Vers

Fényhiány

      Esőben nem sírnak a gyertyák, láng hal láng után s az ólmos krizantémfejek szirma lepereg.   Arcok tündökölnek, majd újra ködbe vesznek, s mi könnyezünk elmúlt idők oltára felett.    

Vers

Éjkék

emlékszem szerettük  a naplementét nézni a bíbor fény ma is idézi arcod melegét mosolyod halvány átlényegült emlék utánad hiába mennék   száguldó meseautód utasa csillag-éjek vándora lennék a felhőkre tépőzárat tennék hogy meg ne szökj ha megint késnék mint azok [… Tovább]

Vers

Születésnapokra

attilai parafrázis Palavessző, agyagtábla, fűzfapoét’ gyermek-álma: a vers, ha nyers.   Törölhetné dűlt sorait, irkafirkát, bolhát ha írt elme- rengve,   S tűnődhetne új rímeken –  lábakon mily ritmus legyen – arány s talány,   Gondolatjelt sem feledve, Ígét, amit [… Tovább]

Karcolat

Lelkem szegletében

      Ott voltam. Tudom, nem beszéltük meg, mert az élet már csak ilyen. Sosem volt időnk. Legalábbis úgy hittük. Nem mentség, hogy közel éltünk egymáshoz, fel az sem oldoz, hogy én voltam a fiatalabb. Az idő síkjait felváltva [… Tovább]

Vers

Itero

      Várnak ajkak vérre, árnyak kéjre, míg hullámok zajára csillagok térnek sorban a halálba.   Szikkadó, rőt véres béke, ölni és ölelni kéne… Bőrömre alvadt angyalok csókjával visszatarthatom az időt, mi perc, és fölöttünk olvadt-lágyan andalog. Lennék bár [… Tovább]

Vers

Festetlenül

2013.04.21. Festetlenül vagy szép, lehetsz csendes, lehetsz vad, romlatlan, tiszta arcod mindent megmutat.   Rajzolhat rá az idő fáradt ráncokat, szemedben csillog a hulló hó, a nyári napsütés, az első kézfogás, összenevetés, cipőkoppanás, kiábrándulás.   Festetlenül vagy szép, s ha [… Tovább]

Levél

Latorkert

      Kedvesem, szerelmed – ez lennék én – nem maradt ébren, minden éjjel kidőlt, álmában hűségeset nyekkent, oldalára fordult volna, s akkor laptopja lehullt. Latorkertbe zártak. Onnan lestem az éji világra. Ma végre megjöttél, s ebben az álomban [… Tovább]

Vers

Vadhajtás

  Bárhol jársz, pusztulás… a földek ugaron, gyáron kivert ablakok, gépeken rozsda csorog.   Mégis:   Sárga mezőt ringat a vadrepce, egységét  töri ligetek zöldje, s ahol az út kanyarog, újra hallik a bányászok éneke.

Vers

Akkor…

  Vannak kedves napok, kimondatlan szavak, fél mosoly, gondolat.   Mikor szívhang – zenémben, mély húrral zengő dallammal, boldogságnak mondhatlak.   Akkor hallgass rám, szíveddel szívemen, csendesen suttognám:   Gyere közelebb kérlek, hisz’ múlnak az évek, az idő őszbe siet… [… Tovább]

Elbeszélés

Egy anya tragédiája 1. – rész

  Valamiért, szinte az egész osztályban általános idegesség uralkodott. Noha még csak május vége volt, mindenki izgett-mozgott a helyén. Az egészségügyi szakiskola harmadikosaira ez évben egy hónap gyakorlat is várt, amit a kijelölt kórházakban kellett teljesíteni. Akik nem voltak hajlandók [… Tovább]

Vers

Szertezúztuk a múltat?

Második szabadvers – Az első a Naplóm-ban olvasható   Életem folyamán országunknak több himnuszát túléltem már. Apró gyermekszájunkból nagy, ormótlan szavak bugyogtak elő reggelenként a makfalvi iskola falai között. Áldottuk „szép honi” földünket, melyen valakik „szertezúzták” a múltat. De a [… Tovább]

Egyéb

Latorkert

      Kedvesem, szerelmed – ez lennék én – nem maradt ébren, minden éjjel kidőlt, álmában hűségeset nyekkent, oldalára fordult volna, s akkor laptopja lehullt. Latorkerten vártalak.      

Vers

Costa

    Szeretnék az oldalbordád lenni, hogy a reggel szíved alatt érjen, úgy legyek melletted, mintha nem volnék, de hiányom törjön, jól mutassak oldaladon, mégse kiegészítőként, inkább, mint magától értetődő nyugalom, szereteted fölé hajolok, mégsem uralkodom. Szeretnék az oldalbordád lenni, [… Tovább]

Vers

Tenger Isten, égi Isten

Halld szavam, te rettentő tenger: haragod víz-hegyekkel fenyít ott, hol gyönge hajós az ember, s parázs-esőd mindent beterít.         Halld szavam, te rettentő tenger: haragod víz-hegyekkel fenyít ott, hol gyönge hajós az ember, s parázs-esőd mindent beterít. [… Tovább]

Egyéb

Hajnal öt van…

      Hajnal öt van.  Szobámban ég a lámpa.  Ne hagyj magamra, kérlek! A mész lesírta itt a falakról magát, s az ablakomon belógó lombok téged susognak.    Azt mondják, rám gondolsz, és hogy gyakran vannak helyek a közeledben, [… Tovább]

Vers

Utolsó

most még ezt az utolsó mondatot mégis bár nem kéne úgyis hiába vitázom magammal naponta csak fáj ha mégsem mert kell mert muszáj valami nem hagy nyugodni pedig semmi de semmi értelme hagynám elveszni a mának elveszett a varázsa én [… Tovább]

Vers

Újjászületés

    Magányba csomagolt az Isten. Mondta, hogy senkim sincsen. Én ültem némán, ölbe téve kezem. Igazat szólt – hisz nem voltál velem! Nem voltál velem, s nem voltál már sehol sem. Hiába vonszoltam parányi létem, belül alig parázslott némi [… Tovább]

Vers

Mesélj rólam…

Súgd oda a szélnek, mondd el neki, hogy vársz…         Mesélj rólam! Kérlek! Súgd oda a szélnek, mondd el neki, hogy vársz, hogy várod, hogy hozzád érjek.   Hogy hiányom bélyeget nyom minden pillanatra. Hogy örök emlék, [… Tovább]