Kőmüves Klára : Szökevények

 

 

 

Rabló idők feledés pongyolájába bújva kelnek át

a tudat ismeretlen hasadékai felett,

réseiken szippantják magukba a megtörténteket,

majd idegrengések tolják össze minden nyílását az agynak;

órák, napok – örökre bent maradnak.

Kint kérdésekről kérdésekre sétálnak a szavak;

ha szerda éj után következett a szombat,

a köztes percekért most mégis kit s miért okoljak?

                                              

(Különös anyag az az agyag,

amiből Isten formázta az agyat.)

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 621 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))