Vers

Ma a szél hideget hoz

Kopasz ágak közt ?szi leveleket sodorva a földre h?vös esti szell? kóborol.Elmúlt a nap, csitul az élet,————-nyugalmat vár a közelg? éjre.—————-ezt a két sort én elhagynám…. Lenyugvó naphalvány sugara bújik arcodhozszínezve sápadt fáradtságát,——–színezi—így talán leíró(bb) hatású játékos, pajkos módon csillagot varázsol [… Tovább]

Vers

Bukás

Elkapott egy örvény,Fekete zuhatag mossa a testem,Hajóroncs, zászlók, törvény,Süllyed? erkölcsöm.Megfulladnék,Csak mindig feldobPillanatnyi szünet: az örökké.

Egyéb

annyi

annyi az éhség bennünk, hogy megfekszi a gyomrot; képzelt bajainkra valóság omlott, s már nem tudjuk, mi fáj, el?bb van az éhség? érzékenység után? vagy megel?zi? hörpintünk valódi világot, növekszik hiányom minden korttyal szomjan a forrás vize mellett holtan; a [… Tovább]

Vers

Ha gyermek lehetnék újra

Ha gyermek lehetnék újra múltam rendbe hoznám a bűnöktől megtisztulva térnék vissza hozzám meg azt a régi kisfiút is szeretném látni aki ma elfogadni tud a sorsomból bármit   Ha gyermek lehetnék újra  gyermek is maradnék anyám ölébe megbújva  lennék [… Tovább]

Vers

Csatlakozás

J.A. – verseny –     Attilából is csak egy volt s nem lesz belőle több, a vonat rá se rántott, amikor kisiklott élete kerekei közt. Ő akarta így, vérrel pecsételni minden verssorát; remélem kapott valahol a Béke utcájában tollat, [… Tovább]

Vers

Sípszó után

– Verseny – A Napot simogattad. Fázni kezdett. Vajon ki helyett hordtad a keresztet szappanfőző árva fia. Hallelúja, hallelúja! Maszatos zseni. Halálát is másra keni: Én csak tejért mentem, elszórtam temérdek versem. Szedjétek, szedjétek, síromra tegyétek!

Vers

Faszén-vasaló

  Nagy, ormótlan vasöntvény, íves nyéllel, fölül záró lap, kampó-szegte véggel, jó két maroknyi öböl a faszénnek, kimért lyukak a kék levegőégnek, a sima talp, fölötte vastag öntvény, és csontba, bőrbe, vérbe írott törvény, csak ennyi volt – s vasalt [… Tovább]

Vers

Rozsdás síneken sír a lélek

* Kormos, piszkos külváros hozott a világra, Vérben, könnyben, mocsokban születtél. Szárszó vitt el, temettünk.   Magot vetettél, de a szárba szökő virágot a burjánzó gaz megfojtja, kevesen maradtunk, alig-emberek, hitünkben egy jobb világra várva.   Kormos, piszkos ma is [… Tovább]

Vers

Az ötvenes ének

Ezt a verset 2002 augusztusában írtam, s legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy nyolc teljes évet kell várnunk, hogy véget érjenek a “Kis tvenes Évek”. rvendezzünk együtt, hogy elmúlt a lidércnyomás.       Ötvenes ének        Fertály [… Tovább]

Humor

Szmájli

*     Amint másztam kifelé a körvonalamból, és épp nekiütköztem nagy koccanással saját határaimnak, elém pattant két kis méltatlankodó szóköz, akik egy vigyorgó szmájlit görgettek a süppedős tejúton. — Állandóan elbitangol a kozmikus térben ez a kölyök — panaszkodtak [… Tovább]

Elbeszélés

Fogyó méltóság – 4.

Boldog nap következett… * Izabella és Annabella sohasem voltak barátnők. Olyan, társaságban is ritkán találkozó, tartózkodó úrhölgyek módjára beszélgettek, udvariaskodva egymással. Annabella jóval fiatalabb volt, húszas éveinek elején járt. Tapasztalatlan szépasszony. Amikor a cselédek lustaságát, inasok hanyagságát, nyári utazások hiábavalóságát [… Tovább]

Novella

A mozgalomban

*       A nyolcadikat kettes magaviselettel végeztem, szó sem lehetett arról, hogy úttörőből KISZ-essé avanzsáljak. Úttörőnek lenni amúgy kötelező volt. Nem volt egy kiemelkedően stréber társaság a 8/B fiúrészlege, például a hármas magaviseletű kijelölt KISz titkárral, mint a [… Tovább]

Humor

A műértő

*       Az apró, budai galériában idősebb, kopaszodó férfi nézegette a kiállítást. Megállt, hosszabban elidőzött egy-egy kép előtt. Előrehajolt, nézte a fényhatásokat, megcsodálta a színek mérhetetlen gazdagságát, a festett alakok fényképszerű megalkotását. Aztán tovább lépett a következő műremek [… Tovább]

Vers

Kereszt

  Vársz. Gyűrött lepedőben fekszel. Fázol. Ágyrács mögött éjszakázol. Feltör bensőmből a gyász. Infúzióba morfium csepeg. Néma a szemed, s már régen holt, mi benne volt…  

Novella

Elmosódott

       Ma már nem lehet pontosan tudni, oly elmosódottá vált minden, hogy valóban egy gyermekkori emlék vagy csupán egy gyermekkori álom emléke – de ma is élő. Klasszikus nagyvárosi körfolyosós bérház egyik lakása a helyszín. Szép, szecessziós, ódonnak [… Tovább]

Vers

Egymás nélkül

    Elvesznénk e földi rengetegben, csupán az égbolt hordoz fénylőbb csillagot. Kedves átkunk; egyedenként különbözünk és mégis, tagadhatatlan egyformák vagyunk. Kell mellénk valaki, aki életünket igazolni tudva, mindennapjaink tanújaként nevünket létezésbe rója!