Nap: 2010.04.09.

  Monokli-kék volt a szemed, akár a kettes metró, amikor még a hintó volt a retró, vagy pityókás, mint a Wagner bozontja – akkor se hiszem, ha maga Óz mondja, hogy létezik ilyen búzakék. A bánat brilliáns-zúzalékként ragyogott benne. Kevés [… Tovább]

  Arcomon nem ül mosoly, csak a részegek nevetnek… Megszakadok, hogy önmagamhoz mérten ember lehessek.   Rossz lányok unalma vár, olcsó parfümök nehéz szaga… Szabad vagyok, csontjaimban mégis béklyót növeszt Európa.  

tüntet a falüres a keretelveszett a Jöv? képe————–pemete-keser?————-ez itt egy képzavar….íz a számbanfáradt vagyokelfogyott a leveg? a házbanHazábantüntet a zsebem——–üres a buksza—————-túlspilázottellopták a pénzem————szakasz, kissé csontig lerágottüres a tanknem ülök kocsibavárok a buszravan még kabátomez értékjön a tavaszrövidre mérték———megint az [… Tovább]

Itt vagy velem ketten vagyunk még egymásnak te meg én   Már nem harcolunk fogságba estünk rég s ez komoly fegyvertény   Ha elhagysz is ketten maradunk örökre egymásnak én meg a remény

.. vártam a színpad ígérte csodát… tapsra emelve kezét a közönségvárja a színpad igérte csodátéteri hangon szól a bemondó:kérjük a tisztelt… s kapkod a nép függöny a múlté, látszik a színpadott ül a f?h?s, kezdene márk?darab árván lenne a díszletház [… Tovább]

Ezután már úgy aludj el, jönnek érted, vallanod kell, kevés szóval, tisztán, viszed amit hoztál, s itt hagyod minden kacatod.

saját fotó *   A bányák, a rétek, a földek, az erdők a tavak és folyók, az égen a felhők, a bokrok, az utak a kiszáradt fák… Hová tűnt hazám, Magyarország? Eladva minden, a lélek és ember, bénult kezedben sehol [… Tovább]

  Két mozdulat üzen egymásnak az utolsó pillanatig feszül a mozdulatlanság végül szembe merülő szemből kihalászódó kérdőjeled pontja érint   Ért a szív zsebében rejtőző magát már fel nem ismerő őrült bomló sorsú kegy ösztönét lerugdaló Isten   Míg csupasz [… Tovább]

Itt írni csak virágról érdemes, a virágról, a fűről, meg a fákról, úgy hajdoklunk, mint aki pénzt keres, s megszürkülünk a hosszú út porától.   Én dupla öllel adnám át, amim e tapadt földhöz kint is, bent is láncol, s [… Tovább]

        Már megpattant a rügy. Így látom, mit rejtett; rózsaszín. Hamar kinyílik majd s elhullik szélnek szárnyain. Léte lényege pusztán csak áldozat, ember szemének oltárán marad, s mint saját szavad, ha ölöd, csak, hogy jót szólj; saját [… Tovább]