Haiku

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Üveg

Belehelt ablak
vagy. Titokzatos? Inkább
csupán homályos.

Mese

 

Kacsalábú vár.
Egy Hétfejű. Sás között
királyfi-béka.

Rejtekhely

Szétfeszítem a
virágot, melyben lakom.
Ollócsattanás.

Lehetőség

Lehettem volna
darázs, de ember lettem.
Fullánkom a szó.

Tavasz

Érkező fecskék
operálni kezdik a
téldaganatot.

Ősz

Pókhálón dérgyöngy,
alatta őzagancsra
akasztva a köd.

Aluljáró

Huzat köszörű
szikrázik. Élesednek
sorsok kései.

Felfedező

 

Térképek fehér
foltjai szállingóznak.
Szánkó vagy hajó.

Kosár

 

Barkátlan fűzág
kosárrá-kényszerítve
hiába jajgat.

Őr

 

Udvart vigyázó
akác zubbonyán gerle
fészek-rendjele.

Büntetés

Éjfélsarokban
csillagokon térdepel
a holnapi nap

Csíny

 

Mint egy rossz gyerek,
ez a tavasz kertünkre
tulipánt pingál.

Éjszaka

 

Belevéste már
az árnyékokat a csönd.
Sírkő lett a táj.

Árnyék

Hiába sietsz,
az árnyék mindenképpen
sorsodra omlik.

 

Zene

Megpróbáltam egy
húron pendülni veled,
de hamisan szólt.

Hajnal

Piros keszeghas
égbolt.Ficánkoló kedd.
Fűszálon gyöngysor.

Aszály

Nem csobbanó kút.
Tükörképét kereső
riadt almafa.

Sors

Félig-kész hidak
alatt sóhajtás-folyók.
Sodródó sorsok.

Vers

Minden vers sebet
ejt benned, hogy másokat
meggyógyíthasson.

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(Amikor sok 17 szótag…)

 

 

 

Kagylóéj-csillag.

Mindenség gyöngyszeme:

hazám.

 

Lepke árnyékban

monitor. Billentyűkön 

ujjak.

 

Időtlenségbe

hulló pillanatok.

Zuhanójelen.

 

Egy emlék

hányszor gondolható

újra?

 

Múzsám újabban 

klaviatúrával jár

táncot.

 

Fülemben csend,

szavakban szárnyak —

egyként szeretnek.

 

 

 

 

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Síkban fekvő test

Domború körvonala

Konvexet alkot.

 

Bezárul a kör

De közepére vetül,

A Reménysugár.

 

Emberi tömeg

Konformista halmaza

Az egész része.

 

Üres a lélek,

Űrtartalmat nem mérnek

A csalódáskor.

 

Szerelmi tétel:

A háromszög két véggel

Labilis éder.

 

Ökölnyi a szív

De az elmúlás küszöbén

Grammnyi a lélek.

 

Végtelen sorszám.

Egymásnak háttal, bambán.

Várva a juhászt.

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Napfény és eső
szerelméből szivárvány
szökik az égre.

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Farkasok között
Fekete bárány vagyok.
Éhes a család.

Közös kenyérből
Morzsát szórnak le elém.
Ne nézz madárnak!

Fáradt örökség,
Mellkasunkon szunnyadna.
Csak én mesélek.

Vidám testvérek
Mosolyt varrtak a számra.
Bomlik a cérna.

Lelkem pólyába,
Testvérek ringatják el.
Rémálmok várnak.

Szikes torkomban
Elnyomott szavak nőnek.
A múlt locsolja.

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Minek félnetek,

úgyis tudjuk a végét,

addig nem lehet.

*

eget faragnék,

felhőt, esőt cseppenként,

máris kiderült.

*

átrendeződés.

vajon nézi valaki?

s az változatlan?

*

fények csúcsain,

ég nyakán madár nyakék

dísz: elröpülés.

*

festőecsetem

oly nagy ívekre képes

de mindig mártom.

*

belégzés, tartom,

oly jó megszabadulni,

kilégzés végül.

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

ringatja a dér
a dermedő fűszálat
takaróra vár
*
kérges tenyérben
sarjad az élet magja
repedés nem fáj
*
tétova csókod
ízlelem ébred a vágy
megszűnt a világ
*
rostokol a perc
büszkeség porban hever
arcon torz mosoly
*
halkuló hangok
sarokban csend vergődik
hiányod síkit
*
sötét tegnapok
botladoznak a mába
merre van kiút
*

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Megolvasztottad

lelkem. Most gyopárt nevel

jégvirág helyett.

 

 

Fotó: Szalay Fruzina – Havasi gyopár

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

messze már mi volt

közel s kezed vesztettem

hisz nem érem el

 

lelked a távol

mit belát öreg szemem

mocsárból feléd

 

 

Ké: web

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

kezed most pihen

kezemben gyűjtve erőt

mondani igent

 

kezed ha indul

testemen zongorázni

küldsz-e dallamot

 

kezedet vágyom

s dalom már kész ha maradsz

dúdolni velem

 

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

talpra magyarként

szabadság joga enyém

ne rabold vissza

 

ne akard hogy én

rabszolgasorsban nyaljam

kezed kutyaként

* 

erőt adj s hitet

elfeledni Istenem

harcok zenéjét

 

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

1.

Tavasz illata
csábít táncra darvakat.
Köd ül a lápon.

2.

Az est nászt ígér.
Ledér légyottra hívja
a varangyokat.

3.

Virágok esdő
imáját megkönnyezte
egy kósza felhő.

4.

Ízzó alkonyi
fény kreált málnaszínű 
giccset a tájból.

5.

Alkony vérével
festett felhő-álarcból
kandikál a hold.

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Rutin
 
Rutinból nézel
vagy látod is értelmét
még, mi köztünk van?

 
Szavak nélkül
 
Közelebb ültem,
hogy te is meghallhassad
csendes magányom.

 

 

 

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

„Taréj”

 

hegyek taréja

csipkézi az égboltot

napcsodálkozás

 

tavasz közelít

lecsúszik a hó paplan

háztaréj villan

 

hullámtaréjok

harsogva vitatkoznak

kié is a part

 

felhők taréja

eget ostromló lovak

csatakos háta

 

felhők taréja

tó vizébe zuhanva

koptatja élét

 

utat –rikkantja

rőt tarajos peckesen

kot kot a válasz

 

kedves tarajos

látogasd oldalunkat

kot kot kot pont tyúk

 

tudja magáról

jól áll neki a taréj

peng a sarkantyú

 

hegykúp a vízen

csipkés taréjjal ékes

úgy tükröződik

 

tarajok hátán

kifeszülve kilépni

a végtelenbe

 

tarajos felhők

mohón falják a napot

mi marad nekünk

 

a lagúnába

méltósággal  beúszik

egy arany taréj

 

taréjos habbal

elbájol és csábítgat

mérgezett pohár

 

a nap taréja

sikkantva végigcsúszik

tavunk kék jegén

 

hunyorog a nap

rőt taréj rikoltozik

újra reggel van

 

bőszen hoz létre

taréjos szavaival

szédítő örvényt

 

száguldó taréj

szétválasztja az udvart

végérvényesen

 

bokrok taréja

víztükör csillámában

éggel összeér

 

hullámtaréjok

kaszabolják az eget

felhők rebbennek

 

ordító hullám

taréjokra robban szét

éles sziklákon

 

tetők taréja

kihívóan felesel

a kelő nappal

 

 

 

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Illusztráció: saját kép; anyaga: vászon-akril; mérete: 40 x 40 cm

 

 

Öregedés

 

vakító szépség

mosolytalan világban

ráncos ébredés

 

Múzsa

 

költő szerelme

múló ábrándos álom

elfújta a szél

 

Augusztus

hulló csillagok

íriszemben villanók

tetézik a nyár

 

Újrakezdés

 

hogy éljen lelkem

porrá zúztam magamat

hamuvá lettem

 

 

 

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Jazz

Húr peng, érc recseg,

dob dobban, klarinét sír,

ritmus énekel.

 

 

Magyarként

 

Parányi népem

nagyságán át semminek

érzem magamat.

 

 

Kicsiben

 

Cseppben a tenger.

Így látod egy tettedben

egész életed!

 

 

Gyerekjáték

 

Mosoly önti el

arcodat, ha gyermeket

játszani látsz.

 

 

Pillanat

 

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

 

 

Intés

 

János bogarat

meg ne ölj! Mert Isten fénye

alszik ki vele.

 

 

Álmodtam

 

Az est árnya a

csend lebbent szobámba és

lágyan betakart.

 

 

A sötét piktor

 

Az est korommal

fest. Holdsugárral fényt ad

a lényegesnek.

 

 

Majd

 

Létem – mint évek –

percekké, porrá, magam

emlékké válok.

 

 

Játék

 

Pattog a labda

apró kéz ami kapja:

gyermekem játszik.

 

 

Szomjúság

 

Éget a hőség.

Csillanó víz a vágyam,

harmatos pohár!

 

 

Lepketánc

 

Élted csak röpke

lepke röpte! Élj hát, mert

lehull a hímpor!

 

 

Harangszó

 

Hangja széllel száll.

Kíséri születésed,

És temetésed

 

 

Emlék

 

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

 

 

 

Fáradok

 

Fáradok. Messze

Még a megváltó halál.

Meddig kell bírnom?

 

 

Természetes

 

Éltem éltedbe

Fonódik: természetes,

Mint a légvétel.

 

 

…és vége!

 

Minden gyerekem

Helyét, párját találta.

Rám nincs már szükség!

 

 

Édesapám képéhez

 

Kopott fotódba

Bújtan rejted jövőm

Csak múltból nézel

 

 

Lányaim…

 

Lányaim látva,

Bajaim elfeledem,

Gondom nevetem.

 

 

Hála

 

Köszönöm, Uram,

Hogy ajándékom ez a

Három csodás lány!

 

 

Sínek

 

Sínpár alattam

Lányaimtól visz haza.

Már fáj hiányuk!

 

 

Sínek II.

 

Zakatol, pattog,

Repít a vonat. Minek?

Újabb magányba?

 

 

Karácsonyom

Nekem most három

Leányt hozott a szent éj.

Köszönöm, Uram!

 

 

 

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Tükörmozaik

 

 

HAIKU FEJEDELMEK

 

Japán haiku:

Basó, Buson és Issa.

Szemem beissza.

 

 

VÉSNÖK

 

Itt és most vagyok.

Örökre kőbe vésem

a pillanatot.

 

 

ÜRÖM

 

Sajtóhibákkal

jelent meg első versem.

Örömbe üröm.

 

 

VÉRES ESŐ

 

Véres esővel

szántotta föl lelkünket

a vörös iszap.

 

 

VÍZESÉS

 

Csermely csobbanás:

sziklákon feljajduló,

lecsurgó remény.

 

 

TAVASZ

 

Ujjong a madár

míg énekel: nyitnikék!

sír, gyászol a tél.

 

Ül a lékhorgász,

s alatta bánatában

megreped a jég.

 

 

KIKELET

 

Táncol a levél

a várandós virággal,

hajladoz a rét.

 

Pattan a bimbó,

fészkeket ringat az ág.

Hangtalan csodák.

 

 

ZENE

 

Szemedbe vesztem.

Egy futam a zongorán

karodban talál…

 

 

ZÁRÓRA

 

Szerelmi remény

testtel enyészve lankad,

ha vénül az arc.

 

 

IRIGY

 

Őszapó mordul:

mért nem lehettem én is

rőt rozsdafarkú?

 

 

KÉSŐ

 

Száraz ág fölött
virágszirom hull, köröz.
Jaj! – reccsen a gally.

 

FÜZIKE

 

Szomorú fűzfán

sisegő zöld füzike

csendben ellibben.