Izzadsz a talajon,Kitaposod, ám máséAz édes jutalom-Így megy ez, ha vígasztal Egy szinttel feljebb Visszhangos lépcs?ház,Melyben csúcsokra törsz,Ég a cél, erre vágysz,Melegen alakítható Egy szinttel feljebb Magától megy minden,Mozgójárdán suhanszKeresztül a szinten,Csillagok magasságán Egy szinttel feljebb A lét karcsún lebeg,Kristálykönny? [… Tovább]
Csillanó fény a f?szálon.Nem Hold, neon.Szél szalad a tájon,Hullámzó porszemcsék,Szépen visszaadva monitoron-Háttérkép a világ. Harsogó reklámmondatok,Megvett vágyak porosodnakElrendezve a polcokon,Egyenméret? mind,Sablonra épült házakban. A legújabb slágerrelZaklató mobilok,Csörögnek bankkártya,Kulcs, aprók között. Nem York is lehetne,Csak kisebb szoborÁzik itt. Fekete eserny?k szaladnakKözömbösen [… Tovább]
Elkapott egy örvény,Fekete zuhatag mossa a testem,Hajóroncs, zászlók, törvény,Süllyed? erkölcsöm.Megfulladnék,Csak mindig feldobPillanatnyi szünet: az örökké.
Szem vagyok,Ide emelt a történelem.Kódolva bennemMúlt, jöv?,Vágyam a földbe jutni,Az értelem locsolgathat.Majd jönnek új korok,Addig forog velem a virág.
Bennem ragyog Minden szava, Szépszem? gondolat, Belül tör-zúz, Kívül mosoly- Richter-skálán hármas, Vér se dobol Az arcra pírt. Csak belül pokol. Érzem illatod, Tudom léted… Nem mondhatom ki, Remélem érted.
Fájdalom kullog az éjbe,Áthatja ?sz fejét a tél,Jégvirág szirmait tépi,Órája lángoló acél
Hideg van.Egy szál füstje melegít.Lelkem jégenOdafagyott éremMár rég. Égen az Orion. Elballagott a HoldPedig pár emlékemKopott zsebében volt,Magány kopogA borotvált utcakövekenElt?nik az arcod.Borítékban lapulok,Te voltál a címzés.
Fent és lent,Kulcs mellett a zárban,Alá és belé,Felh?kkel súrolva,Bent és kint,Nyakkend?ben,Végig mellette,Magányban. ———————— biztosan bennem a hiba, megmagyaráznád?
Kiss Zoltán. Munkásként dolgozik egy villanykörtéket gyártó üzemben. Még csak 45 éves, de már vannak ?sz hajszálai. Eltöprengve sétál a Kossuth utcán.Nagy Máté. Ügyvédként keresi a kenyerét. 32 éves, fekete öltönyben, magát kihúzva megy a Kossuth utcán.És elsétál Kiss Zoltán [… Tovább]
Szomorúnak látlak,Kis könnygolyód elsül,Feledett hibáknakA visszhangja csendül. Festéked elkenten,De lényed úgy ragyog!Bár itt vagy mellettem,Mégis magam vagyok.
