Seres László : Átszűrődő fényben

2013.10.16. Seres László Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Mondd, szégyen,

vagy hiányérzet,

ahogy átjársz rajtam,

mint a röntgensugár,

míg védekezem.

Kristály-pillantásod metsz,

lehullnak titkaim testemről

tépett ruhaként,

s olyannak látsz,

amilyen vagyok.

 

Egyre mélyebb

medret vág belém

átszűrődő fényed,

hogy el ne veszítselek.

Csontboltozatom alatt hordlak,

s lelkemig begombollak,

mint rám terülő kabátot

nyárban, s télben is,

hová csak két ember fér…

te meg én.

 

Látod.

Ilyen egyszerű az élet.

Már nem is érzem többé

hiányod.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.10.16. @ 21:44 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.