Thököly Vajk : Holdaló

*

(meghallgatom)

Együtt táncolok a fákkal,

tűzben, ím lángokban állva,

megbarnult, rongyos földköpenyt,

magamon, vállamra hányva,

és dúdolva, motyogva, felkiáltva,

odakint a szélben szállva,

a Holdat hívogatom.

 

ő jön, s tányérból, tányérba

megy, a mozdulatlansága szeretőm,

csak ezüstös csillogás marad utána,

fénycsapdák, az összefröcskölt levegőm,

aztán elsápadva, mintha félne, elhagy engem,

se tánc, se illat nem marad emlékemben,

csak a pirkadat.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru