Szeitz István : Harcaink romjain

Hiába törtem hát kívánságcsontokat,

hasztalan vártam hullócsillagot,

csak a sírás szépíti már az arcodat,

kívül-belül csont és b?r vagyok.

 

Tolvajként lépek be melléd,

hogy ne riasszam zavart álmodat,

de nem, ez már nem figyelmesség

csak lelkiismeret vagy a b?ntudat.

 

Bántlak, tudom. Nincs rá mentség,

de tudd, hogy jobban fáj nekem

(bárhogy törik is a szentség),

hogy bántásod már nem élvezem.

 

Látom, egyre kisebb helyre fekszel,

hogy elkerüld kétperces vágyaim –

mégis beléd szeretek most, még egyszer,

let?nt harcaink romjain.

Legutóbb szerkesztette - Szeitz István