Nap: 2010.04.23.

          Életszabályokba botladozó napok mossák  verítékünk.  Álhajnal lebegteti „hisző” lelkünk pihéit, s romlott fintorral les, míg neszesszerembe újabb méreg fiolát tesz.   Savó szava testetlen műsík, dölyfbe forgatott szappan, olykor én is más vagyok, de többnyire, [… Tovább]

Hallgatásom nem a csendé, hajlékot emelek a vágynak. Hitem vékonyodik rajtam, jól vagyok. Lyukasak a vásznak. Csak a forintokat számolom, éveim farzsebben számolatlan. Jó lenne beleköpni a szélbe. Már eleget hazudtam.

Ifjan érkezett hozzánk pályakezdőként… nekem Isten volt és mennyország anyámtól hallottam ahogy neki mesélték régen mások vagy talán ő maga a pap már nem is emlékszem   “Haldokló ágyához hívott az Isten ha valaki elég erős és hinni tud benne [… Tovább]

Cseppen a könnyed az éjszaka könnyed ónpoharával merít bel?le   Tompa a hangja Kong ónpoharadba———-megmaradt a dupla ónpohár az én könnyem hull   Ölellek százszor de szíved csak gyászol mese a reggel   Csókol az ajkad A párnát akartad———estlenke lett [… Tovább]

      agyam minden zegzugában ott vagy ott motoszkálsz felkavartál szemet hunytam besokalltam fellázadtam megtettem amit talán nem is akartam elégtételt vettem most boldogságot loptam magamnak és téged az emlékeimbe rejtelek…

* Égő csipkebokor füstje száll, tüzét vöröslő vízzel oltom, undor békák másznak felém, vérem fullánkok szívják, dögvész költözik belém, fekélyes bőröm jégeső marja, sötétség öli meg világom, fényre várva hal meg első újszülött álmom   Jöjj, adj jelet az ember [… Tovább]

    mint szabad féktelen szárnyaló sólyom az égnek már senki sem véd meg jelzőtüzeim égnek mutatom hol kell érettem leszállj hát ne várj már tovább!    

*   a titok akár a pofon egyszerű de nagyon a temetőből való a fája ott érik meg szilva szája az emberből a jót  kiszívva lelkét lopva kifacsarja életet erőt egészséget a holtaknak meg békességet   a második titok nyitja [… Tovább]

Kép: Papp Norbert – Őrségváltás pirkadatkor         nemmel kezdődik mint a tagadás ez az érzés, mely most indul és felétek érve érik meg talán.   mégis kell ez és mondanom milyen is az amikor egy napon egymagam [… Tovább]

  Belátom, akármit csinálok, kilóg a cipőmből az átok, és megismernek a legyek, őrzője vagyok már a bűnnek, így azt sem tudom hova tűntek a gyerekkori verebek.   Porról pörölök, nyári sárról, egy ághegyére fújt világról, és várom, hogy majd [… Tovább]

      * Virágzuhatag! Várom érkezésed, hogy meghallgassalak. *   Cseresznyevirág! Segítesz? Hogy tavaszod szívemig érjen.    

      Rabló idők feledés pongyolájába bújva kelnek át a tudat ismeretlen hasadékai felett, réseiken szippantják magukba a megtörténteket, majd idegrengések tolják össze minden nyílását az agynak; órák, napok – örökre bent maradnak. Kint kérdésekről kérdésekre sétálnak a szavak; [… Tovább]

Hiába törtem hát kívánságcsontokat, hasztalan vártam hullócsillagot, csak a sírás szépíti már az arcodat, kívül-belül csont és b?r vagyok.   Tolvajként lépek be melléd, hogy ne riasszam zavart álmodat, de nem, ez már nem figyelmesség csak lelkiismeret vagy a b?ntudat. [… Tovább]