Szereted… a vadregényes ismeretlent, a felfedezésre váró vidéket, a lágy dombokat, a lankás völgyeket, az üde mez? illatát, a selymes f?szálak érintését… Szeretsz… beleszippantani minden virágkehelybe, megízlelni a nektárt, s lassan betelni vele, élvezni minden cseppjét, de mégsem oltva [… Tovább]
Rád gondoltam, mikor a mez?n kószáltam… S egy nyáron át szedtem vadvirágokat neked. Százéves Bibliába préselve rejtettem el, hogy ha eljön az id?, megérintse lelked. Te, akit egyetlen szál ibolya is levesz a lábáról… Hevesebben dobbant-e a szíved, [… Tovább]
Befejez? rész… 10. „Hazafelé” Lábam ismer?sként üdvözli a szürke járólapokból kirakott járdát. A betonnégyzetek közt itt-ott kibújt a tarack és a porcsin. Mariska néni virágoskertje mellett elhaladva megcsodálom a piros tulipánjait, ahogy ragyogó, bársonyos szín?kkel [… Tovább]
9. „Remény” Monoton egyhangúságban telnek a napok a lágerben. Egyszer hallottuk, hogy szerelvényt indítottak Németországba, de azzal csak a nagyon beteg embereket vitték el. De ennek is már egy éve. Eszünk ágában sincs közéjük kerülni, [… Tovább]
8. „Pihen?nap” Kitavaszodott újra, és mi még mindig a lágerben hajtjuk álomra a fejünket. Amint az id? megfelel?, a kolhoz földjére kell járnunk dolgozni. Tavasztól ?szig az összes pihen?napunkat itt töltjük. Reggelt?l alkonyatig. Estefelé szednek össze [… Tovább]
Magasra repül a hinta, ahogy a másfél éves Ankát lököm rajta. Csillogó szemekkel kacag a lensz?ke kislány. Kislány, nem kislányom, mert nem az enyém. A medd?ség mintha egy megkülönböztet? pecsét lenne, ami felt?n? jelet hagy rajtam. Persze lehet, [… Tovább]
6. „Remény” Két év. Két keserves, hosszú év telt el azóta, hogy utoljára láttuk Himesházát, a völgyben elterül?, szeretett falunkat. Még mindig megvagyunk, pedig az éhínség és a betegség rengeteg emberéletet követelt az elmúlt id?szakban. Vérhas- és [… Tovább]
5. „Bányában” Tárna, csille, bánya, csákány, szén, fejtés, akna… az eddig csak hallomásból ismert szavak egy pillanat alatt valósággá válnak… Szénfekete vagyok, akárcsak körülöttem mindenki. Nincs sisakunk, hanem csak egy sapkánk és egy bányászlámpánk. Nincs véd?felszerelés. [… Tovább]
Csepp „mese” feln?tteknek A fogyó hold kísértetiesen ragyogott a temet? moha lepte sírjai felett az októberi éjszakában. Sárga sarlóját a földre eresztette, mintha arra buzdítana minden földi halandót, hogy megragadja, és nagy utazásra induljon vele az éjszakában. Blanka reszket? lábakkal [… Tovább]
4. „Betegen” Kislányként szinte minden évben influenzás voltam. Az emlékeim közt még élénken él az a kép, ahogy a lavór fölé hajolok, és anyám összefogja a hajamat, hogy ne hányjam le. Lázas és láztalan id?szakok váltogatták egymást. Egyik [… Tovább]
