Kelebi Kiss István Szerző
Vezetéknév
Kelebi
Keresztnév
Kiss István
2 év 1 Komment

kiült a ház elé pipázott
és arról mesélt hogy a rét alatt
a vakondok meg a hangyák
gyűjtik össze az éjt
kormot fújnak bele s az attól
nagyon magasra emelkedik
és mikor kidurran sötét lesz mindenütt
majd hozzátette
a fecskeszárny szike
mellyel Isten a hajnalból
kioperálja az éjszakát
így adva esélyt nekünk is
a gyógyulásra

2 év 1 Komment

Tapsból szegecseltek koronát
és kacagásból szőttek elrejtő palástot,
valódi sorsom senkit nem érdekelt,
csak az, miként borotválom az elefántot.

Most itt ülök. Nem várok senkit. Nincs is
kit visszavárnék, hogy törődne velem.
Széttárt karomon artista biciklis, magány
gurul zászló-üléses kottafejen.

2 év 9 komment

 

 

Nem tudom honnan és miért,
naponta mégis érkezem.
Kilépek valahonnan. Indulok.
Ajtót nyitnak. Ismét létezem.

Jövök, hogy itt sem maradjak,
megyek, hogy érkezhessek újra,
e szerdává tatarozott keddbe,
a jelenné átfestett múltba.

*

Nem ekkora földrengésekre
terveztem, s most mállik és reped,
a padlás megtelt kérdőjelekkel:
elmenekültek a többi írásjelek.

Lekopott aranyfüst mögött,
csupán a sérült váz maradt.
Minden sorvég tárva-nyitva:
szóközökben süvít a huzat.

*

Jegenyékbe-fűzött országutak
merre visztek, ha nincs torony,
s miként varrom be lépteimmel így
a vándorlásra szánt időt,
ha minden megtalált küszöb fölött,
csupán a Ház emléke van.

*

Isten sötétben munkálkodik bennem.
Bolyong. Kezében gombolyag.
Születésemkor adta saját magának,
hogy a visszaúton
el ne tévedjen bűneim között.

*

Szakadt-láncú körhintaszékek,
virágok röppennek a nyárról,
s volt-dolgaimban, akár sün
emlék hempereg,
fölszúrva rajta arcok, érintések.
Béleli a téli alvóhelyet

*
A test már leülne, maradna,
begubózna egy pillanatba,
de löki a lélek mehetnéke,
s mint golyóban a gurító
lendülete, bennem is
összpontosul egy
engem-mozdító akarat.
Így nehéz eldöntenem,
én lassulok, vagy a mezsgye
fogy el napjaim alatt.

*

Már mindennek csupán okát keresve,
barbár kézzel nyúlok árnyék alá.
Nem ijeszt, halállal poroz be az este,
s fülem a tündérszót már meg sem hallaná.

A délután is kulcsra zárva, s hiába
forog benne a Nap, nem nyitja ajtaját.
Nem indul felém senki. Én sem megyek.
A szél hord szét, akár egy nádbugát.

 

 

2 év Nincs Komment

Tudod-e, hogy ugyanabban
a gyárban készül a kilátástalanság
és a remény, ám mi történik
akkor, ha fölcserélik a vonalkódot?
Az bizony balszerencse, mondod,
ha mással esik meg, sajnálkozol,
de legbelül örülsz, hiszen
nem te vagy a balszerencsés.
Ettől megkönnyebbülsz, úgy
érzed, a szerencse fia vagy
és nem veszed észre,
hogy a te szavatossági időd már lejárt…

 

2 év 6 komment

igen
itt készül valami
a horizont felől elindul a tenger
s mint egyetlen csepp víz érkezik
átgurul mindennapjaink között
és mi riadtan kapkodunk itatós után
igen
itt készül valami
írásjelekké- kódolt-Időből
a rejtőzködő tűzhányók kipillantanak
miközben a játék csörlőivel
látomásokat húzunk takarónak
didergő auránkra
immár bilincstelen kérdések keringenek
még ismeretlen válaszok fölött
de érezni a fuvallat erejét
amint a zápor falkái vadászni kezdenek
a szomjúság hálójába merevedett sziken

*

elindultak a bombavetők
hogy hajózhatóvá tegyék a mondatokat
hallod
ezek a tompa dörrenések a rímek hírnökei
erősen kapaszkodj a híd korlátjába mert
mert itt nemsokára versek zajlanak

3 év 4 komment

miért az indulás a járás kínja
ha a tájak körbenyírva
miért a szárny ha az égbolt
csupán egérfogó volt
miért az ágak bűvös V-alakja
ha ölük titkát nem fészek lakja
miért harang a csönd sisakja
honnan a rügyek szenvedélye
mikor remény csupán a nyár esélye
és miért viszek pillérként
szavakat a számban

kinek kell Híd ekkora aszályban

3 év 4 komment

kibontottuk a zsákbamacska-estet
és kihullottak belőle a mesék
a csillagpöttyös mennyezeten
ezüstpók mászott
épült a béke fészke
és tanyánk pördülni kezdett
a kacsalábon

*

apám (mintha majális volna)
az éj alól kilőtte a hurkapálcát
anyám vasalója izzott az égen
udvarunkban tyúkok tollászkodtak
és hatni kezdtek a mesék pirulái
mindig így marad gondoltam akkor
de a tó kiszárad a kócos tanyák
hiába keresik tükrüket
már nem anyám vasalója a Nap
és a hajnal sem majális-ajándék

Utóhang

csend  véste bele az árnyékokat a tájba
apa hol vannak a kutyák kérdeném
de az üres szobában csak emlék kering
vállamra száll
és látom
az udvaron teknőbe önti a holdf駭yt
és mosni kezd anyám

3 év 4 komment

a Tér gatyája kiszakad
foszlani kezd
Einstein nem szabómester
számol és hegedül
néha nyelvet ölt
mosolyog  megpaskolja
a csinos fizikusnő
fenekét nono professzor
a motelszobát maga
fizeti persze de biciklivel
megyünk naná istenem
mekkora dudái vannak
ez korántsem relatív
ettől aztán mindenfelé
ágaskodni kezd a haja

Forgatókönyv
3 év Nincs Komment

 

Forgat&

a HÁZ
3 év Nincs Komment

 

Kelebi Kiss István Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.