Vers

Őszi haikuk

Elolvasta:
217

Őszi haikuk

                    Koosán Ildikó

  

vértócsába fúl

az ég bevérző kékje

ha alkonyodik

 

lombtalan fák közt

egyre messzebbre lát a

merész tekintet

 

aki szeretné

látványát élvezni még

érzi a halált

 

az idő teste

bukik kivérezve a

horizont alá.

 

október 25.

 

 

Vers

Őszi haiku csokor (Próbálkozásaim)

Elolvasta:
212

 

Hervad az erdő,

csípős a hajnali dér.

Lomhák az esték.

 

Harmatos fűben

lassan poroszkál a méh.

Zárul a kaptár.

 

Rövid a nappal,

elpihennek a tyúkok.

Nyárutót érzik.

 

Falusi csendben

halk tücsökkoncert szól bősz

szarvasbőgéssel.

 

Vers

Őszi haikuk

Elolvasta:
144

szél gyűrte felhők
palástja lóg az égről
sírdogál az ősz
x
gyengülő fények
fakó levélre hullnak
késő üzenet
x
indián nyarak
emlékét felidézi
úszó ökörnyál
x
ködös hajnalok
fátylaiba burkoltan
közelít az ősz
x
rőtarany fények
lobbannak rózsa szirmán
utolsó esély
x
arany avaron
átfutó esőpatak
álmokat sodor

Vers

Haikufüzér

Elolvasta:
65

Üveg

Belehelt ablak
vagy. Titokzatos? Inkább
csupán homályos.

Mese

 

Kacsalábú vár.
Egy Hétfejű. Sás között
királyfi-béka.

Rejtekhely

Szétfeszítem a
virágot, melyben lakom.
Ollócsattanás.

Lehetőség

Lehettem volna
darázs, de ember lettem.
Fullánkom a szó.

Tavasz

Érkező fecskék
operálni kezdik a
téldaganatot.

Ősz

Pókhálón dérgyöngy,
alatta őzagancsra
akasztva a köd.

Aluljáró

Huzat köszörű
szikrázik. Élesednek
sorsok kései.

Felfedező

 

Térképek fehér
foltjai szállingóznak.
Szánkó vagy hajó.

Kosár

 

Barkátlan fűzág
kosárrá-kényszerítve
hiába jajgat.

Őr

 

Udvart vigyázó
akác zubbonyán gerle
fészek-rendjele.

Büntetés

Éjfélsarokban
csillagokon térdepel
a holnapi nap

Csíny

 

Mint egy rossz gyerek,
ez a tavasz kertünkre
tulipánt pingál.

Éjszaka

 

Belevéste már
az árnyékokat a csönd.
Sírkő lett a táj.

Árnyék

Hiába sietsz,
az árnyék mindenképpen
sorsodra omlik.

 

Zene

Megpróbáltam egy
húron pendülni veled,
de hamisan szólt.

Hajnal

Piros keszeghas
égbolt.Ficánkoló kedd.
Fűszálon gyöngysor.

Aszály

Nem csobbanó kút.
Tükörképét kereső
riadt almafa.

Sors

Félig-kész hidak
alatt sóhajtás-folyók.
Sodródó sorsok.

Vers

Minden vers sebet
ejt benned, hogy másokat
meggyógyíthasson.

Vers

Haiku-töredékek

Elolvasta:
708
(Amikor sok 17 szótag…)

 

 

 

Kagylóéj-csillag.

Mindenség gyöngyszeme:

hazám.

 

Lepke árnyékban

monitor. Billentyűkön 

ujjak.

 

Időtlenségbe

hulló pillanatok.

Zuhanójelen.

 

Egy emlék

hányszor gondolható

újra?

 

Múzsám újabban 

klaviatúrával jár

táncot.

 

Fülemben csend,

szavakban szárnyak —

egyként szeretnek.

 

 

 

 

 

Vers

Mértani haikuk

Elolvasta:
712

 

Síkban fekvő test

Domború körvonala

Konvexet alkot.

 

Bezárul a kör

De közepére vetül,

A Reménysugár.

 

Emberi tömeg

Konformista halmaza

Az egész része.

 

Üres a lélek,

Űrtartalmat nem mérnek

A csalódáskor.

 

Szerelmi tétel:

A háromszög két véggel

Labilis éder.

 

Ökölnyi a szív

De az elmúlás küszöbén

Grammnyi a lélek.

 

Végtelen sorszám.

Egymásnak háttal, bambán.

Várva a juhászt.

 

Vers

valamiféle haikuszerűségek egymásutánja

Elolvasta:
61

Minek félnetek,

úgyis tudjuk a végét,

addig nem lehet.

*

eget faragnék,

felhőt, esőt cseppenként,

máris kiderült.

*

átrendeződés.

vajon nézi valaki?

s az változatlan?

*

fények csúcsain,

ég nyakán madár nyakék

dísz: elröpülés.

*

festőecsetem

oly nagy ívekre képes

de mindig mártom.

*

belégzés, tartom,

oly jó megszabadulni,

kilégzés végül.

Adoma

1-1-3 haiku-vaka-haikuk (persze nem klasszikusak)

Elolvasta:
90

haiku írhattam

volna de elrettentett
hogy annyi volt már
*
legyen hát vaka
hízelegtem magamnak
ilyet még sosem
írtam el kell kezdeni
legföljebb eltolhatom

*
életigenlés

tudni nemet mondani
vagy csöndben lenni
*
Istenhez melyik

vallási fanatizmus
áll legközelebb
*
szavadon foglak
tekinteted átható
ittléted hol van

Vers

Családi(as) haikuk

Elolvasta:
69

Farkasok között
Fekete bárány vagyok.
Éhes a család.

Közös kenyérből
Morzsát szórnak le elém.
Ne nézz madárnak!

Fáradt örökség,
Mellkasunkon szunnyadna.
Csak én mesélek.

Vidám testvérek
Mosolyt varrtak a számra.
Bomlik a cérna.

Lelkem pólyába,
Testvérek ringatják el.
Rémálmok várnak.

Szikes torkomban
Elnyomott szavak nőnek.
A múlt locsolja.

Vers

haiku füzér

Elolvasta:
83

álruhád lehullt
a jelmezed ócska múlt
arculatváltás
*
hiány ölén ring
rongyokba bújt kétség
reménytelenség
*
hangtalan imám
az éteren hozzád száll
szárnyat bont a szél
*
Izzó tegnapok
jeges éjszakát szülnek
válnak a mától
*
megfáradt lelked
égi mezőkre vágyott
örök fényesség

tegnap sóhaját
legombolod a máról
szerelem sarjad
*
tétova percek
szülnek érzéki csendet
kéjes sikoly száll
*
taktust ver a nincs
kővé dermedt holnapok
ringat a homály

Adoma

Haikucsokor

Elolvasta:
75
A kép forrása az internet

 

 

Akácvirágzás

idején szerelem dúl.                  

Zümmögés fűti.

 

Arany mézsugár

méh munkáját dicséri.

Lépünk megtelik.

 

Béke szigete

mit birtokolni vágyom.

Felüdítene.

 

Alszik a Bodri,

húsos falatra gondol.

Horkolva remél.

 

Erdő szele zúg,

villám sistereg halkan.

Esőt vár a pinty.

 

Halk morajlásban

fénylő hold világít ránk.

Pihen a tenger.

 

Izzó napkorong

melegíti a földet.

Hűs esőre vár.

 

Paródia

Egy fűzfapoéta kínhaikui Poligráf témára

Elolvasta:
98
Ha már a lírások nem ragadtak tollat (tisztelet a kivételnek) Kénytelen voltam felvenni a kesztyűt… Hátha ez motiválja őket. Utolsók már nem lesznek…

Egy fűzfapoéta kínhaikui Poligráf témára

 

Gizi rátalál

A neten egy fényképre

Poligráf indul.

 

Fémpadon fekvő

Fekete ruhás kislány

Tornyunk múzsája.

 

A prózásoknál

Ihletben nincsen hiány

Van fantázia.

 

Humor és terror

Vámpír, drog és erőszak

Minden belefér.

 

Költőknél csend van

A lírások hallgatnak

Zengőre várnak.

 

Nekem kell írnom

Így kínrímek születnek

Fűzfapoézis…

 

Jujj ez de rémes!

Ilcsi fogja a fejét

Meg se jelenik…

Vers

Rózsa haikuk

Elolvasta:
63

harmatot gyöngyöz
korán kelő királynő
szomjat olt a nap
*
rejtőző bimbó
szemet csábítva nyíló
illatfelhő száll
*
harmatot iszik
szirmán napsugár táncol
bódító illat
*
színekbe zárva
szól a titkos üzenet
ismerd a kódot
*
szerelemre hív
tüzesen vörös démon
érett kapcsolat
*
tisztaság hűség
hófehérben tiszteleg
sort zár a búcsú
*
bűbáj varázslat
mikor lilát virágzik
lélekemelő
*
sárga szoknyában
alul maradt szerelem
miértek sora
*
rózsaszín szirom
az anyósnak tisztelet
vajon megszeret
*
narancsban nevet
a lélekben szít tüzet
ingathatatlan
*
szépsége ragyog
óvatosan közelítsd
fájóan sebez

Vers

Haikuk

Elolvasta:
65

Haikuk

Didergő…

didergő fagyot
sóhajt a ködös reggel
itt a november

Rózsák szirmai…

 

rózsák szirmai
a szélben keringőznek
az őszt üdvözlik

Bíborfényt…

bíborfényt csókol
az ébredező hajnal
mégis hideg van

Üres tegnapok…

üres tegnapok
álmosan köszönnek rád
életed hervad

Búcsút int…

virágos kertek
a mosolyukat vesztik
búcsút int a nyár

Őszi eső…

az őszi eső
gyöngyöt szül az ablakon
majd tova gurul

Vers

Haiku csokor

Elolvasta:
70

ringatja a dér
a dermedő fűszálat
takaróra vár
*
kérges tenyérben
sarjad az élet magja
repedés nem fáj
*
tétova csókod
ízlelem ébred a vágy
megszűnt a világ
*
rostokol a perc
büszkeség porban hever
arcon torz mosoly
*
halkuló hangok
sarokban csend vergődik
hiányod síkit
*
sötét tegnapok
botladoznak a mába
merre van kiút
*

Vers

Haikuk

Elolvasta:
68

szégyenlős percek
vajúdnak szerelemmé
ragyog a holnap
*
derengő bíbor
koronázza a fákat
szemérmes hajnal
*
felhőket borzol
napnak lágy sugara
ősz kacérkodik
*
kacagó élet
szikrázva gyújtott tüzet
megperzselt a láng
*
kilencven éved
csoszog háznak küszöbén
féltve őrizem
*
magányom kiált
vacogó néma órák
hol a kijárat

Nincs kép
Vers

HATÁRTALAN HAIKUK – TNG / UNALMAS

Elolvasta:
48

 

 

Egyszer lent, aztán

fent helyett örökre lent

hidd, dögunalmas.

 

Másszor fent, aztán

lent helyett örökre fent

vonzó képzelet.

 

Lent egyszer, majd fent,

mosoly és könny kavalkád

embernek lennem.

 

 

—————————

Illusztráció? 

 

Egyéb

Haiku-csokor

Elolvasta:
58

 

 

Hogy utad lettem,

járj rajtam emelt fővel,

mindig kecsesen.

 

* * *

 

Lelked lett lantom

míg szerelmi dalt játszok

csábos testeden.

 

* * *

 

Öledben fejem.

Kezed hajamba túrva

vallott szerelmet.

 

* * *

 

Jégmadár villant.

Egy kis compó szemében

megtört a fény.

 

* * *

 

Dongó orgonál

a kertben. Mindegy neki,

fehér vagy lila.

 

* * *

 

Pitypang matricát

ragasztgat Tavaszunk az

aszfaltrésekbe.

 

* * *

 

Felhőt tetovált 

az égre egy szellő és

vígan kergeti.

 

 

 

Vers

HAIKUK

Elolvasta:
62

1.

Tavasz illata
csábít táncra darvakat.
Köd ül a lápon.

2.

Az est nászt ígér.
Ledér légyottra hívja
a varangyokat.

3.

Virágok esdő
imáját megkönnyezte
egy kósza felhő.

4.

Ízzó alkonyi
fény kreált málnaszínű 
giccset a tájból.

5.

Alkony vérével
festett felhő-álarcból
kandikál a hold.

Vers

Haiku páros

Elolvasta:
72

 

 

Rutin
 
Rutinból nézel
vagy látod is értelmét
még, mi köztünk van?

 
Szavak nélkül
 
Közelebb ültem,
hogy te is meghallhassad
csendes magányom.

 

 

 

 

Vers

Taréj haikuk

Elolvasta:
69

„Taréj”

 

hegyek taréja

csipkézi az égboltot

napcsodálkozás

 

tavasz közelít

lecsúszik a hó paplan

háztaréj villan

 

hullámtaréjok

harsogva vitatkoznak

kié is a part

 

felhők taréja

eget ostromló lovak

csatakos háta

 

felhők taréja

tó vizébe zuhanva

koptatja élét

 

utat –rikkantja

rőt tarajos peckesen

kot kot a válasz

 

kedves tarajos

látogasd oldalunkat

kot kot kot pont tyúk

 

tudja magáról

jól áll neki a taréj

peng a sarkantyú

 

hegykúp a vízen

csipkés taréjjal ékes

úgy tükröződik

 

tarajok hátán

kifeszülve kilépni

a végtelenbe

 

tarajos felhők

mohón falják a napot

mi marad nekünk

 

a lagúnába

méltósággal  beúszik

egy arany taréj

 

taréjos habbal

elbájol és csábítgat

mérgezett pohár

 

a nap taréja

sikkantva végigcsúszik

tavunk kék jegén

 

hunyorog a nap

rőt taréj rikoltozik

újra reggel van

 

bőszen hoz létre

taréjos szavaival

szédítő örvényt

 

száguldó taréj

szétválasztja az udvart

végérvényesen

 

bokrok taréja

víztükör csillámában

éggel összeér

 

hullámtaréjok

kaszabolják az eget

felhők rebbennek

 

ordító hullám

taréjokra robban szét

éles sziklákon

 

tetők taréja

kihívóan felesel

a kelő nappal

 

 

 

 

Vers

4 Haiku

Elolvasta:
60
Illusztráció: saját kép; anyaga: vászon-akril; mérete: 40 x 40 cm

 

 

Öregedés

 

vakító szépség

mosolytalan világban

ráncos ébredés

 

Múzsa

 

költő szerelme

múló ábrándos álom

elfújta a szél

 

Augusztus

hulló csillagok

íriszemben villanók

tetézik a nyár

 

Újrakezdés

 

hogy éljen lelkem

porrá zúztam magamat

hamuvá lettem

 

 

 

 

Vers

Emlékpor (haikuk)

Elolvasta:
48

 

 

Jazz

Húr peng, érc recseg,

dob dobban, klarinét sír,

ritmus énekel.

 

 

Magyarként

 

Parányi népem

nagyságán át semminek

érzem magamat.

 

 

Kicsiben

 

Cseppben a tenger.

Így látod egy tettedben

egész életed!

 

 

Gyerekjáték

 

Mosoly önti el

arcodat, ha gyermeket

játszani látsz.

 

 

Pillanat

 

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

 

 

Intés

 

János bogarat

meg ne ölj! Mert Isten fénye

alszik ki vele.

 

 

Álmodtam

 

Az est árnya a

csend lebbent szobámba és

lágyan betakart.

 

 

A sötét piktor

 

Az est korommal

fest. Holdsugárral fényt ad

a lényegesnek.

 

 

Majd

 

Létem – mint évek –

percekké, porrá, magam

emlékké válok.

 

 

Játék

 

Pattog a labda

apró kéz ami kapja:

gyermekem játszik.

 

 

Szomjúság

 

Éget a hőség.

Csillanó víz a vágyam,

harmatos pohár!

 

 

Lepketánc

 

Élted csak röpke

lepke röpte! Élj hát, mert

lehull a hímpor!

 

 

Harangszó

 

Hangja széllel száll.

Kíséri születésed,

És temetésed

 

 

Emlék

 

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

 

 

 

Fáradok

 

Fáradok. Messze

Még a megváltó halál.

Meddig kell bírnom?

 

 

Természetes

 

Éltem éltedbe

Fonódik: természetes,

Mint a légvétel.

 

 

…és vége!

 

Minden gyerekem

Helyét, párját találta.

Rám nincs már szükség!

 

 

Édesapám képéhez

 

Kopott fotódba

Bújtan rejted jövőm

Csak múltból nézel

 

 

Lányaim…

 

Lányaim látva,

Bajaim elfeledem,

Gondom nevetem.

 

 

Hála

 

Köszönöm, Uram,

Hogy ajándékom ez a

Három csodás lány!

 

 

Sínek

 

Sínpár alattam

Lányaimtól visz haza.

Már fáj hiányuk!

 

 

Sínek II.

 

Zakatol, pattog,

Repít a vonat. Minek?

Újabb magányba?

 

 

Karácsonyom

Nekem most három

Leányt hozott a szent éj.

Köszönöm, Uram!

 

 

 

Vers

Haiku csokor

Elolvasta:
53
Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Tükörmozaik

 

 

HAIKU FEJEDELMEK

 

Japán haiku:

Basó, Buson és Issa.

Szemem beissza.

 

 

VÉSNÖK

 

Itt és most vagyok.

Örökre kőbe vésem

a pillanatot.

 

 

ÜRÖM

 

Sajtóhibákkal

jelent meg első versem.

Örömbe üröm.

 

 

VÉRES ESŐ

 

Véres esővel

szántotta föl lelkünket

a vörös iszap.

 

 

VÍZESÉS

 

Csermely csobbanás:

sziklákon feljajduló,

lecsurgó remény.

 

 

TAVASZ

 

Ujjong a madár

míg énekel: nyitnikék!

sír, gyászol a tél.

 

Ül a lékhorgász,

s alatta bánatában

megreped a jég.

 

 

KIKELET

 

Táncol a levél

a várandós virággal,

hajladoz a rét.

 

Pattan a bimbó,

fészkeket ringat az ág.

Hangtalan csodák.

 

 

ZENE

 

Szemedbe vesztem.

Egy futam a zongorán

karodban talál…

 

 

ZÁRÓRA

 

Szerelmi remény

testtel enyészve lankad,

ha vénül az arc.

 

 

IRIGY

 

Őszapó mordul:

mért nem lehettem én is

rőt rozsdafarkú?

 

 

KÉSŐ

 

Száraz ág fölött
virágszirom hull, köröz.
Jaj! – reccsen a gally.

 

FÜZIKE

 

Szomorú fűzfán

sisegő zöld füzike

csendben ellibben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vers

Nyári haikuk

Elolvasta:
71

Erdei tó

 

Napnak tükröt tart,

s felszíne borzong, ha

szél simogatja.

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

 

Nézelődés

 

Szellő kél, nap süt,

ág rezdül, hangya fut el.

Én csak szemlélem.

 

Szellő

 

Víz tükre fodroz.

Hajad szemedbe lebben.

Moccan a lomb is.

 

Ködköpeny

 

A köd varázsol,

suttog a fényben. Ős-öreg

regéket mesél.

 

Augusztus

 

Csillagot hullat

bűvös éj. Tücsökhang a

ritmusa. Majd, csend.

 

Borúra derű

 

Felhő alól nap

fénye árad melegen.

Isten mosolyog.

 

 

Jön a vihar

 

Levél libben, gally

rezdül, ág hajlik, lomb sír,

zúg, zokog az erdő.

 

 

Szendergés

 

Éj-anyám csillag

mintás bársony leple rám

borul. Álomszép!

 

 

Hőség

 

Perzselt fű zizeg.

Reszket remeg a lég is,

mert tombol a nap.

 

 

Zápor

 

Perzselő hőség.

Mint a feltörő sóhaj

ered a zápor.

 

 

Június

 

Estike illat

lebben a szélben. Jöjj hát!

Csókom idéz meg !

 

 

Szellőrózsa

 

Szellőrózsa leng,

szirma kereng a szélben.

Alá hóként hull.

 

 

Nyáréj

 

Csak csillag ragyog.

Csalogány dala hív a

hűs szabadba.

 

 

Derengés

 

Pirkad a távol,

majd hűvöset lebben a

szellő. Napfényt vár.

 

 

Pirkad

 

Fényt idézőn éj

múlik.  Ragyogást ígér

a pirók hangja.

 

 

Reggel van!

 

Felkel a nap, már

aranyujját nyújtja és

sugárral érint.

 

 

Hangulat

 

Madár dalol és

lomb susog, mégis a csend

az úr az erdőn!

 

 

Avarszag

 

Kesernyés avar

illata száll most az erdőre,

zivatar végén.

 

 

Széna

 

Fűillatot ont

a nyári lég. Meleg  szél

hozza szobámba.

 

 

Nő már!

 

Tölgyerdő lehel

pára vattát. Nap szívja.

Nő már a gomba!

 

 

Villámlik

 

Morran a hegy, már

készül az útja nyári

viharnak. Zuhog!

 

 

Estike

 

Cseppnyi virágom

Oldja az éji homályt:

Estike illat!

 

 

Augusztus

 

Forró a lég még,

A haldokló nyár hangja:

Tücsök pirregés.

 

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Napbíbor lángja pirkad,

Menekül az éj.

 

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

Meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

Holdfolyó

 

Holdfolyó önt fényt

a rétre. Színezüstöt

az éj kékjére.

 

 

 

 

 

 

Vers

Természet és pillanat… (haikuk)

Elolvasta:
59

Kérdés

 

Megállsz-e egy kő

előtt, hogy megsimítsd és

csodáld alakját?

 

Tavasz

 

Tavasz lábnyomán

fehér, sárga virágok

nyílnak. Csodálatos!

 

 

Tavaszvárás

 

Jöjj! Hints virágot

kint és bent a szívekbe,

örömet végre!

 

Szellőrózsa

 

Szellőrózsa leng,

szirma kereng a szélben.

Alá hóként hull.

 

 

Júniusi éjjel

 

Nyár pörzse hűl az

esti záporral. Frissít.

s a vágy lángja kél.

 

Lestem

 

Bagoly bújik a

fatörzshöz. Titokmadár.

Csendnek ad hangot.

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

Tóparton

 

Vízszagú éjen

kezed kezembe rejtem,

loccsan a homály.

 

 

Jön a vihar

 

Levél libben, gally

rezdül, ág hajlik, lomb sír,

zúg, zokog az erdő.

 

Születés

 

Hajnali párát

lehel a hegy. Majd fölé

mint felhő lebben.

 

Hőség

 

Perzselt fű zizeg.

Reszket remeg a lég is,

mert tombol a nap.

 

Érik…

 

Súlyosan hajlik

az ág. Egy hajtáson hoz

öt málnaszemet.

 

Vén fám

 

Diófa áll a

perzselő napban és ont

illatos árnyat.

 

 

Pillanat

 

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

 

Elcsendesedve

 

Hátam vén fának

vetem. Arcom nap süti.

Lelkem Istené.

 

Vén fa

 

Kéregbőrén év

évre metsz ráncot. Százéves

varázsos táltos.

 

Famatuzsálem

 

Ó, mit láthatott?

Róla szellőbárd zeng dalt,

lomblant kíséri.

 

 

Ébredés

 

Hajnal vacog a

dermedő csendben, ködöt

lehel az erdő.

 

 

Oszlik a köd

 

Nap faragja ki

a ködből a tájat. Hegy

emeli fejét.

 

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Nap bíborlángja pirkad,

menekül az éj.

 

Szürke…

 

Szürke köddel óv

a föld. Titkot rejteget:

kedvesem jön-e?

 

A pillanat

 

Párába burkolt

erdő. Fenséges szarvas

lép elő. Csodás!

 

 

Ég csapja…

 

Ég csapja csepeg,

kint megkoppan az eresz

Frissül a föld már!

 

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

 

Augusztus

 

Forró a lég még,

a haldokló nyár hangja:

tücsök pirregés.

 

 

Októberben

 

Dermed a hajnal.

dérgyöngyöket dajkál a

remegő fűszál.

 

Ősz

 

Őszi harmat hull.

Súlya alatt szakad a

gyöngyös pókháló.

 

 

Búcsúztató

 

A nyarat az ősz

száz színnel siratja. A

tél gyásza fehér.

 

 

Álmomban…

 

Álmomban őszi

tájra varrtam hópaplant.

Szunnyad már hegy, völgy.

 

 

November

 

Köddel terhes lég,

ólomszürke ég. A szél

a télről regél.

 

 

Téli hangok

 

Nyúl fut el, madár

reppen. Fákról hó potyog,

és a tél az úr.

 

 

A cser télen

 

Száraz ágon szél

zörget barna levelet.

Rideg téli hang!

 

 

Tél

 

Szélhangon jajong

az erdő. Riadtan várja

tavasz melegét.

 

 

Patak télen

 

Nem alszik a jég

alatt. Száz formát csillant s

fecsegve folyik.

 

 

 

Téli hangulat

 

Kénsárga lámpák

vetnek a hóra pásztát

fényfirka készült!

 

 

 

Múló kincs

 

Zúzmarakristály

csillog, ragyog, szikrát vet.

olvadó gyémánt.

 

 

Fagypont alatt

 

Roppan a hó és

Pattan a fákon az ág.

A fagy parancsol.

 

Panasz

 

Nincs rügy, nincs levél!

Sóhajt, nyögi az erdő.

Varjú felel: kár!

 

 

Téli kincs

 

Ablak loccsantja

aranyát a hóesés

ezüstjeire.

 

 

 

Gyász

 

Hóban gyászolt nap.

Fagymarokban az erdő.

Jeget síró fák.

 

 

 

Decemberi ékszer

 

Zúzmara csillan,
dermed a fákon. Múló
ékkő-ragyogás.

 

 

 

A tél szava

 

Hótiszta hangon

szólal a tél most. Dermedt

madarak félik.

 

 

Fagy úr

 

Ha roppan a hó,

félve riad a világ,

dermed az élet.

 

 

Alszik

 

Hóba lepett a

fagyteli éj. Csillagok

őrzik az álmát.

 

 

Havazik

 

Hó hull suhogva.

Fenyőrigók ülnek már

a dermedt fákon.

 

 

Emlék

 

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

 

 

 

Napkelte télen

 

Éj jege marta

táj színesen tündököl

újra, ha nap kél.

 

 

 

 

 

Vers

három haiku

Elolvasta:
65

 

vihar

 

villám cikázik, 

de a mennydörgés elől 

elhajlik az ág 

 

 

téli dal

 

dermed a világ 

tó tükrébe beletört 

a nap sugara 

 

 

hajnal

 

lehulló levél 

pihen deres hajamon 

elmúlt ez az éj 

Vers

Érzelmek (haikuk)

Elolvasta:
71

Egymásért

Ködömben óvlak, 
elrejtelek. Mosolyod 
napjával éltetsz.

Kezek

Ujjaink át és 
átfonják egymást. Acél
lánc nem erősebb!

Puha fény

Gyertyám világa
csorog arcodon. Látod?
A fényt könnyezed.

Távol

Messzeségből gyúrt 
tested ködbe vész. Lelked
hiánya sajog.

Szerelmem ereje

Hegyet hordok el,
hogy újra lássam szemed
egy villanását.

Szeretlek

Csoda nem történt,
csak szeretlek, ugyanúgy,
ahogyan tegnap.

Titkos vágy

Lesem: mikor jössz?
Így jogtalan szerelmem
teljesül ma is.

Csókba hullva

Már eső hullott,
hideg. Ajkad forró volt,
megszűnt a világ.

A vén varjú

Kihűlő, ódon
tollamat pihétekkel
melengetem fel.

Féltelek

Féltelek! Beteg
szívemen fájdalomként
hasít az érzés.

Mosoly-emlék

Szemed mosolyát
tekintetembe zárva
örökké őrzöm!

Lányaimnak

Tükörben látod:
mosolyom szemetekbe
loptam örökre.

Láz

Ereimben vér
süvít, láz éget. Kezed
hűsére vágyom!

Rajtakapottan

Ajkam ajkadra
hajolt s a Hold lesett
a szemérmetlen.

Titkolt vágy

Az ég széléről
huncut csillag int, kacsint,
kalandra csábít.

Kétes éjszaka

Az éj lop tervet
fejembe, szertelent, és
– lehet – kinevet.

Álarc

Vidámság, humor,
vicc fedi lelkem, ráncát.
Ne lásd, ami fáj!

Hiányzol

A vak homályba
sírom nevedet! Kelek, 
fekszem, nélküled.

Emesémnek

Tollam fekete
gyöngyöket sír a papírra.
Hiányod fáj így!

Vis vitalis

Mosolyod éltet,
erőt ad. Vajon kitart,
míg újra látlak?

Szöszmösz!

Szívem kihagyó
ritmusában írom le 
a szót: Szeretlek!

Boszorkányszemek (Boglárkámnak)

Mint két kék tóba,
hullok szemed mélyébe.
csodás szédülés!

Ajándék

Mi jót tehettem,
hogy oly szépet kaptam az
Úrtól, mint te vagy?

Szemem világa

Vakká legyek, ha
éltem úgy kívánja, de
te vezess akkor!

Jönnek!

Ajtót lelket tár
ki a szeretet, mikor
gyermeked várod.

Lepketánc

Élted csak röpke
lepke röpte! Élj hát, mert
lehull a hímpor!

Elmúlás

A kor pora a
Perc. Idő szele játszik 
Vele. Repíti!

Feltámad

Mikor szeretet
Nyílik emberi szívben
Jézus feltámad.

Vagyok

Vagyok, mint tölgy az
Erdőben – én, a magam 
Természetében.

Rab

Vadmadarat ha
Kalitkába zársz, néma
Tollcsomó csupán!

Nemzedékek

Gyermekem sorsa
homlokom ránca. Ahogy
apámé voltam én.

Élet

Kezemből hűlt toll
kerengve hull a földre.
Éltem is ennyi!

Neked

Érted lélegzem,
szívem dobbanása vagy.
Csak veled élek.

 

 

 

 

 

 

 

Vers

Két haiku

Elolvasta:
51

 

Költő mondja

 

három verssorban

starttól célig-teljesség,

gondolatfutam

 

 

Festő mondja

 

fehér vásznon a

kép festés előtti, még

színek képzete

 

Vers

Kabóca-haikuk az Adriáról

Elolvasta:
65

 

 

egy halk csobbanás

és kabócák ezrei

fecsegik a hírt

*

egy szem kabóca

még nem teremthet nyarat

kettő betölti

*

bolyongásaim

hiteles krónikása

kabócák kara

*

kabóca-zsivaj

ebben a kék idillben

alkotóelem

hullámcsobbanást

kabócák locsogása

sokszorozza meg

*

a kabócáktól

elnémulnak a halak

szájukat tátják

*

kabócák hada

kibiceli kitartón

nyaralásunkat

 

 

Vers

Jégre rajzolt haikuk

Elolvasta:
58

gyász

 

göröngyös földek

gazdátlan fecskefészek

téli temető

 

remény

 

tükröződő arc

fényes pókhálószálon

fekete a tó

 

kétség

 

jégen bolyongó

millió néma madár

megcsonkolt szárnyak

 

idő

 

múltkarcolatok

egy gyerek holdlabdával

kiszáradt a kút

Vers

VÍZTÜKÖR HAIKUK

Elolvasta:
344

 

vízbe hajítok

egy tavalyi kavicsot

keltsen hullámot

 

*

láthatod magad

tenyered víztükrében

csak rajtad múlik

*

a part a látvány

ami tükröződik: több

az maga a kép

*

kis erdei tó

víztükre falevelek

lágy szemfödele

*

szilaj hullámok

feszegetik láncukat

a víztükörben

 

épp csak egy tócsa

de tükrében megvillan

az egész világ

*

a víztükörben

kifeszített hullámok

rugója csillog

*

halászsas csap le

szilánkjaira törik

a kék víztükör

 

víztükröt nézed

fák hegyek nyúlnak feléd

nem vagy egyedül

*

haragos fűzfa

rázza fejét a szélben

eltört a tükör

*

víztükör rebben

tétován mozdul kezed

a tört kép után

*

hegyek karéja

kutatja a képmását

fagyott víztükrön

*

állok a parton

elszédít a víztükör

vonz is taszít is

*

némely víztükröt

feltekerve elvinnék

mint egy szőnyeget

*

csónakban horgász

partig simul nyugalma

a víztükrön át

*

csendes víztükröt

csobbant szét váratlanul

egy izgága hal

*

víztükör csillan

dús lombok sűrűjében

gyorsítom léptem

*

vízbehajló fák

gyengéd ölelésében

víztükör csillog

*

elég egy szellő

és a víztükör máris

cserepekre hull

*

hegy mögül a fény

tekinteted rám vetül

mint a víztükör

*

csábít elbájol

víztükörrel kápráztat

féltve enged el

*

víztükör színét

keresem palettámon

reménytelenül

*

egy csillag fénye

tapintja a víztükröt

befagyott-e már

*

fagyott víztükör

féltékenyen elrejti

az ősz színeit

*

szürke víztükör

már robbanásig feszült

még nem fúj a szél

*

kis buborékok

törnek át a víztükrön

üzen a forrás

*

lecsap a szél

hullámok viszik a hírt

a széttört képről

*

folyton változik

örvénylik majd kisimul

szemed víztükre

*

madarat csábít

felhőnek hátat mutat

csalfa víztükör

*

kutyám int: kacsák

csak hát ez a víztükör

ez mit keres itt

*

halk csobbanással

marasztal a víztükör

mikor indulnék

 

 

 

vegyes

Kabóca-haikuk az Adriáról

Elolvasta:
53

Kabóca-haikuk az Adriáról

 

egy halk csobbanás

és kabócák ezrei

fecsegik a hírt

*

egy szem kabóca

nem teremthet nyarat

kettő betölti

*

bolyongásaim

hiteles krónikása

kabócák kara

*

kabóca-zsivaj

ebben a kék idillben

alkotóelem

hullámcsobbanást

kabócák locsogása

sokszorozza meg

*

a kabócáktól

elnémulnak a halak

szájukat tátják

*

kabócák hada

kibiceli kitartón

nyaralásunkat

 

———————-

Kedves Karcsi, a másodiknál csak hat szótag a középső sor, visszaküldöm javításra. Üdv: NHI

Tanulmány

Archaikum

Elolvasta:
51
egy vers születése kapcsán…

            Mikor hajdan eljuthattam a Távol-Keletre, még nem gondoltam, hogy egyszer közöm lesz a japán költészethez. Igaz, csak Kínában járhattam, s az akkori nagykövet egy kaligrafikus ˝rögtönzés˝  után fel is ajánlotta: tanuljam meg az írást és a nyelvet. Persze ennek súlyát akkori bölcsességem mai tudatában fel sem fogtam. Csak rajzoltam, egyszerűen szerettem a betűket.           

           Pár esztendő elteltével aztán a Sors úgy hozta, előbb színpadi szereplő, majd alkotó társként közelebbi ismeretségbe kerültünk. Így ismerkedtem meg először a haiku formával. Rendkívüli módon összesűrített egyetemes gondolati tartalmakat láttam és fogtam fel, mikor antikvár kötetként meglephettem magam az 1980-ban napvilágot látott ˝Japán haiku versnaptár˝-ral.            

          Harmadik lökést egy művészeti portálon olvasott haiku-füzér jelentette. Nagyon tetszett, de valami mégis hiányzott belőle. Nem állt össze. Aztán egy hónap múltán Czeglédi Zoltán Kaptár Galériabeli kiállításának megnyitója utáni napokban az ˝A fények útján˝ című tolllrajza és Réti Kamilla bevezetője — ami e rajz születését volt hivatott mesébe szőni — oly hatással ért, és oly hirtelen villant át rajtam a formai megoldás, hogy magam is meglepődtem. Felvázoltam gyorsan a ritmust, aztán egy-két nekifutás után rögzítettem a rímképletet is.            

          Így született meg egy új versforma, melynek az archaikum nevet adtam — talán az Advent is segített…

          Egy 5-7-5 szótagos egység — immáron versszak — ezennel a következ? képlet szerint sorjázik:

 tá- ti- ti / tá- tá  tá- ti- ti / tá- ti- ti- tá

 tá- ti- ti / tá- tá

           Az írás során figyeltem fel arra is, hogy a sorvégi összecsengések mennyire fontosak a szakaszok összef?zésében… Csakúgy, mint a szonett forma esetén. Az első sor végi belső rímet a túlzott szabdaltság elkerülése miatt elvetettem.Így alakult ki az:

x – a – b , x – a – b / x – c – d , x – c – d / x – e – f , x – e – f    rímképlet.           

          Természetesen, ha valaki formakedvelő poétaként más ritmust, vagy ritmika nélkül szeretne ebben az alakzatban írni, ám legyen. De szerintem így kerek az egész. A szonett 14 sorával szemben itt most még megengedhető lenne a 12-es és a 18-as variáció. Aztán az Idő majd megoldja többit. Verses mondandót inkább a hosszabb változat igényel, míg a rövidülés tömörítéshez vezethet…            

          Végül álljon itt — ismereteim szerinti első példaként A fények útját megidéző mű.

 

 

 A fények útján

 

Ősz haja tincsben

árvul a homlok előtt.

Egy szava sincs már.

 

Múltba ha révül,

szállnak a hajdan` idők.

Csillog a szempár.

 

Hajnali fűzfa

álma fölé lebegőn

lelke kiröppen.

 

Napra kibomló

szárnyaival a mezőn

repdes a csöndben.

 

Gyöngyszem a léte,

foszlik a fátyol, a köd.

Oszlik a felleg.

 

Látni a Sorsot,

s tudni — az Élt ide köt.

Áldja, ki gyermek.

 

2012. december 11.

 

 

Vers

Érzés-Haikuk

Elolvasta:
59

Vágy

 

Sejtek közt lévő

féktelen amfetamin,

átfolyt testeden.

*

 

Szomorúság

 

Szemed sarkából

ki-kibuggyanó könnycsepp,

a bánat szava.

*

 

Öregség

 

Barázdát hasít

a múlt-idő arcodon,

…várnak odaát.

*

 

Közöny

 

Ha minden mindegy…

győz az érdektelenség,

meghal a lélek.

*

 

Szerelem

 

Őrült pillangók

gyomrodban táncra kelnek,

…rózsaszín világ.

*

 

Hit

 

Magasztos erő

mindenségünk alapja,

belőlünk ered.

Vers

Kór (hét haiku)

Elolvasta:
67

Kór

Kórban a bánat
arctalan fényképkeret.
Most élek igazán.

* * *

látszom

kitakarsz rendesen
látszik mindenem belül
-nem védem magam-

* * *

Remény

Aki látott már
felszálló ködtakarót
nem fél remélni.

* * *

Múló

Csendben eltelnek
aztán földbe temetnek
a múló évek.

* * *

Kislány

Libben? szoknya,
ártatlan rózsa bája.
Kék szemek fátyla.

* * *

?sz

Levelek hullnak,
ágakra harmat tapad.
?szi szél ölel.

* * *

Baki

Tévútra léptem.
Kisimított életem:
brutális baki.

* * *

Vers

Haikuk

Elolvasta:
55
A kedvenc műfajom…

 

Őserő

 

Halak úsznak el

Tegnap tetőzött a víz

Holt-verseny folyik

 

 

*

 

 

Tabu

 

Tilalomfákon

némán csüngő tekintet

Elherdált élet

 

 

 

*

 

 

Előjáték

 

Pajkos ujjakkal

kacérkodó ökörnyál

Mandulavirág

 

 

*

 

 

Rettenthetetlen

 

Gyermekkacagás

Kardom harcedzett élét

Kicsorbította

 

 

 

*

 

Kontinuitás

 

Érkező fecske

 Hullott párja otthonát

Újjáépíti

 

 

*

 

 

Alpinista

 

Hegygerinc jegén

Megfáradt tekintete

A csúcsra fagyott

Vers

A NAPÚT kavics-pályázata haiku/haibun

Elolvasta:
58

haikuk kavicsokra

 

homok homok k?

k? kavics kavics szikla

szikla hegy hegy volt

 

aki sírt az volt

nem tudja hol a könnye

száraz a kavics

 

kérdezel? hajítsz

micsoda röppályákon

és mennyi kavics

 

érdes volt régen

már kezem lett reszel?s

sima kavicsom

 

nappal egy k?ben

éjjel millió kavics

szív csodálkozik

 

hullás az anyja

megtartás apja nézi

cserélnek olykor

 

amikor már nem

k? mert hol is a szemed

ott van sírodon

 

madár begyében

ha nem lenne élet sem

ameddig zúz csak

 

sorrendek végén

honnét hová kovak?

meggyúl az egész

 

démoszthenésznek

szóról k?sivatagnak

csendr?l k? mit tud

 

csúzlizás üveg

kavics öröm találat

megtörés szilánk

 

belekarcoltam

százezer éve soha

nem volt rajt ilyen

 

zsebembe tettem

hegyek folyók szelíden

megformált fiát

 

folyamágyból kelt

tudni szeretné sorsát

mire használják

 

testvérem voltál

szépnek er?snek látlak

majd porrá zúznak

 

kisgyerek csattog

két kezében kavicsok

felsír az ujja

 

van temet? hol

holtak fölött száraz k?

virág nincs szál sem

 

célba dobálunk

el sose téveszthetjük

mert nincs is célunk

 

a titkos kavics

rejti legf?bb titkomat

hol van az a k?

 

 

 

 

Duna-szél (haibun)

Asszonyom képtelen a kenyeret megemészteni, más után kell nézzünk, talán a rízsliszt meg a kukorica kisegít; a fránya gluténnal végzünk, nevezzék bár életnek, amit másutt úgy akarnak. Én meg a borral vagyok hasonképp, gyenge magyar, mert ha vallani kell – bizony inkább kikerülöm, s jobban mint Pet?fi, annak a kurtakocsmásnak a fia, aki magas kedvében sírva fakadt.

Vizespalackkal, kenyérrel, megyünk a Dunához; nem érdem, nincs olyan messze, télvége van, megszomjúhoztunk látására.

Drótszamarunkat letámasztjuk, néhány sanda varjú reánk bámul, mit keres itt az asztaluknál kétlábú, kett?, akit nem szárny, és nem is emel, csak kíváncsiság.

Hány rétegben szól a part az égig, fut a víz bordákban a lábig, férgek közt kotorász bakancsom, nekik a morzsákat, kacsáknak messzebbre kenyeret vízbe hajítok: egyétek és vigyétek, ezzel már nem élünk; bár illata, s a sercli gyermekségünk kikezdte – rég volt, mára emészthetetlen, de ti közelebb vagytok a gyermekhez, éhesek.

Enni nem ettünk, szomjas sem vagyunk, fogom a palackot, s vizet a vízbe, magasról csorgatok; mennyivel könnyebb lesz majd a zsákom, ha visszamegyek, majdnem oda, ahonnét jöttem, még emlékezem; és követ keresünk, ha már a nagy víznél, gyermeki csupasz és sima követ; meggörnyedünk és lessük a vizet, akárha végét céloznánk meg – s kacsáztatunk. Némelyik kavics jobban tudja, kitér, hittük, eldobni ez is többet ér – de nincsen rekord, végülis egyre megy: el?bb süllyed, vagy cifrázza – hajító öröme – aztán akárha húznák: lefele, lefele, lefele.

a víznél hajíts

kacsáztass legmesszebbre

úgyis elsüllyed

 

 

kristálynehezék–

nyakamban pihen a k?

el ne röpüljek

 

apró kavicsok

lépéseim végs?-nagy

alig-hegyéhez

 

kavicsot mondtál?

nincsen éle az égnek

de alja nehéz

 

ugyanaz a k?,

az egykori kavics az,

mit most sem bírok

 

becsomagoltam:

fejemet törte-kavics –

bár nem akarta

 

kavics: gyerekkincs –

fiúkéz alig vet el,

s gazdája föln?tt

 

áthajlok hozzád 
fehér kavics s mint ostyát 
nyelvemre veszlek

Vers

Két sci-fi haiku

Elolvasta:
57
Kép a netről

 

XXVI.

 

Balga kívánság

Földfelkeltét lesni meg

Hold túloldalán

 

 

 

 *

 

XXVIII.

 

Vitorlám dagad

a tomboló napszélben

rám tör a magány

 

Vers

Haikuk a mindennapokból

Elolvasta:
50

Gyufaszál

 

ha nem vigyázol
kihúzhatod zsebemb?l:
ég? helyzet lesz.

 

***

 

Tolvaj

 

barna b?r alatt
ereiben szarkavér,
táska-lesen jár.

 

***

 

Megszokott szerelem

 

az égt?l kérem
mikor magamban vagyok.
Benne élni fáj.

 

***

 

Zord

 

meredt faujjon
csillogó k?folyadék:
tél-fenyegetés.

 

***

 

Cica

 

selymes sz?r alatt
hogy mekkora akarat –
ölbe bújt megint.

 

***

 

Lakodalom

 

némelyek álma
aznap valóra válik.
– Kés?bb sorscsapás.

 

***

 

Vakság

 

Nap-csipkedést?l
r?t angyalok pattognak
pillanatcsendbe.

 

***

 

Retúr

 

jegyed megváltod
s kapod visszaútra is.
Vonat zakatol.

 

***

 

Fölény

bizony lenéz?
mikor magas társadra
fentr?l tekintesz.

 

***

 

Párhuzamok

 

ezek biztosan
egymás mellett húzódnak
mindig csak külön
(nincs érintkezés).

 

***

 

Igazolás

 

lehet szavaddal,
lehet sz?zfehér lapon
magad mentened.

 

***

 

Nokedli

vízben sorakoznak,
katonás rendben f?nek.
Percnyi sorscsapás.

 

***

 

Mirtusz

vágyott virágú
szenvedélyes szerelem
lézetel ma még?

 

***

 

Szivárvány

színharmónia
égre feszül? hajlat
es?s napokon.

 

***

 

Gyémánt

sarkos születés:
majd csiszolnak meglátod,
kapva koptatnak.

 

Vers

Haiku…

Elolvasta:
55

 

ha beszél a kép

természet suhogással

ablakban vagyok

 

irányom körbe

remekmű cérnaszálon

nyál szelídülne

 

ha a pók öreg

legyek kivirágzanak

hálója rét lesz

Vers

Néhány haiku

Elolvasta:
55
Énekel a szél

 

 

 

Jött az este

 

sötét lett az ég

alkonyból n? ki a hold

csillag mendegél

 

 

 

Mélység

 

lázító szemek

álmodó ölelések

befonó kezek

 

 

 

Elmúlás

 

lelkem átadom

halál jön lovagolva

lopakodó vég

 

 

 

Hangtalan

 

énekel a szél

fontos lényeget mesél

de nem halljuk meg

 

 

 

 

Vers

Álomhozó Haiku

Elolvasta:
47

tépel?d? ág

üveg-karja átnyúlik

ablak-homlokon

___________________________________________________

Kedves Anna!

Basó szerint attól egy 5 7 5 attól haiku, hogy visszhangot kelt az olvasóban: továbbrezeg benne, amikor “kicsomagolja” a pillanatba s?rített látványt. A legjobb haikuk átlépik az id?t, és akár többszáz év és több földrésznyi távolság ellenére is beszédesek:

Fenséges a csend!
Sziklákat átitató
tücsökcirpelés.

 

(Macuo Basó)

 

Ez az 5 7 5 – öd  sajnos nem keltett f?oldalas visszhangot bennünk.

Vers

Nyáreleji haiku

Elolvasta:
58

 

 

 

I.

Hamvas búzában

Elcsukló nyári szell?

R?t lepkét kerget.

 

II.

Piros ribizli

Zöld bogyója átragyog.

Nagyra n? a nyár.

 

III.

Vágott f?-halom,

arcon verejték csordul.

Erdei pinty szól.

 

Nincs kép
Vers

t haiku

Elolvasta:
53
Most próbálkozom el?ször ilyesmivel, nézzétek el nekem.

 

Ragyog a nap, Te

mosolyogsz, bánatod már elmúlt, – itt a bánatodnál van a sor vége, odáig hét szótagos a sor, lentebb viszont csak három szótag van öt helyett. Gondolom, csak rossz helyen törted a sort

szép vagy most.

 

 

 

Csendes az este:

fényes csillag felettünk,

mi is hallgatunk.

 

 

 

Nehéz évek közt

békés napok, kezed fogva,- itt ez nyolc szótag, eggyel több, mint kéne.

boldog vagyok.- ez pedig csak négy az öt helyett.

 

 

 

Kihalt falu poros– ez itt hat szótag az öt helyett.

utcáján, templomba– ez hat a hét helyett.

 siet? népek. – ez négy az öt helyett.

 

 

 

Lélekharang– ez négy szótag az öt helyett.

kondul, emlékeztet:- ez hat a hét helyett.

valaki elköltözött.- ez hét az öt helyett.

 

 

 

Testünkre tapadt

ruhánk, szivárvány – ez öt szótag a hét helyett.

felettünk, es?s a nyár.- ez hét az öt helyett.

 

——————————————————————–

A haiku formája kötelez?en 5-7-5, s ha ez már megy, az még mindig kevés, hogy haiku legyen. A haikuban nincs soráthajlás, van viszont valami továbbgondolkodtató, hiszen a valódi haiku nem énközpontú, semmiben nem ad támaszt arra vonatkozóan, hogy a szerz? miként érez az ábrázolttal, a leírttal kapcsolatban.

Az írásod több szép képet, gondolatot is tartalmaz valamint bels? rímet, s a rímel? sornál jó ritmust. Ne er?ltesd a haikuzást, írd le, amit gondolsz, érzel, hadd lássuk az én-t, s aztán meglátjuk, hogy kerekszik majd verssé. Mert ebb?l igazából vers akart lenni, csak meger?szakoltad. Ejnye.

Vers

Haikuk

Elolvasta:
52

 

 

Nézz a szemembe!

Visszhangozzák: ahány hang,

annyi csönd bennem.

 

Tagadom a tényt:

vagyok, aki árnyékhoz

segíti a fényt.

 

Szegény a világ.

Tárt karral, kifordított

zsebbel a népek.

 

Verstörténelem:

ritmusok, rímek törték,

dúlták e tájat.

Egyéb

három haiku

Elolvasta:
65
5-7-5

 

 

kaméleon

örök változás

a hold s ezzel mutatja

állandóságát

 

széllelbélelt

elül most a szél

csendjében kél a remény

majd elfújja  mind

 

reggeli kérdés

éles pengével

makacs borostám ölöm

újra nő tudom

Vers

Haikuk

Elolvasta:
50

 

 

Elhúzott a busz.

Én maradtam. De hogy hogy

ti benne láttok?

 

Temetünk. A holt

nem tudja. Nekünk így is

nehezebb élni.

 

A hajnal fénye

szíven szúrt, de velem hal

az éjszaka is!

 

Drága szüleim,

tihozzátok igyekszem,

át az életen.

 

Folyón vadkacsák.

Rohan el?ttem a víz,

felém a halál.

Vers

Réka lányom állatai (haikuk)

Elolvasta:
50

 

Szeme szomorú,

bánat ül az arcán is –

érzi itt hagyod

 

 

Csalódott macskák

nem nyíló ajtód el?tt –

reggeli elmúlt

 

 

Szánkázó papír

röpül a padlónkon át:

macskával élünk

 

 

Három macskafej

húsos tál felett feszül:

szkanderezés lesz

 

Vers

Halk haikuk

Elolvasta:
65
*

ŐSZI VARÁZS

Pörögve forgó

sárguló levelek közt

szellőlány táncol.

 

FÉLELEM

Kövek közt ringó

jégfehér kagyló mélyén

reszketek némán.

 

KÉRDÉS

Azt hiszed könnyű

a legkisebb törpének

törpék közt élni?

 

KÖD

Reszkető fátylam

éjjel a fákra simul

didereg a Hold.

 

ÁLOM

Hajamban apró

bíborszínű virágok

lobbannak lángra.

 

 

Vers

Nyugtalan a befejezetlen ég (sima és haiku változatban)

Elolvasta:
62
Sima változat

 

Megfagyott parton, csodálva a napot,
reped hangtalan a táj.
Az ég tengerébe szemtelen felúszik
egy szépre behangolt árny.
Változó el?remutatást érint a csend,
az id? sem megy tovább.
Színtelen festék díszíti könyörg? szemeid,
s vonalaik ágyasát.

Haiku változat

Megfagyott parton,
reped hangtalan a táj,
csodálója: Nap.

Ég tengerébe
felkúszik szemtelen egy
szépre hangolt árny.

Változást érint
a csend, az id? marad,
hova megy tovább?

Színtelen festék
díszíti ázott pillád,
bújik ágyasa.

 

 

Vers

HÓ-HAIKUK

Elolvasta:
58

 

 

 

száncsengős emlék

a kontúrok fakulnak

de a hang tisztul

 

mennyi hópehely

egy meggyúrt hógolyóban

átlényegültek

 

kutya és gazda

lábnyomai a hóban

ritmus, párhuzam

 

megfagyott madár

feketéll, lágyan rázza

a hitetlen szél

 

 

Vers

Haiku csokor

Elolvasta:
68

 

Zöld ujjak hegyén
magasba tör? gyertyák –
gesztenyevirág

 

Orgonavirág:

felf?zött lila kelyhek –

mála gyöngysora

 

Barackfa álmát

tavasznak pitvarában

új Hold vigyázza

 

Fák sikítanak,

karjaik kapaszkodnak

színtelenségbe

 

Kertem csendjében
némaságra ítélt k?
utcazajt hallgat

 

Dolgok lényege,
fontossága csak t?n?
id? függvénye

 

Csilingelve fut
az élet, a vége mégis
csak harangkongás

Halál párunkkal.
az els? lélegzettel
már jegyben járunk

Élni és halni
nyíló, hulló virágként –
nem kell ennél szebb!

 

Kínok gyötörte
testem meglovagolja
hangulatomat

 

Lelkemnek konca

felett kesely?k hada –

keringve lecsap.

 

Magunk épített

gát nehezen szakad át.

De aztán szaladj!

 

Hátadon hordott

gondolatod leteper.

Élni állva kell!

 

Fenét keverek,

mit tökölök, nyekergek.

Vízre! – Hagy vigyen!

 

Utam csak egy van;

szívvel kell azt megélnem.

Lehet, vére hull. 

 

Kettétört világ

egésszé gömbölyödött.

Nézd – kaleidoszkóp!

 

Játszott az ég, de

köddé vált észrevétlen

– majdnem elértem!

 

Virágszirom hullt

tóra, fodra ringatja –

édes teherként.

 

T?z- Hold virága

nyílt fekete horizonton –

és átjárt a fény.

 

 

 

Vers

Rosszkedv? haikuk

Elolvasta:
52

 

 

 

Pompás virágok,
vérvörös szirmú rózsák,
tövist markolok

Fehér liliom
édes álmokkal ölel,
örökre altat

Quasimodó szép,
toronyban lóg kötélen,
harangszón hintáz

Vers

Párnakönyv haikuk

Elolvasta:
58
átírtam

 

 

 

 

Vörös alkony már

az égbolt keskeny szája.

Utcánk vérszegény.

*

Két kézben a kéz,

lélekmélyről néz a szem,

hol bomol az ész?

*

Benned rezzenek,

és te is bennem rezzensz.

Egymásé vagyunk.

*

Sírásod apró

katibogara szívem

felé indult el.

*

Tenyeremből kérsz

harmatot. A kis hídon

átkelsz szívemhez.

*

Elmentél kedves,

talpadon rózsaszirmok,

kebleden remény

 

volt és hódolat.

Kezeidben a lekvár

színarannyá vált.

 

Vers

A pillanat felsejlik /haiku/

Elolvasta:
51
*

 

 

 

 

hangod még itt zsong,

érintés a lelkemben,

emlékeimben

 

bennünk él vágyunk,

a pillanat felsejlik,

még félve várunk

 

áll a mozdulat,

az út régen elfogyott,

isten elhagyott

 

szemedben tűz ég

szavadban a hang dalol

velem létezel

 

isten törvényét

ma emberként megszegjük

értem vétkezel

 

tegnap még nem volt

holnapunk már nem lehet

Te temetsz majd el

Vers

Éjszaka lánya /haiku/

Elolvasta:
56
*

lépted csillagfény,

az álmok szép világa,

éledő remény

 

mosolyod fénylik

az ezüst sarló ölén,

a vágy felizzik

 

hangod bársonya

a végtelen dallama,

szerelem szava

 

öled tüze ég

a fénylő nyári éjben,

álom testetlen

 

virradat fénye

űz vissza a tegnapba

éjszaka lánya

Vers

͍gy akartátok? /szomorú haiku ritmusban/

Elolvasta:
61
*

 

 

 

bezárt ajtókon

kopogtató emberek,

kívül rekedtek

 

szólni nem merők,

az előre köszönők,

létet temetők

 

éjszakát várók

bár soha nem álmodók,

ájultan alvók

 

 télben reszketők,

holnaptól megijedők,

… már nem kérdezők

 

szabadon szólók,

ezért éhen pusztulók,

TI akartátok

 

fillért számolók

és soha nem jóllakók,

ezt akartátok?

 

Így akartátok?

Vers

haiku

Elolvasta:
57

Szürke szutyok lett

az útra hullott hóból.

Kisütött a Nap.

 

 

Nem számoltam, de biztosan rendben van szótagszámilag a vers,

de túl kevés ez most, az nem lenne baj, hogy egyszer?, csak süssön.

Ez nem sült el most, Oriza 🙁

vegyes

Tavaszváró haikuk

Elolvasta:
50

Táncol a könny?

hópehely, tavasz csókján

míg cseppé válik.

 

§

 

Reccsen a fagyos

nyárfaág, zöld álmában

friss rügye bomlik.

 

§

 

Föld alatt élet

magja mozdul, ébredez

kikelet, remény.

 

§

 

Táncol a könny?

hópehely, öreg télnek

kései gyermeke.

 

 

Szentes Teréz

 

 

Vers

TAVASZI HAIKUK

Elolvasta:
54
Egyszerűen betűszerelmembe öltöztetem…

ZOKSZÓ

 

Kócosra borzol

színes árnyakat kerget

kitárt életed.

 

ÉGI SÓHAJ

 

Arcod csillaga

szemtükröd titkos álma

szitál szívemben.

 

ZÚZMARA

 

Lehervadt mosoly

a fontolgatás árka

elmúlás fátyla.

 

BÖJTI SZÉL

 

Keringő lélek

forgó körmenetbe lép

megtisztít téged.

 

Egyéb

Haiku-lerakat

Elolvasta:
52

Alkonyat
 
Bíborpalástját
álmosan teríti ránk
a messzi égbolt
 
Telihold
 
Udvarát a fény
homálya vonja körbe,
majd apadni kezd
 
Tavasz
 
Olvad már a tél –
cseppjeit felissza majd
a hó virága
 
Özönvíz
 
Lehull a sipka –
Óceán sodorja el,
s tar jöv?nk kimúl
 
Es? után
 
Pipál az erd?
Tócsák kéretik maguk’ –
Szippant hát a Nap
 
Magány
 
Csillagos Égbolt
Selymes f?ben a magány
búsan álmodik
 

 

Vers

Három tavaszi haiku

Elolvasta:
52

 

víz fodrozódik

 selyemágyról kel a szél

 hegytetőn kürt szól

 

 

hantok közt hólé

 tavasz-hír gyökereknek

 csapon a jégcsap

 

 

felhők szétnyílnak

 nap pallosa megvillan

 fejet hajt a fagy

 

 

Vers

haikuk

Elolvasta:
51

Keleti szél

 

Jégvirág fakad

tél koccant az ablakon

Nemere süvít.

 

 

Megálmodtalak

 

Megálmodtalak

álmom nem vált valóra

múlttá váltalak.

 

 

Székelyek

 

Csillagösvényen

vezetett nép, megtörve

nem, de elhagyva.

 

Vers

HÓ-HAIKUK II.

Elolvasta:
53

 

hóban madárnyom

 vagy csillag lenyomata

 repít mindkettő

 

 

 hóra havazik

 rétegek fagynak össze

 akár éveim

 

 

hóolvadáskor

 hóember tart legtovább

 dacol amíg bír

Vers

Hiányhaikuk

Elolvasta:
60
Próbálkozom…*

Álmaim őre 

ma sem gyújtott fényt apró 

csillag világlik.

 

Megfestettem az 

emlékedet összegyűrt 

pacás papírból.

 

Távol élsz minden 

nappal, de ha felnézünk 

közel hoz az Ég.

 

Mocsár Gáborné  Fehérvári Judit

Vers

Hegyen-völgyön Haikuk

Elolvasta:
51

 

 

Festmény

 

dimbes-dombos táj

rezgő szálkás vonalkák

festő ecsetje

Síparadicsom

 

szikrázó fennsík

hó az éggel összeér

lavinaveszély

Országjárás

hős-magyar végvár

göröngyös ösvényeken

felértük múltunk

Erdélyi emlék

fenyőkaréjban

meredélybe hasadt Föld

medvelábnyomok

 

Egyéb

A HAIKURÓL

Elolvasta:
66

 

tizenhét szótag
leheletnyi szösszenet
mi szívünkig ér

*
tudom sokan nem
kedvelik oka is van…
de gondold meg jól

*
hol elég lenne
egy ujjhegynyi érintés
rátenyereltek

*

ha nem értenéd
mit ezzel mondok kérdezz
egy nőt mit érez

*
mit érez akkor
ha érintésre vágyik
s rátenyerelnek

Vers

Hét haiku

Elolvasta:
65

 

Napkelet fel?l

égi reményt hoz a szél.

Egy angyal táncol.

 

*

 

A csönd peremén

hamuvá ég? percben

bíbor pernye száll.

 

*

 

Jéges? koppan,

s az évek ablakára

ezüst köd szitál.

 

*

 

Rügyekb?l fakad

a hiány vadvirága:

könnyes hervadás.

 

*

 

Orgonabokron

anyák karjába omló

?si szeretet.

 

*

 

Csokorba nyíló

sárga nárciszok szirma

tavaszt csalogat.

 

*

 

Rigó füttye szól.

Bontsd ki szép virágaid,

zeng? április!

Vers

Lázas Haikuk

Elolvasta:
65

 

 

 

Ha haiku szól,

szétfoszlott lélek csöndje

lám érz?n rebeg…

 

Arctalan cigány

az éj, dús hajnalt lopó:

légyként szemtelen…

 

 

 

Alattam csönd van,

felettem tengernyi éj:

aludnom kéne…

 

Tétova villám

ezerfelé szertefut:

arcomon könnyek…

 

 

 

 

 

Ajkadon lekvár

a szó, pont így szeretem,

s lágyan ízlelem…

 

Elgurult orsó

az értékes tartás-múlt:

népünk gyöngyei…

 

Hiszem az Istent,

hogy ? hisz-e bennem, csak

kis remény nekem…

 

Ajtóstul ront ránk

az eszel?s, morc vihar:

beljebb költözünk…

 

Halott fogamat

épp ma húzták, temették:

gyásztalan ment el…

 

Vérzik az ablak,

mint egy gonosz, torz álom:

sebem még sajog…

 

Kint por a bánat,

mit felver sok víg gyerek:

csak szívemre hull…?!

 

Újabb gond rajtam:

elemezni kell, s közben

sajgó láz gyötör…

 

Hamuhodni hát –

por lehetnék, elhullva:

de hív az élet…

 

Vidám ajkamon

mosoly csendül, gyermeki:

szeretek élni…

 

 

 

Egyéb

Madaras (két haiku)

Elolvasta:
60
régen írt sorok leporolása… (2002)

 

Madár

 

szárnyát kibontja
fénytelen égen villám
továbbcsapódik.

 

 

***

 

 

Madárként

vívódó szárnyam
holnapba fordulással
tavaszhoz érne.

 

 

Vers

Hat halk haiku; 102 szó

Elolvasta:
50

 

Halk illat, búvó,

akár a te szépséged:

éltemet óvó.

 

 

Gyermek születik.
Harangvirág hangocskák
csak ?t illetik.

 

 

Csillog a rét. Nézd,
hajnali harmatot sír

és hullat az ég.

 

 

Félig telihold:
szép arcodra hogy került
ennyi ragyafolt?

 

Pille-pilleszárny.

Mint egy múló pillanat,

jött és tovaszállt.

 

 

Habfehér felh?k.
Mélykék égen lebegve
útrakelnek ?k.

 

Egyéb

sszekötözött haikuk

Elolvasta:
60
Faházi Andrea (FA), Vágai Mária (M), Juhász M. Lajos (JML), Petz György (PGY)

 

PGY

fogadjunk, Isten,
bárhogyan igyekszel is,
higgyed el, Te nyersz

PGY

Na, már!!! Ez nem ér!
Minden lap másnak osztva,
új keverés kell.

 

FA

keverés már nem
kellene, abból épp sok
volt. Abszint zöldet!

 

PGY

érik az abszint,
hajlik az abszint, ajaj
kérek még egyet

 

FA

Hintában ülve…
fent kellene maradni
egyszer örökre.

 

PGY

nem raketta az,
föl-le és újra: hinta,
ki üli, bírja

 

JML

a hold felemás
sötét oldalán titok
megtelik elfogy

 

M

A Hold tükrében
hiányod hiánya mar
felemás érzés

 

FA

Idegen szoba,
kétismeretlenes vágy.
?rült április.

 

JML

tükör a titok
hová mint kútba hullik
az üres hiány

 

PGY

Hold szobájában
két titok összehajlik –
melyik fogy, nézik

 

JML

magunkból tépett
csöndek és a hallgatás
közös és méreg

 

FA

Színlel jó sorsot.
Tükre bosszúja: körme
alatti szilánk.

 

PGY

gyermekarc kérdez
kamasz rácsodálkozik
öreg egyet mond

 

FA

Önként, dalolva
fogad örök közönyt. Már
nem hisz senkinek.

 

PGY

Virágszínekr?l
egy méhnek mesélgetett –
nektár kell neki.

 

M

fenét kell neki
foga másra fáj de lásd
fullánktalan már

 

 

Vers

Téli haikuk

Elolvasta:
76
*

 

 

Tél

 

Szélhangon jajong

az erdő. Riadtan várja

tavasz melegét.

 

 

Búcsúztató

 

A nyarat az ősz

száz színnel siratja. A

tél gyásza fehér.

 

 

 

A cser télen

 

Száraz ágon szél

zörget barna levelet.

Rideg téli hang!

 

 

Patak télen

 

Nem alszik a jég

alatt. Száz formát csillant s

fecsegve folyik.

 

 

Téli hangulat

 

Kénsárga lámpák

vetnek a hóra pásztát

fényfirka készül!

 

 

Elmúlás

 

A kor pora a

Perc. Idő szele játszik

Vele. Repíti!

 

Vers

Téli haikuk(?) II.

Elolvasta:
14 050
*

 

 

Múló kincs

 

Zúzmarakristály

Csillog, ragyog, szikrát vet.

Olvadó gyémánt.

 

 

Fagypont alatt

 

Roppan a hó és

Pattan a fákon az ág.

A fagy parancsol.

 

 

 

Panasz

 

Nincs rügy, nincs levél!

Sóhajt, nyögi az erdő.

Varjú felel: kár!

 

 

Vers

Haiku

Elolvasta:
57
/saját fotó/

Kritika

Amit leírhatsz

nem biztos, hogy mások is

elolvashatják.

Az id?

Id?b?l fontos

amit mérsz, de fontosabb

ami id?tlen.

Tegnap szerettél

Tegnap szerettél,

kéretlen pazaroltál

rám kincseidb?l.

Kidobott pénz

Kidobott pénzzel

vásárolt tévedések

halmaza gy?lik.

Hála

Teher a hála,

hálátlanságainknál

jóval nagyobb súly…

vegyes

Még egy kis haikut?

Elolvasta:
43
*

 

 

Szellő

 

Víz tükre fodroz.

Hajad szemedbe lebben.

Moccan a lomb is.

 

Csókba hullva

 

Már eső hullott,

hideg. Ajkad forró volt,

megszűnt a világ.

 

Szeretlek

 

Csoda nem történt,

csak szeretlek, ugyanúgy,

ahogyan tegnap.

 

Nézelődés

 

Szellő kél, nap süt,

ág rezdül, hangya fut el.

Én csak szemlélem.

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.