Csak szeretnék írni neked, hozzád szólni, mint aki fontos. Mint akivel megosztom párnám, összekócoljuk szuszogásaink, megsimogat az egyik szép kézfej, aztán a másik. Megrázom fejemet, mint a perselyt, és aprópénzként zörögnek ezek a fent említettek, nézem ismét a [… Tovább]
Ha fényes-fehér mázt olvaszt a fákra a csikorogva fékező nyár, Istennek cakkozza dallamosra az eget, e részegült vágy… Akkor szeretve lenne jó dalt gyúrni neked, hisz a fagyosra vezekelt szív a mennybe kiált! Értheted ezt? Vagy csak játszod, [… Tovább]
fikció Városok városa „Szarul állok” — gondoltam, még egyszer hátralestem a vállam fölött, és a kanyarban némileg bedőlve, gyorsan befordultam egy még sötétebb utcába. Tágra meresztett szemmel, bizonytalanul szaporáztam a lépteimet. A fény hiánya ellenére, gyanús árnyékok cikáztak körülöttem. [… Tovább]
Sorsom viharában hajlok, mint a nád, mert hajolnom kell, hajolni muszáj… Sorsom viharában hajlok, mint a nád, mert hajolnom kell, hajolni muszáj, csapásai között törtem már elégszer, gerincemre rakódott mennyi kényszer, hiába bánt, ostoroz az élet, [… Tovább]
Éppen vásárlásból érkeztem vissza. Mikor nyitottam a kaput, a postásba ütköztem, aki gondterhelt arccal tette a postaládákba a küldeményeket. — Üdvözlöm! Van valami számomra — kérdeztem —, mert nincs nálam a kulcs, nem akarok mégegyszer lejönni. — [… Tovább]
M. Laurens DISZNÓ KOMÁK (pajzán verses pletykálkodás) Hol is történt, azt már szinte alig tudom, Túl a Tiszán innen, valamely Faludon. Vagy talán nem is ott, hanem kissé arrébb, Hol a Duna vize foly, vagy attól balrébb. [… Tovább]
