzensz.

Egymásé vagyunk.

*

Sírásod apró

katibogara szívem

felé indult el.

*

Tenyeremből kérsz

harmatot. A kis hídon

átkelsz szívemhez.

*

Elmentél kedves,

talpadon rózsaszirmok,

kebleden remény

volt és hódolat.

Kezeidben a lekvár

színarannyá vált.

Elolvasta:
60
*

hangod még itt zsong,

érintés a lelkemben,

emlékeimben

bennünk él vágyunk,

a pillanat felsejlik,

még félve várunk

áll a mozdulat,

az út régen elfogyott,

isten elhagyott

szemedben tűz ég

szavadban a hang dalol

velem létezel

isten törvényét

ma emberként megszegjük

értem vétkezel

tegnap még nem volt

holnapunk már nem lehet

Te temetsz majd el

Elolvasta:
63

Szürke szutyok lett

az útra hullott hóból.

Kisütött a Nap.

Nem számoltam, de biztosan rendben van szótagszámilag a vers,

de túl kevés ez most, az nem lenne baj, hogy egyszer?, csak süssön.

Ez nem sült el most, Oriza 🙁

Elolvasta:
74
Próbálkozom…*

Álmaim őre 

ma sem gyújtott fényt apró 

csillag világlik.

Megfestettem az 

emlékedet összegyűrt 

pacás papírból.

Távol élsz minden 

nappal, de ha felnézünk 

közel hoz az Ég.

Mocsár Gáborné  Fehérvári Judit

Elolvasta:
55

Festmény

dimbes-dombos táj

rezgő szálkás vonalkák

festő ecsetje

Síparadicsom

szikrázó fennsík

hó az éggel összeér

lavinaveszély

Országjárás

hős-magyar végvár

göröngyös ösvényeken

felértük múltunk

Erdélyi emlék

fenyőkaréjban

meredélybe hasadt Föld

medvelábnyomok

Elolvasta:
53

Keleti szél

Jégvirág fakad

tél koccant az ablakon

Nemere süvít.

Megálmodtalak

Megálmodtalak

álmom nem vált valóra

múlttá váltalak.

Székelyek

Csillagösvényen

vezetett nép, megtörve

nem, de elhagyva.

Elolvasta:
55

hóban madárnyom

 vagy csillag lenyomata

 repít mindkettő

 hóra havazik

 rétegek fagynak össze

 akár éveim

hóolvadáskor

 hóember tart legtovább

 dacol amíg bír

Elolvasta:
73

Napkelet fel?l

égi reményt hoz a szél.

Egy angyal táncol.

*

A csönd peremén

hamuvá ég? percben

bíbor pernye száll.

*

Jéges? koppan,

s az évek ablakára

ezüst köd szitál.

*

Rügyekb?l fakad

a hiány vadvirága:

könnyes hervadás.

*

Orgonabokron

anyák karjába omló

?si szeretet.

*

Csokorba nyíló

sárga nárciszok szirma

tavaszt csalogat.

*

Rigó füttye szól.

Bontsd ki szép virágaid,

zeng? április!

Elolvasta:
75

Ha haiku szól,

szétfoszlott lélek csöndje

lám érz?n rebeg…

Arctalan cigány

az éj, dús hajnalt lopó:

légyként szemtelen…

Alattam csönd van,

felettem tengernyi éj:

aludnom kéne…

Tétova villám

ezerfelé szertefut:

arcomon könnyek…

Ajkadon lekvár

a szó, pont így szeretem,

s lágyan ízlelem…

Elgurult orsó

az értékes tartás-múlt:

népünk gyöngyei…

Hiszem az Istent,

hogy ? hisz-e bennem, csak

kis remény nekem…

Ajtóstul ront ránk

az eszel?s, morc vihar:

beljebb költözünk…

Halott fogamat

épp ma húzták, temették:

gyásztalan ment el…

Vérzik az ablak,

mint egy gonosz, torz álom:

sebem még sajog…

Kint por a bánat,

mit felver sok víg gyerek:

csak szívemre hull…?!

Újabb gond rajtam:

elemezni kell, s közben

sajgó láz gyötör…

Hamuhodni hát –

por lehetnék, elhullva:

de hív az élet…

Vidám ajkamon

mosoly csendül, gyermeki:

szeretek élni…

Elolvasta:
48

hanyatt-haiku

míg elér a fény

szűri levegő, levél…

mégis teljesség

Elolvasta:
61

Halk illat, búvó,

akár a te szépséged:

éltemet óvó.

Gyermek születik.
Harangvirág hangocskák
csak ?t illetik.

Csillog a rét. Nézd,
hajnali harmatot sír

és hullat az ég.

Félig telihold:
szép arcodra hogy került
ennyi ragyafolt?

Pille-pilleszárny.

Mint egy múló pillanat,

jött és tovaszállt.

Habfehér felh?k.
Mélykék égen lebegve
útrakelnek ?k.

Elolvasta:
66

Cohen-haiku

Leonard Cohen

oszlopon áll egy hegyen;

terjeszt és terjed.

Elolvasta:
61
/saját fotó/

Kritika

Amit leírhatsz

nem biztos, hogy mások is

elolvashatják.

Az id?

Id?b?l fontos

amit mérsz, de fontosabb

ami id?tlen.

Tegnap szerettél

Tegnap szerettél,

kéretlen pazaroltál

rám kincseidb?l.

Kidobott pénz

Kidobott pénzzel

vásárolt tévedések

halmaza gy?lik.

Hála

Teher a hála,

hálátlanságainknál

jóval nagyobb súly…