Vannak kedves napok, kimondatlan szavak, fél mosoly, gondolat. Mikor szívhang – zenémben, mély húrral zengő dallammal, boldogságnak mondhatlak. Akkor hallgass rám, szíveddel szívemen, csendesen suttognám: Gyere közelebb kérlek, hisz’ múlnak az évek, az idő őszbe siet… [… Tovább]
Valamiért, szinte az egész osztályban általános idegesség uralkodott. Noha még csak május vége volt, mindenki izgett-mozgott a helyén. Az egészségügyi szakiskola harmadikosaira ez évben egy hónap gyakorlat is várt, amit a kijelölt kórházakban kellett teljesíteni. Akik nem voltak hajlandók [… Tovább]
III. rész — Szilvácska, te vagy? Jól vagy? — Szia, Zolikám. Szilvi még alszik. Hívd egy kicsit később! Sőt, ne is hívd, majd ha felébred, én szólok neki, hogy hívjon fel téged. — Köszi, Magdi néni. Szia. [… Tovább]
Második szabadvers – Az első a Naplóm-ban olvasható Életem folyamán országunknak több himnuszát túléltem már. Apró gyermekszájunkból nagy, ormótlan szavak bugyogtak elő reggelenként a makfalvi iskola falai között. Áldottuk „szép honi” földünket, melyen valakik „szertezúzták” a múltat. De a [… Tovább]
Kedvesem, szerelmed – ez lennék én – nem maradt ébren, minden éjjel kidőlt, álmában hűségeset nyekkent, oldalára fordult volna, s akkor laptopja lehullt. Latorkerten vártalak.
