


Pörögve, forogva, kering?be szállva, keringve, lehullva, halálba tánca: Táncolna sárga, felkéri hajolva vörösét a barna, cinóberrel ropja a vidám rozsdája. Piros csak kacagja, Pártája köd pára, fejdíszeként kapta. Napnak r?t aranya, sugárölel? karja, fénynek koszorúja, ragyogó szép álma. Szélnek [… Tovább]

Törött tükrödben int? kezek vesznek. Korholtak anyáink, szavalták nagyapáink, sugallták ?sanyáink…, mi, kimondjuk máris. Fecseg oktalanul, s tán jogtalanul hangosan a szád. Nem leszek feleslegesen bírád, ki ír rád! Más a hozott égszakajtós világ, sötét vagy világos nyomor, nevelkedett [… Tovább]

még késik ez a fránya tudomány, és nem találták fel a ââ?¬Å¾Kamasz-szobában Közleked?tââ?¬Â. Lencsevégen kép, életnek emlékei: a pillanatok Birodalma ajtaja már a bejáratnál „állj”-t kiált a „BELÉPNI TILOS” piros kitett táblájával. De ha e tiltást mégis [… Tovább]

Belém szakadt sóhaj, lábam csontig vásott. Már megdermedt kezemben a kötél. Nem jöttél. Fehér világ halott, csillag is alig. Ajkamra fagyott a Hold jeges csókja. Belém szakadt sóhaj, lábam csontig vásott. Vártalak Apa! Fákon üveggyöngyök, arcod, arcod… [… Tovább]

Színtelenségbe görcsösen sikító fák, égben pihék játszadoznak, Jeges szél ollózza a tájat, gyors lábakon rövid napok körbe-körbe járnak, az élet-szekerek imitt-amott, meg-megállnak. Árnyak és fények bújócskáznak ottan, kedved hol fel, hol le, tottyan. Színtelenségbe görcsösen sikító [… Tovább]

hervadásukban a nyár megkövesedett borostyán lehelete. Kivont szablya kaszál jajduló határon. F?söpr?m híjas foga csíp?s széllel versenyben megbarnult diófaleveleken. Száraz törékeny csontok, fáról hullott koloncok, hervadásukban a nyár megkövesedett borostyán lehelete. Szürkék, kócosak már a reggelek. [… Tovább]

Kép és haiku együtt haiga (japán versforma) Újra és újra létkerékbe kergetnek pillangóvágyak

Vágy öledbe simul, múló pillanat, markáns a ritmus, heged? sírva kacag, Búg a latin, búg és lüktet búgón szól forró zene, szikrázik, vibrál heve, … lassú-gyors – gyors-lassú üteme, míg tüzesen járod a tangót, te vagy szerelme, életed percek [… Tovább]

vonszolja sovány magát évei arcának elmosódott hadátââ?¬Â¦ Látom naponta ?t, alig pislákoló életét. Megy még! Bírja lába, akarata, az er?s élni vágyása, vonszolja sovány magát évei arcának elmosódott hadát… Kötik még az élethez szálak, ? tudja, mik azok a [… Tovább]

Tekereg, mint felleg, aztán szoknyádon ül, f?z, szeme lobbanó t?z, véd? várfal, bástya, lobogó fáklya, izzó er?, kerget?, gerjeszt?, karja óv – erny?. Tombol, rombol, épít, szépít tettén, szaván… hátán mindig a kabát. Utasít, esdekl?n kér is, tenyere simogat, [… Tovább]



