Nincs kép
Vers

Modern Tatjána

Iskolai feladat volt “modernítani” Puskin Anyeginjából vagy Tatjana, vagy Anyegin levelét. Ha már magukat laikusnak valló barátn?im is rímelésbe fogtak, magamtól is elvárhattam egy effélét:) Ugyan az id?mérték hibádzik (az nem ment sosem), attól eltekintve sikerültek a majdnem-Anyegin-strófáim. Legalábbis remélem. [… Tovább]

Vers

Csorba tulipán

csillagot gy?jt a remény vállán lyukas a zsákja szegények szemére hoz álmot nem jön az utcánkba éjszaka ritkán alszunk álmunk akkor sem tiszta csorba tulipán ejti így fejét a sárba vissza

Vers

Ing-sors

        Fehér, barna meg egy sárga várakoznak a mosásra. Sietve jön még egy kockás, mögötte egy apró mintás.   Utolsónak fut egy lila, meg is kezd?dik a vita. Fehér morog: t?njetek el, nem közösködöm senkivel.   Sárga, barna megszeppennek, ?k [… Tovább]

Vers

Már nem is érdekel

Ilyen szitált a fény Ótvar sárga Füstöt meg port csíkoz Végig a kertben Közötte sétál, de szép Kezeit kitárva Csapkodva birkóz’ A fizika ellen Te vagy a legszebb Élményem eddig És olyan fals ahogy Maga elé bámul Kötelet dobok rá [… Tovább]

Vers

Várok

  …ma sem változottsemmi:a hajnalarcába vágomálmaim aprókavicsaitbakancsok hangjaablakom el?tt scsendzabáló járm?vek……a lány köszönnede csak legyint-kényes helyzet-mindegy: majdholnap szeretni fogomvagy a jöv? hétenha nem változiksemmi a helyzeten-addig is felélemmaradék jókedvem-betonon lélegzemméreg az ételemvalamire várokvalamiért fázok…

Vers

Egy vagyok csak…

  Egy vagyok csak én is a sokból, mint megkergült hangya a bolyból kavargok szüntelen…   Percr?l – percre, óráról – órára teszem magam egyre próbára, tán megtalálom önmagam…   Mint megbolydult kasban a méhek, bennem úgy zsong, kavarog a [… Tovább]

Vers

SZALMAZSÁK

Nem szerettem – bár óvatosan bántott – a frissen tömött, púpos szalmazsákot. Nagy munka volt az. A mállót kiszedni, majd kifordítni, fogadóra tenni, s a középrészre hagyott karnyi résen bepréselni a rozsszalmát keményen, a sarkkal kezdve, tartós csúcsra tömve, majd [… Tovább]

Vers

A Széltoló

Szeretettel Mitykának!   Kecses cipőben jár a szél, csöpp lába nem ér földet, friss, tarka táncot lejt a szél, halk dalt magasra röptet.   Háztól hazáig lép a szél, de Széltoló elfújja, bár benne bízott rég a szél,  még nem [… Tovább]

Vers

tüzet viszëk

*     tennap eső verte fel a fődet, nosza, elázott a csillagfények pora erdő-erdő kerekerdő rejtekibe, bujdosó én, bújócskázok közepibe, tüzet viszëk, Babám   ma mán, a napfényben dermedek, patak fürdet, szél szárítja testemet, ím meg, csak az árnyékokkal [… Tovább]

Vers

Aki szeret…

Aki szeret, könnyen megért minden szót, meg se döbben. Rád teríti köpönyegét, úgy örködik fölötted.   Szívét adja szíved helyett, hogy gyógyírra találjon,  megértse az érthetetlent, ha eleped a vágytól,   Jöhet jégverés, vagy aszály, többé semmi se árthat, mert [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 5.

VIII.     Újra otthon. Letaglóz a v?legényem szeméb?l süt? szemrehányás és kétségbeesés, hogy napokra magára hagytam.     – Egyszer?en nem értem, hogy miért kellett elmenned. Nem jó neked velem?     – Magam miatt kellett elmennem. Szerettem volna a barátn?mmel [… Tovább]

Vers

Ciklusok

  Nyugtatókon él havonta öt napot, mi már megszoktuk, szerencsésebbek, de ő ilyenkor pánikbeteg. Amúgy sem nyugodt jelenség, amikor meglátja a vért, átjárja a félelem, halál közeli élményként fogja fel azt a pár napot, és a végítélet kínját érzi abban, [… Tovább]

Vers

SZÁNTVET?

A Magvet? cím? versem átdolgozása Tiszta kötényt kötött, fohászkodott egyet, aztán munkájába megfontoltan kezdett.   Komótosan lépdelt, ösztönösen mérve lépésre a magot, rá az áldást kérte.   Mint egy szertartásban ?si mozdulattal, lépett és terített igaz indulattal.   Magasan a [… Tovább]

Vers

olvasni annyi mint szeretni tudni?

kelt 1998.01.15. kép Huczek Zoltán: A macskák tánca, avagy a város repedésein átszűrődő éjszakai hangulat holdfényben         hiszen váratlanul fenefarkas szemekkel nyílik a riadt áhítat bent a sötétben félszeg halmazokban tömörülnek az élmények melyeket nem döntöttek el [… Tovább]

Vers

Virrad

méla bokrok ágáraaggatva csüng az éjszaka,lankák hajlott hátán gubbaszt a pillanat,rajta szikrát vet a virradat,majd besiklik a tájra semmibe foszlik általaa sötét éjkabát – nyújtózik a világ –

Vers

megdermedt mozdulatok

* ujjaimban megfagyott arcok és tájak virágok rajzok gyulladásba dermedt mozdulatok felejtett vonalak ismétléshiánya kiszáradt tempera halott színorgiája képzelettelen formák élet és halál öröm és bánat szétkenődött világ a gyermekkorom gúzsba kötött álma fiókba be a sorba rendetlenül heverhet egy [… Tovább]

Vers

Poros utakon

* Árva senkiként   kóborolok poros utakon, túl már az ifjúként álmodott biztonságos világon. A pokol ontja rám tüzét. Alattomos zöldes nyálkát úsztató vizet merek piszkos tenyeremmel szomjúhozó számhoz. Nem segít, csak torkom ég a mocsoktól még jobban s a [… Tovább]